Szerelmem egy angyal |Taekook| ✓

Régi Ismerős

Jungkook szemszögéből:


Egy erős fény égette a retinámat ahhoz képest, hogy nem volt nyitva a szemem. Nagy nehezen kinyitottam, de rögtön vissza is hunytam mert még a nyitva tartása is fájdalmas volt. Nagyon gyengén hallottam egy kis zajt magam mellett mire nagy nehezen a hallásom is kitisztul.
-De Jimin mit foglalkozol ezzel a gyerekkel? Nem is ismered – jegyezte meg valaki idegesen de a hangját nem tudtam be azonosítani egy archoz hiába volt ismerős.
-Ne mond ezt Tae, hisz láttad mennyire megverték, ne mondd azt, hogy te nem sajnálod.
Megpróbáltam megmozdulni, de csak valami nyekergés jött ki a torkomon és csak nagy nehezen sikerült kinyitnom a szemem és megtudtam végre, hogy kik is mentetek meg. Két velem egy idős fiúk voltak és mindketten az iskola orvosnak beszéltek és arról meséltek, hogy mégis mi történt. Hát mégis mi történt volna csak megvertek egy szerencsétlent, ebbe semmi újdonság nincs. Vagy lehet, hogy ez a két fiú új?
-Jungkook kedvesem jobban vagy? - jön oda hozzám az iskolaorvos és a fejemet kezdte el simogatni. - Ez a két fiatal ember hozott téged ide. Még szerencse, hogy ott voltak - mosolyog rám kedvesen.
-Igen szerencse - mondom suttogva viszont szerintem nem eléggé halkan, mert a két fiú rám nézet és meglepődtek azon amilyen hangsúllyal beszéltem. Az egyik fiú amúgy ismerős volt így, hogy rá néztem, de most biztos nem tudtam volna megmondani honnan.
-Jungkook te vagy az? - jön oda hozzám az egyik és szorosan magához ölel mire egy kicsit fájdalmasan felnyögtem - Uh bocsi nem szándékos volt - néz rám vigyorogva és végül elenged.
-Oh oké de, ismerlek téged?
-Hát nem ismersz meg? Én vagyok az Jimin. Park Jimin
-Jimin? Te hogy kerülsz ide? - kezdek el végre mosolyogni. Végre egy ember akit ismerek és tudom, hogy nem fog bántani.
-Hát áthelyeztek ide az egyik barátommal együtt - mutat a mellette lévő srácra - Kim Taehyung.
-Helló - köszön oda nekem utána pedig nem szól egy szót se inkább Jimin kezd el faggatni.
-Na és te, hogy vagy? Hogy vannak a szüleid? Lett már barátnőd? Hogy megy a tanulás? - zúdítja rám az összes kérdését és a végére már alig bírom követni.
-Huh egy picit lassabban – nevetem el magam.
-Jajj ne haragudj csak olyan régen találkoztunk, az általános iskola óta nem láttalak.
-Igen régen volt - mondom sóhajtva és bele gondoltam milyen jó is volt abba az iskolában. Voltak barátaim, anyukám is élt és nem voltak ilyen jellegű problémáim, mint most.
-Jungkook ha jobban érzed magad akkor vissza mehetsz órára, vagy ha nem akkor haza mehetsz és akkor igazolom.
-Inkább haza mennék ha nem baj.
-Rendben akkor megírom és mehetsz csak kérlek kísérjen valaki haza.
-Majd mi haza kísérjük - ajánlja fel Jimin
-Köszönöm - mondta utána pedig elkezdett meg írni az igazolásomat amit majd áttad az osztályfőnökömnek.
Én addig felvetem a cipőmet és a dzsekimet, majd  a táskámat kerestem mire észre vettem, hogy az már ott pihen Jimin vállán. Már éppen indultunk volna mikor megszólalt Jimin telefonja.
-Igen?... Aha... De el.. Jó rendben... Nem kell majd megkérem... Oké akkor mindjárt ott vagyok. - teszi le és hozzánk fordul.-Tae  haza kíséred Jungkookot?
-Hogy mi? – néz az előbb említett Jiminre elég mérgesen.
-Kérlek - néz rá boci szemekkel.
-Jó rendben
-Imádlak - ugrik a nyakába aztán oda jön hozzám és engem is megölel - Sziasztok - köszön el majd elmegy a másik irányba.
-Na akkor menjünk - mondja és karomnál fogva elkezd kifelé rángatni az iskolából. Érzem érdekes délutának nézünk elébe.