Neked címezve [l.r.h.]

3. rész

Luke szemszöge:

Baromi jó, a holnapi újságok már arról fognak írni, hogy bántalmaztam egy lányt, vagy ha esetlegesen a rajongónk, pár koncertjeggyel hátha eltussolhatjuk.

-Basszus-káromkodtam el magam, és felvettem ölembe az eszméletlen csajt, majd visszamentem a srácokhoz. Értetlenül fogadták a szituációt. James tért először észhez.

-Tedd le gyorsan a kanapéra-csináltam ahogy mondta, majd rám förmedt-Azt mondtam, kísérd fel, nem azt, hogy öld meg!-aha, tehát ez az a ,,jótékony csaj, aki kihúz a szarból". Nem mondom, elég jótékony volt vele a természet.

-Ugye él még?-kérdezte felé hajolva Cal, mire mindannyian így tettünk. Szegény lányt minden oldalról körülvettük. Lassan ébredezni kezdett. Ezt azokból a nyöszörgésekből következtettem, amiket hallatott.

-Mi a franc?-kérdezte, de hogy mit jelenthetett, arról fingom sincs.Számomra idegen, ámbár különlegesen csengő nyelven kezdett halandzsázni, majd kezét fejéhez emelte.-Uram Atyám, szétszakad a fejem-oké, még mindig nem értem mit beszél.

-Khm, lehetne hogy mi is értsük mit mondasz?-kérdezte James.

-Uh, bocsi-váltott ár angolra az ismeretlen lány.-De azt azért megmondhatnád kedves egyetlen Emanuel miért hasogat ennyire a fejem, és miért szédülök-mondta, majd visszafeküdt az ülőalkalmatosságra. Négy aggódó szempár meredt rá, ugyanis nem volt a szobában semmilyen Emanuel, de még spanyol származású ember se. Mi van ha kárt tettem a fejében és hallucinál? Nekem végem ha kiderül. Viszont csapatunk ötödik tagja nem hökkent meg a név hallatán hanem ezt felelte:

-Ez a jómadár-mutatott rám-vágott fejbe az ajtóval, te elájulták, ők bepánikoltak, és várták, hogy felkelj. Csupán ennyi.

-Oké, értem.-felelte.

-Jól vagy, nincs hányingered, nem látsz kettőt belőlem?-bombázta a kérdéseivel Mikey.

-Megvagyok, köszi-nevetett a lány, és én abban a pillanatban úgy éreztem, mintha ez lenne a világ legédesebb hangja. A lány hirtelen ült fel.

-Ha nem bánjátok, megkérdezhetném miért is kellett idejönnöm? Mert csak merem remélni nem azért, hogy leüssetek.

-Hé, véletlen volt-védtem meg magam, mire ő rám mosolygott.

-Öhm, hát-életemben nem hallottam Jamest így dadogni-szükség van a kapcsolataidra.

-Tessék?

-Szeretnék a banda hírnevén dobni egy kicsit, hogy milyen kedvesek, meg jószívűek, és nem csak a balhé érdekli őket. Te pedig olyan körökben mozogsz, hogy segíthetnél a jótékonykodás részében.

-Nah nem. Manu imádlak, szeretlek, de nem fogod a gyerekeimet piszkos üzleti célokra felhasználni. Ha voltak olyan ügyesek, hogy megcsinálják a szart, másszanak ki belőle maguk-anyám ez a csaj. Néha én se merek visszaszólni Jamesnek. A srácok is tátott szájjal hallgatták.

-Ha megbocsátotok, mennem kell dolgozni.-lépett volna ki az ajtón, de megszédült, alighogy sikerült elkapnom. Óvatosan ültettem le.

-Te vagy a főnök.-mondta ki halkan, de érthetően James.

-Mi van?-nézett rá a lány