I will always love you {Finn Wolfhard ff.}

A találkozó

Eltelt pár nap mióta megvolt Finn száma. Eleinte izgatittan vártam hátha ír vagy hív,minden csörgésnél ugrottam. Nem tudom mi volt velem kicsit zizi lettem. Amikor 4-5 nap után sem jekentkezett kezdtem feladni a reményt. Gondoltam el is felejtette hogy találkoztunk és azt is hogy megvan neki a számom.

Ma szombat volt. A szokásosnál melegebb idő volt ezért rovudnagrádban és pántosban loptam az egész napot. Nem csináltam semmit. Anya próbált kihívni a levegőre de én hallani se akartam róla. Délután anya előàllt egy ötlettel.
-Gyere Lola elmegyunk a kávézóba tudod ahova mindig jársz-hívott anya kedvesen
-A starbuckra gondolsz?-kérdeztem tőke pedig egyértelmű volt számomra hisz csak oda jártam.
-Igen-mondta-Na jöszz?-hívott
-Persze úgysincs jobb dolgom- mondtam neki.
Autóba ültünk és elindultunk. Anyát ahoz a Starbuckhoz irányítottam amelynél Finnel találkoztam a múltkor,hisz titkon reméltem újra összefutunk.
-_Mit kérsz?-kérdeztem anyától.
-Nemtudom válaszz nekem valamit-mondfa majd arrébb állt a sortól.
Miután megkaptuk az italainkat el is indultunk hazafelé. Otthon folytattam a semmittevést. Este felé lehett már amikor üzenetem jött. Mit sem sejtve megnéztem. Ekkor egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Finn volt az és találkozni akart velem a játszótéren. Nem akartam hinni a szememnek. Tényleg ő volt az aki írt. Gyorsan felkerekedtem és indultam is. Kifejezetten hamar odaértem,viszont csalódottan vettem észre hogy nincs ott senki. Vagyis azt hittem. Aztán hirtelen megláttam egy alakot a fák árnyékában. Oda mentem hozzá.
-Szia-köszöntem neki.
-Szia-köszönt vissza.
Egy kis ideig kínos csendben álltunk majd Finn megszólalt.
-Nem sétálunk?-kérdezte
-De menjünk-mondtam neki majd elindultunk.
Az első nehézsêgek után ráéreztunk a beszédre. Mindenféléről beszélgettumk. Nem tudom mennyi ideig lehettunk ott de nem is érdekelt. Este felé nagyon hideg lett. Rázott a hideg,vacogtam. Ez Finnek is feltűnt.
-Tessék itt a felsőm-nyújtotta felém a kapucnis pólóját. Most ő áldogált egy rövidujjúban.
-De te nem fogsz fázni?-kérdeztem tőle.
-Nem nyugi megleszek-mondta majd a kezembe nyomta a pólót.
Felvettem és átjárt a melegség. Éreztem rajta az illatát. Még egy kis ideig sétálgattunk majd elindultunj hazafelé.
-Hétfőn is tudnánk találkozni sulu után?-kérdeztem tőle félve a választól.
-Persze eléd megyek így elkerülhessük az esetleges egymásnakfutást-mondta mosolyogva.
Visszamosolyogtam rá. Időközbe haza is értünk
-Tessék itt a pólód-nyújtottam vissza neki.-Akkor ên megyek is-mondtam.
-Oké-mondta
Egyikünk sem köszönt el. Nemtudtam mit csináljak. Akarna még valamit? Finn sem mozdult. Majd végük közelebb léptem hozzá és megöleltem. Nemtudom honnan jött de valahogy azt éreztem ezt kell csinálnom.
-Akkor szia-mondtam neki és bementem a házba.

Sziasztok itt volna a következő rész. Tudom sokáig nem volt rész de nem volt időm viszont most visszatérek. Remélem tetszik. A helyesírási hibákért elnézést. Jó olvasást!