A varázslat igazi ára (Igaz ár 1. könyv) /Befejezett/

1. Fejezet: Az erő előtt

Nagyon unalmas tud lenni egy napom, amikor semmit sem lehet csinálni, csak az iskolapadban ülve statisztika órát hallgatni. Ilyenkor nem lehet mást csinálni, csak a falon lévő órát lesni és várni, hogy vége legyen a kínoknak. Körülnézek az osztályteremben és az arcokat bámulom. Javarész álmos meggyötört arcokat látok. Gréta a sminkjével van elfoglalva – mint mindig, ha valami „izgalmas" órán vagyunk – a többiek vagy alszanak, vagy a semmibe meredve nézik a tanárnőt és körmölnek. Oldalba lökdösnek és zavartan a mellettem ülő lányra nézek. Andrea a legjobb barátom szúrós szemekkel néz rám és idegesen megszólal.
- Figyelnél a tanárra? Vagy megint egyest akarsz kapni?
- Andi... ez statisztika, mindenképpen egyest kapok. – mondom unottan és fáradt hangon, majd a táblára nézek. A képletek és a számok szúrják a szemem és inkább elkezdem írni a füzetembe az anyagot. A papírokra nézve elfintorodom. Tény nem én vagyok a világ legszebben író embere, de az már gáz, ha a saját füzetembe lévő dolgokat nem tudom normálisan elolvasni. Igaz? Kimerülten megropogtatom a nyakamat és kinézek az ablakon. Az eső esik, és minden el van ázva – bár ez ősszel nem meglepő dolog. A bukóra kinyitott ablakon hideg szellő cirógatja az arcomat, aminek hatására valamelyest valamennyire felébredek, de tudom, hogy az óra után lemegyek kávézni az fix.
- Brányi Gábor! Lennél szíves elmondani azt, mit előbb a viszonyszámokról mondtam? – zökkent ki a gondolataim közül az élő gonosz és ránézek. Molnárné Kováts Marian az említett személy. Ki nem állhat engem és én se őt, ezt már a tizedik osztály első hetében képes volt bebizonyítani. Ugyanis máris két egyessel kezdetem az évet. Az egyiket azért kaptam, mert megszólalt a telefonom a másikat meg, azért mert nem kapcsoltam ki.
A nő a negyvenes évei végén járhat már, de eléggé jól tartja magát. Fekete vállig érő hajában még csak most kezdenek el megjelenni az őszhajszálak, barna szeme pedig mindig szigorúan és keményen csillog. Nyakában mindig az a borzalmasan kinéző lila köves nyaklánc fityeg. Öltözéke általában a körömcipőben és a bíborszínű kosztümjében ki is merül. Felsőbb évesek legendái szerint egyszer látták farmerben is. De nem csak ez az egy legenda van róla. Állítólag mosolyogni is látták, de ezt nem veszem be.
- Elnézést tanárnő nem figyeltem. – dörzsölöm meg a homlokom gondterhelten.
- Óra után szeretnék veled beszélni! Kérlek, gyere majd a tanáriba. – mondja szigorúan és lenéz rám.
Na, akkor végem lesz! Ráadásul a kávéról is lemondhatok. – gondolom magamban. Nem reagálok különösebben semmit csak biccentek egyet és visszatemetkezem a gondolataimba.
- Megint nem aludtál igaz? Ezért vagy bamba. – jelenti ki suttogva Andi és unottan felé fordulok.
- Ennyire látszik? – kérdezem és megtámasztom a fejem.
- Úgy nézel ki, mint a mosott szar.
Elkuncogom magam ezen a kijelentésen. Igaz mostanában ritka szarul alszom. Folyton rémálmok gyötörnek és nem a kellemesebb fajtából. Mindig ugyan azt a képsorozatot látom. Kék energia kavarog körülöttem pajzsot alkotva. Azonban kint van egy fekete hajú női alak, akiből érzem a tiszta gonoszságot. Minden erejével el akar pusztítani. Az álom úgy ér véget, hogy betör a pajzsomba és meghalok. Ekkor felébredek verítékben úszva, zihálva.
Én az a realista fajta vagyok. Nem nagyon hiszek az álmok valódiságágba és a mágiában sem hiszek. Csak egy átlagos tizenhét éves fiú vagyok, aki a családjával és a legnagyobb gondja a tanulás.
Az órát a csengő csodás hangja szakítja meg és mindenki feláll a helyéről. Én megkönnyebbülve teszem ezt, mert végre szabadulhatok erről a pokoli tantárgyról.
- Viszlát, gyerekek! – veszi fel Molnárné a táskáját és rám néz szigorúan. – Gábor! A tanáriba légy szíves! – majd kimegy az osztályteremből.
Nem is kérés volt a részéről inkább parancs. A szívem elkezd vadul dobogni és utána indulok. Elrakom a füzeteimet és a könyvet, majd utána indulok, de az ajtóba visszafordulok és Andreára nézek. Nyitnám a számat, de megelőz.
- Igen tudom! Kávét.
- Köszönöm! – mosolyodok el és kilépek a folyosóra.