Holding Hands •BEFEJEZETT•

20. A szív titkai

× Tony szemszöge ×

Az emeletről cibáltam már le a hatalmas bőröndöm, amikor szerencsére Caleb segítségemre sietett. 

- Várj, had segítsek.- mosolyodik el, majd kiveszi kezemből a csomagom és lemegyünk az emeletről. 

- Jaj, kincsem.- rohan oda hozzám anyám könnyes szemmel, majd szorosan átölel.- Nagyon vigyázz magadra és ne felejts el, majd felhívni sem.- fogja arcom kezei közé.

- Nem fogom és ne aggódj már ennyit..- válaszlom, majd egy csókot nyomok arcára.

- Nagyon vigyázz a fiamra, Caleb.- fordul felé határozott tekintettel.

- Ne féljen, vigyázok. Nos, akkor indulhatunk?- kérdezi, mire egy aprót bólintok, majd kilépünk az ajtón, anyámnak pedig adok egy utolsó ölelést. Bepakoljuk a csomagjaim, majd mindketten beülünk az autóba és elindulunk, én pedig csak bámulom a suhanó tájak. Sok minden köt ide, hisz itt éltem le az egész gyerekkorom. Itt van a családom, a barátaim és...Daniel, aki az első igaz szerelmem volt. Nagyot sóhajtok, amire Caleb rám emeli tekintetét, majd az egyik kereszteződésnél lefordul és leparkol.

- Miért álltál meg?- nézek rá kérdően.

- Azért, mert te itthon maradsz. Tudod, bármennyire is elakartam feledtetni a múltat, nem tudtam és már nem is akarom. Figyelj Tony, neked itt a helyed, a barátaid, a családod és...Daniel mellett.- mondja halványan elmosolyodva.

- De hát mondtam már, hogy..

- Hogy csak barátok vagytok. Igen, tudom, de lásd be, ezzel csak átvered magad. Ahogy mondtam, az érzéseknek nem lehet parancsolni és jobb lenne, ha te sem menekülnél többet előlük.- néz rám komoly tekintetével én pedig szóhoz sem jutok.

- I..igazad van. Caleb én sajnálom, hidd el nem akartalak semmiben sem hitegetni, mert amit irántad éreztem az mind igaz volt..- ragadom meg karját és mélyen szemeibe bámulok.

- Tudom, és köszönöm. Én sem éreztem másképp irántad. De most menj és szerezd vissza a herceged..- mondja fájdalmasan elmosolyodva.

- Tényleg köszönök mindent és mindentől függetlenül, szeretném, ha barátok maradnánk, persze hagyok neked egy kis időt..- válaszolom mosolyogva, majd egy utolsó csókot nyomok ajkaira és kiszállok az autóból csomagommal együtt. 

Egyenesen hazafelé rohanok és belépve az ajtón, anyám nyakába ugrok, aki értetlenül bámul rám, mégis boldog, hogy itt vagyok, hisz nekem itt a helyem. 

× Daniel szemszöge × 

Majd kiköptem a tüdőm mire elértem a turné buszhoz, ahol egyből megpillantom Calebet és oda sétálok hozzá.

- Szia. Tony merre van? Szeretnék beszélni vele..- állok elé elbízva magam.

- Nyugodj le egy pillanatra, jó? Tony nincs itt, nem jön velünk.- válaszolja karba tett kézzel.

- De, mégis miért?- nézek rá döbbenten. 

- Azért, mert bármennyire is hihetetlen, képes voltam átlátni a dolgokon és elengedni őt, hisz nincs kedvem kettős kapcsolatban élni veled.- mutogat rám.

- Velem? Ezt most nem értem..- igazítom meg szemüvegem zavartan.

- Akkor lerövidítve. Azért szakítottam vele, mert még mindig téged szeret, ennyi idő után is, annak ellenére amit a múltban tettél vele. És most menj, mielőtt meggondolom magam.- utasít én pedig a döbbenettől köpni-nyelni nem tudok. Már épp indulnék is, amikor még egy pillanatra vissza fordulok felé.