I will always love you {Finn Wolfhard ff.}

Az új srác

Másnap harmadnap ugyanúgy iskolában töltöttem az időm nagy részet. Mikor nem ott voltam azon agyaltam vajon mennyi esélye hogy újra összefutom Finnel. Csalódás volt számomra mikor iskola után nem találkoztunk jobban mondva futottam neki. Pémtek volt. Szokásosan elkészültem majd elmentem suliba. Szinte normálisan indult a nap mikor óra közepén betoppant egy alacsony voroses hajú fiú. Hátulról elég furán nézett ki.
-Jó napot új diák vagyok-mondta a tanárnak aki csak egy pillantást vetett rá majd viszzafordult a könyvhöz majd tovàbb magyarázott.
-Leülhetek?-kérdezte a fiú a melettem lévő helyre mutatva. Elolről egészen helyes volt.
-Persze-mondtam majd arrébb húztam a dolgaimat.
-Tyler vagyok-mutatkozott be.
-Lola,szintén újdiák-mondtam neki majd összerezzentem mikor a tanár az asztalra csapott.
-Új gyerek nem beszél vagy repül -mondta szigorúan majd folytatta a momdanivalóját. Szegény Tyler úgy megrémült hogy egy mukkot sem szólt egész órán. Ebédszünetben odajött az asztalunkhoz.
-Ideülhetek?-kérdezte kissé félénken.
-Persze-mondta Zahira hatalmas mosolyal az arcán. A srác leült viszont nemigazán beszélt. Próbáltam kérdezgetni de elégge nehezen váloszolgatott így annyiban hagytam egy idő után.A nap vegén hazafele indultam amikor a nevemet hallotam. Hátrafoldultam és láttam Tylert futni utánam
-Várj megyek veled-mondta.
-Okés-mondtam majd elindultunk. Az út eleje kínos csendben telt.
-Amúgy nehogy azt hidd valami levakarhatatlan pszichopata vagyok,csak rajtad kívül még nem ismerek senkit ezért követlek egyfolytábam-mondta enyhén elpirulva.
-Nyugi nem néztelek annak-mondtam neki nevetve-Egyébként honnan vagy?-kérdeztem kiváncsian.
-New Yorkból-momdta.
Ezután nem tudtam mit kérdezni ezért csendben ballagtumk egymás mellet. Mikor beértunk az utcánkba figyelmesen körbenéztem hátha látom Finnt de nyoma sem volt. Kissé csalódott lettem.
-Én megérkezzem szia-koszöntem el Tylertól majd bementem.
-Ottthon vagyok-kiáltottam de senki nem válaszolt. Gyanítom anya dolgozott vagy valahol elvolt. Én bevonultam a szobámba és szokás szerint kockultam. Estére úgy döntöttem kimegyek sétálni. El is indultam csak azt nem tudtam merre. Jo ideig csak keringtem és keringtem cél nélkül majd bememtem egy Starbucksba. Rendeltem egy Frappucinot majd kifele indultam. Éppem nyitottam ki az ajtót mikor anya üzenetet küldött. Annyire belefeledtkeztem a telefonba hogy nekinyitottam az ajtót egy szerencsétlen kölyöknek.
-Úriszen de szerencsétlen vagyok. Bocsánat mond jól vagy?-kérdeztem a fejét fogó sráctól.
-Igen igen-mondta majd felnézett. Ekkor láttam meg őt-Úgy látszik megint összefutottunk.-mondga Finn mosolyogva.
-Igen de biztos nemfáj a fejed?-kérdeztem tőle aggódva.
-Nyugi megmaradol-mondta-meghívhatlak valamire?-kérdezte.
-Bocsi most mennem kell-mondtam neki csalódottan.
-Legalább a számod megadod?-kérdezte huncut mosolyak az arcán.
-Persze beírom a telódba-elvettem tőle a mobilját és bepötyögtem a számomat.-Most viszont mennek kelk szia.-adtam vissza neki a telefont majd elkocogtam. A szívem hevesen vert a tenyerem izzadtam a hasamban fura érzés volt. Nem tudtam mi történik velem. A gondolat hogy megvan neki a számom felemelhetetlen érzés volt.

Sziasztok itt volna a következő rész. Remélem tetszik. A helyesírási hibákért elnézést. Jó olvasást!