Szerelmem egy angyal |Taekook| ✓

Számíthatsz rám

Jungkook szemszögéből:

-Szia apa... - nézek rá és látom a szemeibe, hogy megint nagyon mérges. Lehet látta ahogy megölelem Taehyungot?
-Ki volt az a fiú akivel ott nagyban enyelegtetek? – tehát igen.
-Ő csak egy barát semmi több - kezdek el hátrálni a falhoz, ahogy ő is elindul felém.
-Nem megmondtam, hogy fiúkat ne ölelgess? - kérdezi morogva és a kezével bele üt a falba mire én össze rezzenek és földre guggolok a kezemet a fejem felé emelem, hogy védjem magam. - Majd most megtanulod, hogy hol a helyed - ránt fel a karomnál fogva és a szobám felé kezd el ráncigálni. Mire megtudtam volna szólalni addigra apám a szobám falának lökött és pofon vágott.
-Akkor ha nem megy szép szóval akkor kiverem belőled ezt a ferde hajlamosságot. - mondja majd tiszta erőből bele üt az arcomba én a földre kerülök és megérzem a szokásos vöröses folyadékot lefolyni a homlokomról. Tudom innen nincs kiút, senki nem fog megmenteni. A pólóm nyakánál fogva tol teljesen fel a falra. Már alig érzem a végtagjaimat mire hirtelen kinyílik az ajtó és Taehyung lép be rajta. Mikor apám készül még egyszer megütni addigra Tae elém áll és megállítja apám kezét a levegőbe.
-Ne merjen hozzá érni! - sziszegi és látom ahogy megszorítja apám kezét, aki egy kissé megremeg, de azért képes undorral még ránk nézni.
-Na mi van jön a szőke herceg, hogy megmentse a kis hercegnőjét? - kérdezi gúnyosan, egyszer csak hirtelen megremeg az arca és szinte tisztán hallom ahogy ropog a csontja ahol Tae fogja. Hogy lehet ez a fiú ilyen erős? - Engedj el azonnal te taknyos!
-Mostantól nem fogom hagyni, hogy Jungkookhoz érjen, ha csak egy sebet is meglátok a testén még egyszer engem nem érdekel ha esetleg Kook megutál. De biztos, hogy a rendőrséghez fogok menni és akkor a börtönbe fog megrohadni. - engedi el végleg a kezét majd felém fordul - Szed össze a cuccaidat hozzám költözöl - mondja és az arcomra simít mire rögtön megnyugszom, s egy bólintás után a szekrényemhez megyek, gyorsan össze pakolok egy pár cuccot majd nem nézve apámra, úgy hagyom el a szobámat Taehyunggal.
Már az utcán sétálunk mire nekem akaratlanul is könnyek szöknek a szemembe, de elfordítom a fejemet és csak úgy  engedem szabadjára őket.
-Kook... most már ne sírj, nem lesz semmi baj - próbál megnyugtatni és közbe az arcomat simogatja én pedig mint múltkor, úgy bújok bele az érintésébe.
-Köszönöm, ha te nem lennél szerintem már nem is lennék az élők sorában - mondom szipogva ő pedig magához húz és megölel.
-Mindig itt leszek neked, rám számíthatsz - mondja majd ad egy puszit a nyakamra mire egy kicsit elpirulok.
-Köszönöm- nézek fel a szemeibe, s utána akaratlanul az ajkaira kapom a tekintetemet és ő is ugyan így tesz. Bár megcsókolhatnám. És mintha olvasna a gondoltomba, két keze közé veszi az arcomat az ajkait az enyémre illeszti és lassan kezdi mozgatni párnácskáit. A kezemet a nyaka köré fonom és úgy húzom magamhoz közelebb. Ennél szebb nem is lehetne, itt állok a hold fénybe, s egy olyan fiúval csókolózok aki felér egy angyalhoz. De nem bánom, hogy őt csókoltam meg először.