A varázslat igazi ára (Igaz ár 1. könyv) /Befejezett/

3. Fejezet: A ház és egy beszélő macska?

Kavarognak a gondolataim. Hol vagyok, mi történik velem? A szememet képtelen vagyok kinyitni és a kezeimet kötelek teszik mozdulatlanná. Nem is csukva van a szemem. Bekötötték. Vas székben ülök. Azt hiszem. A hideg és csúszós fémes tapintásából ítélve.
Egy tűsarkú kemény kopogását hallom a padlón. Márványból van a talaj, a hang alapján megállapítható. Érzem, hogy aki itt van velem ellenszenves és gonosz. Sugárzik belőle! Kétségbeesés fut végig rajtam. A belső hangom ordít velem, hogy meneküljek. Meg fogok halni?
- Nem kellett volna azoknak az idiótáknak beavatkoznia! – duruzsolja a fülembe egy kellemes, de mégis kemény és tekintélyt parancsoló női hang. – De nem baj! Ami késik, nem múlik gyermekem!
- Ki maga?- kérdezem élesen és mozogni porbálok, de mind hiába.
- Úgyis csatlakozni fogsz! Kék mágus!
- Mit akar tőlem? – üvöltöm a sötétségnek, de süket fülekre találnak szavaim.
- Miénk lesz! A világ, gyermekem! – vérfagyasztó nevetésbe tör ki a hang és semmivé foszlik előttem a sötétség.

Hangosan kiáltással és zihálva ébredek meg. Az ereimben megint az a perzselő dolgot érzem végig száguldani, de egy szempillantás alatt véget ér. Testem úszik, a verítékben a szívem pedig zakatol.
Már megint az álmok, de ez most valahogy más volt, mint a többi. Tisztább és érthetőbb. Mégis bizarrabb és zavarba ejtőbb, és már megint az a két szó, amit a fickók is használtak rám. Kék mágus. Mi történik velem?
Ránézek a mellettem lévő digitális órára és elszörnyedek. Fél négyet mutat. Fáradtan fújom ki a levegőt. Még egy éjszaka, amit nem aludtam végig. Veszem tudomásul és kikelek az ágyamból, majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Az ajtóból a bátyám ágyára nézek. Rendezett, és mint látom üres. Kimegyek a folyosóra és a végén lévő fürdőszoba tartom az irányt.
Péntek van, ami azt illeti a suliba a legkönnyebb napom. Csak informatika és nyelvóra. Maga a mennyország.
Egy kiadós zuhanyzás után – ami majdnem két óráig tartott – kimegyek, a konyhába ahol már javába szorgoskodik anya és apa.
Feszülten és morcosan ülök le az étkező asztalhoz. Ugyanis még mindig be vagyok rágva amiatt, hogy egy kicsit sem aggódtak értem tegnap este.
- Jó reggelt! – mondom színpadiasan.
- Jó reggelt! – mondják egyszerre fel sem nézve a konyhapult mögül.
Forgatni kezdem a szemeimet.
- Nem tűnt fel este valami furcsa? Például az egyik gyereketek nem volt itthon? – kérdezem feszülten és artikulálva a kezeimmel.
- Szabolcsra célzol? – válaszol apa és néz fel a szemembe. – Mer ő Krisztinánál volt. Amúgy nagyon korán fenn vagy. Hogy- hogy?
Döbbenet ül ki az arcomra, amikor meglátom apám barna szemét. Egy másodpercre mintha szürkén villantak volna meg.
- Öhm... felébredtem és nem tudtam visszaaludni. – zavartan nézek rajtuk végig. – Most telefonálnom kell! – mondom gyorsan és a válaszukat meg nem várva visszarobogok a szobámba. A szívem zakatol, és egyre idegesebb leszek. Valami történt tegnap este.
Felkapom a telefonomat az éjjeliszekrényemről és azonnal elkezdem tárcsázni Andreát.
Három csörgésre veszi fel.
- Halló! – hangja álmos és ellenszenves. Nem is csodálom, mivel fél hat van.
- Andrea valamit sürgősen el kell mondanom!
- Nem várhat? Például iskoláig? – nyögi megrökönyödötten és hisztisen a telefonba.
- Andrea!
- Jó, na, nem kell egyből kiabálni! Hallgatlak.
Elmeséltem neki mindent. Kezdve a robbanással, folytatva a fickókkal és befejezve anyámékkal meg az álmommal.
- Rendben Gábor ezzel nem etetsz be!
- Tessék? – kérdezem hitetlenkedve. Pont a legjobb barátom nem hisz nekem. Ezt el sem hiszem.
- Itt lakok a sportpályától háromutcányira! Azért feltűnt volna, ha valaki robbantgat nem? Ráadásul még a hírek sem írták meg! – méltatlankodik.
- De én...
- Nincsen semmi de! Bizonyára álmodtad! De ha még egyszer ilyen hülyeségekkel hívogatsz hajnalok hajnalán, akkor eltépem a töködet!
- Andrea... - de nem tudom befejezni, mert rám csapja a telefont.
Nagyon jó! Az egyetlen ember, akiben megbízok teljesen hülyének tart és még hazugnak is.
Nagyot sóhajtok és beletemetem az arcomat a párnámba.