Neked címezve [l.r.h.]

5.rész

Jázmin szemszöge:

A zene gyerekkorom óta a mentsváram. Ha sírtam, apa mindig az ölébe ültetett,Máté Pétert dúdolt, és a problémák megoldódtak.  10 évesen megtanított gitározni. Ha sírok zenét hallgatok. Ha megőrülök a gondolataimtól, vagy elegem van zenét üvöltetek. Ha festek, zenét hallgatok. Ha rajzolok, zenét hallgatok. Ha olvasok, zenét hallgatok. Ha zenét hallgatok, élek. Abban a pillanatban, amikor megpengettem az első akkordot, megszűnt létezni a külvilág, vele együtt a problémák is eltűntek. Nem voltam más, mint egy dallam és egy ütem, de nekem ez tökéletes volt. Nem volt zenelista a fejemben, amikor felléptem a színpadra. Amit abban a pillanatban magaménak éreztem, előadtam. Így került a repertoárba pár Nirvana, Guns'n Roses, majd Republic, végül Hooligans.

Éppen befejeztem a dalt, mikor megláttam a zenészeket a színpad felé jönni. Helyet cseréltünk, majd a fülembe súgták, miszerint amiatt az ebadta dugó miatt késtek. Na jó, lehet nem pont ezt a szót használták, de a lényeg ugyanaz.
Amint leléptem a színpadról -ami nem több, mint pár rekesz egymás mellé tolva-,egyből a motoros srácok asztalához mentem, ahol felvettem a rendeléseket.

-Ügyes voltál Jázi-karolt át az időközben mellém lépő Ben. Benről azt kell tudni, hogy megrögzött csajozógép, de imádom. Ő az igazi idióta haver, akit mindig hívhatsz, ha bulizni van kedved. Hallgattam a fiúk ökörködését, amikor megpillantottam egy félreeső asztalnál a bandát, akikkel ma volt szerencsém találkozni. Elindultam feléjük, amikor Ben utánam szólt. 

-Ne felejtsd el a holnapi randinkat-röhögött.

-Szép próbálkozás, de nem-válaszoltam nevetve. Mondtam, hogy csajozógép. 

-Sziasztok, mit hozhatok?-kérdeztem mosolyogva.

-4 sört kérnénk, és valami rövidet-mondta a fekete hajú. Uh, mi is volt a neve? Valami, ami hasonlított az Al Capone-hoz. Nem erősségem a nevek megjegyzése.

-Egy perc és hozom.-Mentem, a bárhoz, amikor a zenekar az egyik kedvenc Oasis számomat kezdte játszani. Nem bírtam ki, elkezdtem a zene ütemére forogni, és sasszézva mentem a pult felé. Tessa nevetve adta nekem a kért italokat.

-Mi van veled?-kérdezte miközben sört csapolt.

-Csak jó kedvem van.-nevettem fel

-Mond csak, van köze a jókedvedhez, annak a dögös zenészfiúnak, aki most is téged bámul?

-Kinek?

-Hát a szőke hercegnek.-Ekkor jöttem rá, Lukera gondol. 

-Dehogy is.-elvettem az italokat, majd kivittem az italokat, ahol már csak az előbb említett dögös zenészfiú ült... Dögös zenészfiú? Anyám, mit beszélek. Szóval, az asztalnál már csak Luke ült, aki kicsit se néz ki jól, és akinek a kék szemei teljesen hidegen hagynak. 

Luke szemszöge:

A srácoknak menniük kellett én viszont még szívesen bámultam volna a csinos lányt.

-Te nem jössz?-kérdezte Ash

-Még maradok.-lestem a lány után

-Értem-vette a pillantásomat Mikey-Csak okosan!

-Ne a sárga földig-kérte Cal.

-Oké, akkor tengerszinten maradok.-nevettem fel. Csak három rosszalló pillantást kaptam, majd elindultak a srácok.

-A többiek?-kérdezte Jázmin, tálcával a kezében

-Dolguk van.

-Mi lesz ezzel a sok itallal?-nézett rám

-Hagyd, majd én megiszom.

-Biztos?-hallottam ki a kétkedést a hangjából.

-Biztos-bólintott, majd rátette az asztalra a négy sört és négy rövidet. Visszagondolva lehet nem volt a legjobb ötlet, hogy ezt a kört még további négy követte. 

Sziasztok! Itt az újabb rész. Ajánlom figyelmetekbe Az Oasis-Little by Little-t  a Don't go awayt és a Some might Say-t. Én ezeket hallgattam a rész írása közben, és beléjük szerettem. Ha tetszett voteoljatok és commenteljetek.

Xxx R.