Le voltam sokkolva. Nem attól hogy Finnel futottam össze hiszen nem igazán ismertem őt,hanem attól hogy egy hírességgel találkoztam. Jobban mondva futottam neki. Még egy kicsit kutatgattam Finn után majd szépen lassan álomba merultem. Különös álmom volt. Szerepelt benne Zahira meg egy csomóm idegen és Finn. Mikor felkelem nem emléksztem az álmomra viszont egy mondtat tisztán csengett a fülembe. "Szeretni foglak míg a halál el nem választ".............
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután megcsináltam a reggeli teendőimet indultam is az iskolába. Úton odafele zenét hallgattam ezzel is kizárva a külvilágot. Mikor odaértem Zahira mosolygós arca fogadott. -Szia Lola téged vártalak-mondta majd megragadta a kezem és a terem felé húzott. -Szia-mondtam miközben kibontakoztam a szorításából. -Ide pont le is ülhetünk-nyomott le a maga melleti padba ami az első sorban volt a ta ár előtt. Soha nem ültem elöl. -Öhmm Zahira nem ülhetnénk egy picit hátrébb?- kérdeztem finoman utalva arra hogy mennyire nem tetszik nekem elöl. -Nem most pedig psztt kezdődik az óra.-mondta majd belépett a tanár és el is kezdtük. Kész rémálom volt elöl ülni a tanár egyfolytában felhívott en pedig azt sem tudtam mi volt a kérdés. Mikor túlestünk az első órán reménykedtem benne hogy a napom többi része jobb lesz de nem volt. Sajnos végleg az első sorban maradtam mivel drága jó tanárunk kijenlentette hogy év végéig mindenki ott ül ahová leült. A nap végén füllhallgatóval a fülemben léptem ki az iskolából. Jobban mondva menekültem. Az utamat szokásosan tettem meg haza felé. Minden jól ment amíg bele nem futottam egy újabb melkasba. Felnéztem és megláttam a tegnapi alakot. Jobban mondva Finnt. -Bocsánat ismét.-mondtam neki zavartan. Az nem lehet hogy kétszer megyek neki ugyanannak az embernek ugyanazon a helyen. -Már kétszer megtörtént ez valamj jel lehet-mosolygott rám. Ekkor fedeztem fel milyen szép göndör fürtjei vannak,hogy milyen szép a mosolya. -Finn vagyok-nyújtotta a kezét. -Lola-fogtam vele kezet. Pár pillanatig álltunk fogva egymás kezét majd elrántottam. -Bocsi de most mennem kell-mondgam nekk majd menekülőre fogtam. -Várj csak a nevedeg tudjam meg-Kiáltott utánam -Lola Fyde-mondtam majd elfutottam. Tudom kicsit furán nézhetett ki de bepánikoltam. Fura érzés volt a gyomromban. Lehet igaza volt? Tényleg valami jel volna hogy ugyanazon a helyen futottunk össze???
Sziasztok itt volna a következő rész. A helyesírási hibákért elnézést. Jó olvasást!
