I will always love you {Finn Wolfhard ff.}

Szikrázó hangulat

A hétvége szinte repült olyan gyorsan eltelt amit nem is bántam. Hétfőn reggel a szokásos álmos ês roszz hangulatom helyett vidám voltam. Sok időt töltöttem a ruhám kiválasztásával. Nem akartam igen sok lenni magamat szerettem volna adni de egy kis plusszal. Mikor eljött az idő szinte futottam az iskolába.
-Megyek szia anya-köszöntem el tőle és már futottam is ki az ajtón.
-Nahát mi ütött ebbe a lányba_-elmélkedett anya.
Mire a sulihoz értem kellőképpen kifáradtam de még ígyis hátra volt 7 tanítási óra míg láthatom Finn. A szekrényem előtt álva merengtem és észre se vettem hogy becsengettek addig amíg egy tanár rám nem szólt.
-Lola nem szeretnél órára menni?-kérdezte fegyelmezett hangon.
-Már becsengettek? Persze megyek-mondtammajd gyorsan elspuriztam mielőtt elküld az igazgatóhoz. Ebédig minden óra hibergyorsasággal telt. Szünetben a szokásos bandával üldögélgem az asztalnál. Tyler és Zahira valami sorozatról beszélgettek én pedig a gondolataimba merültem.
-Lola hív a Föld-lengette a kezét előttem Zahira-Hol jársz?-kérdezte.
-Csak bambulok-mondtam neki mivel nem szerettem volna semmit említenni Finnről.
-Értem-mondta Zahira furcsán de szerencsére tovább folytatták a beszélgetést. Megpróbáltam rájuk figyelni de az agyam egyszerűen nem szerette volna másra koncsntrálni csak RÁ csupa nagybetűvel.
Mikor vége lett az iskolának csíkegyenesen kilőttem az ajtón. Mikor kiértem a kapun körbenéztem hátha meglátom Finnt valahol. Először senkit sem láttam majd egy kicsit arrébb egy fa árnyékában megláttam egy embert. Elindultam arrafelé majd amikor odaértem nyugodt szível vettem tudomásul hogy ő az. Tényleg eljött.
-Szia-köszöntem neki.
-Szia,akkor mehetünk?-kérdezte
-Persze-mondtam neki. Először kínosan indult. Egyikünk sem tudta mit monjon
-Mi volt suliban?-kéddezte.
Nah ekkor megtört a jég. Fél óran keresztül mondtam neki a dolgokat. Szidtam a tanárokat beszéltem nekik a barátaimról.
-Phuh végeztem. Tudom kicsit sokat dumálok-mondtam neki de amikor ránéztem csam egy hatalmas mosolyt láttam az arcán és a csillogó szemet. Annyira elbűvölt a látvány hogy észre sem vettem mi van a lábam alatt egészen addig amíg Finn karjaiba nem borultam pár centivek az arcától. És akkor megszólalt a telóm.p
-Igen anya?-szóltam bele
-Hol vagy? Nem emlékszel higy reggel mondtam siess haza iskola után mivel jonnek a nagyiék?-kérdezte
Nem rémlett semmi. Valószínűleg el voltam merülve a gondolataimban és semmit ndm halottam belle.
- Rendben megyek-mondtam neki majd letettem a telefont.
-Bocsi de mennem kell-mondtam Finnek szomorúan.
-Semmi gond-mondta megértően-hazakísérlek.-mondta .
Annyira örültem higy nem haragudott hisz végül is én akartam ezt a találkozót és most miattam van vége. Mikor odaértünk a kapuba elbúcsúztunk.
-Köszi higy hazakísértél én megyek is szia-mondtam neki.
Ekkor Finn lehajolt és adott egy puszit az arcomra. Éreztem hogy elpirulok.
-Szia-köszönt el majd sarkon fordult és elment.
Az arcom lángolt. Úgy éreztem soha többé nem mosok arcot. Egész délután paprikavörösen üldögéltem. Nem igazán tudtam figyelni a nagyiékra amit nagyon bánok de az eszem nem volt rá hajlandó.
Egészen addig az a puszi járt az eszembe amíg el nem aludtam. A gyomromban pillangók repkedtek amik nem akartak lenyugodni.......

Sziasztok itt volna a következő rész. A helyesírási hibákédt elnézést. Remélem tetszik. Jó olvasást!