Szerelmem egy angyal |Taekook| ✓

Meghal?

Jungkook szemszögéből:

-Nem érted, hogy téged akarlak védeni? - kiabál velem az utcán Taehyung és hála neki mindenki minket néz. Ez komolyan ilyen hülye?
-Ne üvöltöz, megértetem. De azt te is megérthetnéd, hogy féltelek hiszen fenyeget téged egy szörny aki azzal fenyegetőzik, hogy megöl téged.
-De értsd meg, hogy meg kell tennem különben sose lesz vége - mondja nagyot sóhajtva miközben halántékát simogatja és úgy néz a szemembe, hogy tisztán látszik a félelem és a harag is egybe véve. - Meg ezt már egyszer megbeszéltük – mondja, majd se szó, se beszéd ott hagy. Most komolyan? Ahh menjen is. Még ő van megsértődve. Most ezzel rohadtul felcseszte az agyam.
-Ö... elnézést tudsz segíteni? - jön oda hozzám egy fiatal srác. Honnan ismerős nekem ez a tekintet?
-Persze miben? - kérdezem kedvesen, de látszik rajtam, hogy nincs nagyon kedvem hozzá.
-Megölni Taehyungot - suttogja maga elé és hirtelen leüt majd elsötétül előttem minden.

~~~~~~~

-Héj, kelj fel - kezdi el valaki pofozgatni az arcomat mire össze rándulok a fájdalomtól. Mégis hova kerültem? Már megint mi ez?
-Hol vagyok? - nyitom ki lassan a szemem és akkor látom, hogy ki vagyok kötözve és velem szembe egy másik fickó ül akit még sose láttam. - Te meg ki vagy?
-Namjoon vagyok, remélem nem mondok ezzel a névvel új dolgot. - néz rám egy gúnyos mosollyal.
-Te vagy a sötét angyalok vezetője!
-Látom Tae mesélt egy két dolgot. Akkor azt is tudod miért vagy itt.
-Fogalmam sincs – teszem a hülyét hátha így tudom húzni az időt
-Egyszerű, te rá veszed Taehyungot, hogy álljon közénk és hagyja ott a szánalmas fényes angyal bandát.
-Biztos, hogy nem - mondom neki idegesen és elkezdek mocorogni, viszont a kötél ebbe megakadályoz. - Tae már nem olyan, megváltozott.
-Dehogy változott meg, ezt csak neked adja be. Ugyan olyan, mint akkor volt. Egy kegyetlen gyilkos, aki csak két dolgot lát az emberekben. Vagy megöli őket vagy dugásra használja, de semmi többre. Yoongi kiölt belőle minden érzést.
-Yoongi?
-Taehyung nagy szerelme, aki a vesztét okozta szerencsétlenek. Beleszeretett egy rossz fiúba és segítette is. Szép kis szerelem nem? Igazi Love Story - nevet fel ördögien mire engem kiráz a hideg.
-NAMJOON! - hallom meg Tae üvöltését és hirtelen betöri az ablakot majd felénk kezd el repülni. Hát mégis itt van? A sírás határán voltam mikor hirtelen egy éles tárgyat éreztem meg a nyakamnál. - Azonnal enged el! - jön felénk lassan és levet egy kicsit a hang erejéből, mert látta Namjoon nem szórakozik.
-Néz már ki van itt Jungkook. - néz rám vigyorogva közbe a kést szorosabban tartja nyakamhoz, mire én már nem bírom tovább és elkezdek sírni. - Jajj ne sírj, itt van a herceged - mutat Taera, aki nem mozdult még mindig.
-Ne merd bántani – morogja a szerelmem és idegességében a szárnyai is beleremegnek
-Ohh... csak nem a nagy Taehyung képes és feladja a szerelméért az életét. Hát mindjárt elsírom magam, ez annyira romantikus. – nyal a fülembe, majd egy kicsit megvágja a nyakamat, mire én fájdalmasan fel nyögők.
-Na elég volt - ugrik meg hirtelen Taehyung és Namjoon-nak esik, aki hirtelen nem tudja megtartani magát és elborul, vele együtt Tae is. Próbálnék kiszabadulni de a kötél túl vastag. Ahh már ezt nem hiszem el. Tae hirtelen oda rohan hozzám és egy mozdulattal megszabadít a kötéltől.
-Menj és fuss! – lök meg a kijárat felé
-De veled...
-Nem lesz semmi, csak menj - majd egy hirtelen pillanat alatt terem ott Nam. Taehyung hátába szúr egy kést mire a szerelmem a hátára esik.
-Ne...ne Taehyung - futok oda hozzá, de ő csak köhög és próbál levegőt venni. Ne... nem halhatsz meg. Dühös vagyok és nem tudom mit teszek. Csak Nam felé fordulok, aki ugyanúgy alig bír a lábán állni. Ő is csurom vér volt.
-Te utolsó féreg - üvöltök felé majd az eldobot késsel indulok meg felé és egy szúrással ölöm meg. Te jó ég mit tettem? Megöltem valakit. De Taehyung... Oda futok oda hozzá és fejét az ölembe hajtom
-Jungkook... Ne haragudj... Minden az én hibám - kezdenek el potyogni a könnyei.
-Ne-nem a te hibád. Shh csak most ne beszélj. Rendbe fogsz jönni.
-Nem Jungkook... Én már... Nem. Arra kérlek, hogy vigyáz magadra. És tudd, hogy nagyon szeretlek - mondja ki nagy nehezen, majd végleg lehunyja a szemeit.
-Taehyung - kezdem el ütni hófehér arcát - TAEHYUNG NEEEE...
Ez nem lehet igaz, nem halhatot meg. Ez lehetetlen. Igen ez csak egy rossz álom. Mint a múltkori. De istenem miért nem kellek fel?
-Taehyung ne tedd, én szeretlek.

Nem lehet így vége.