Kezdetek

456 23 0
                                    

Lola Fyde. Egy átlagos 15 éves lány. Új lakás új élet új iskola. Ez várt rá.

-Lola drágám gyere segíts a dobozokkal-kiáltotta anya a csomagtartótól-Megyek-semmi kedvem nem volt ehez az egészhez. Kiszolgáltatottnak éreztem magam. Anya belekényszerített ebbe a helyzetbe.Én nem akartam elköltözni viszont ez nem szerepelt a választási lehetőségek között.
-Itt vagyok-mondtam anyának a legunottabb hangomon ezzel kifejezve azt mennyire nem tetszii nekem itt.
-Vidd ezeket be-nyomott a kezembe három hatalmas dobozt. Minden erőmet beleadva beegyensúlyoztam a dobozokat a hàzba majd bevonultam az új szobámba. Mivel bútorozva vásároltuk meg ezzel már nem kellet vacakolnunk így amint beértem az ajtón rá js vetettem magam az ágyra. Halottam a zajokat,csörgéseket ahogy anya behozza az utolsó pár dobozt de nem volt kedvem kimenni hozzá és segítenni neki. Egy jó félórás pihi után mégis úgydöntöttem hogy segítek neki mivel nem szerettem volna egész este ezt hallgatni.Nemtudom medfig tarthatott de berendezkedtünk.-Nah ez is megvolt ha keresnél a szobámban leszek-mondtam neki és már menekültem is. Mostanság nem volt valami jó a kapcsolatunk. Sokat veszekedtünk a költözés miatt,ő mimdenáron jönni akart én pedig maradni,viszont tudtam hogy úgyis az lesz amit ő akar viszont nem fogok beletörődni egy hamar.Ezeken gomdolkozva hamarosan mély álomba merültem
-Jó reggelt Lola gyere elkésel az első napodon-keltegetett anya finomam.
-Megyek már-mormogtam majd a fejemre húztam a takarót és tovább aludtam.
-Gyere Lola azt mondtam -kiáltotta szigorú hangon anya.
-Jólvan nem kell mindjárz megenni-mondtam majd kivonultam a szobából.Gyors reggeli és hosszas kèszülődés után indultam is. Az iskola nem volt messze. A kis időt kihasználva felkészítettem magam mindenre. Odaérve egyenesen az igazgatóhoz mentem.
-Jó napot Loly Fyde vagyok-nyitottam be.
-Ah Lola fáradjon beljebb-invitált az igazgató úr-tessék ezek lesznek az ön órái és ez alapjján tud tájékozódni-nyomta a kezembe a papirokat majd kitessékelt. Miután nagynehezem kiigazodtam mi az első órám és merre kell mennem el is indultam.
-Jó napot-nyitottam be az első terembe.
-Szervusz bizonyára te vagy Lola üdvözöllek én Miss. Rose vagyok foglalj helyet-küldött a tanár én pedig leültem a leghátsó padba. Ez így ment egész nap. Osztályról osztályra járva mindehol bemutatkozva telt el a napom. Utolsó óra után minél gyorsabbam akartam elhagyni az épületet viszonz egy lány megakadályozta ezt.
-Lola várj-szaladt utánam-Zahira vagyok-nyújtotta a kkezét.
-Lola-fogtam vele kezet.
-Gondoltam holnap mellém ülhetnél ebédnél meg órákon-mosolygott rám.
-Az jó volna -mosolyogtam rá ezer vattos mosolyomal-viszont most mennem kell szia.
Már félúton lehettem haza mikor anya hívott. Nem akartam vele beszélni. Betértem az utcánkba mikor üzenetem jött. Annyira lefoglalt a telefonom hogy észre se vettem az előttem lévő alakot egészen addig míg közelről meg nem tanulmányoztam a mellkasát.
Felnéztem.
-Bocsánat-mondtam dadogva.
-Semmj gond-mondta az idegen majd kikerülve engem tovább ment. Egy ideig néztem utána. Nagyon ismerős volt nekem csak nemtudtam honnan. Hazaértem megcsináltam a leckémet majd a szobámban szokás szerint nyomtam a telefonomat. Hirtelen felugrott egy kép és megismertem rajta az idegent akibe ma beleszaladtam. Gyorsan megnéztem a profilját és a nevét. Ekkor derült ki számomra hogy nem másba mint Finn Wolfhardba futottam.....

Sziasztok itt volna az első rész. Remélem tetszik. A helyeírási hibákért elnézést. Jó olvasást!

I will always love you {Finn Wolfhard ff.}Where stories live. Discover now