Kamilla

4. fejezet

Elég sokat autóztunk, amikor megálltunk egy erő mellett. A férfi megint felemelt a grabancomnál és ledobott a földre. Szerettem volna elfutni, de nem mertem megmozdulni, így összekuporodtam a földön és vártam. Csak állt előttem és nézett rám. Aztán elindult felém és kiabált, hogy „Takarodj innen mielőtt meggondolom magam és agyonütlek!" Annyira megrémített, hogy elrohantam, be az erdőbe. Szaladtam, ahogy a lábam bírta, de hamar elfáradtam. Megálltam és körbenéztem. A férfi már nem volt sehol. Ettől megnyugodtam, mert tudtam, hogy nem fog többet bántani.

Nem tudtam hol vagyok. Az erdőben hűvös volt, nem igazán sütött ide a nap. Szimatolni kezdtem, hátha találok vizet vagy élelmet. Kezdett sötétedni és számomra ismeretlen hangokat hallottam. Mindenféle állat mászkált, repült és egyik se hasonlított rám. Végül találtam egy pocsolyát, amiből inni lehetett. Nagyon jól esett, bár ez a víz sem volt tiszta. Kerestem egy alvásra megfelelő helyet, összegömbölyödtem és a lányra gondoltam. Tudtam, hogy most elindulhatok megkeresni. Boldogan merültem álomba.

Napokig, vagy talán hetekig bolyongtam az erdőben, mire találtam egy utat. A bundám koszos volt és büdös, és az eddiginél is soványabb voltam, mivel sok ennivalót nem találtam az erdőben. Ahogy az út mellett gyalogoltam, meghallottam az autó hangját. Nem a férfi autója volt, hanem egy másik. Megállt mellettem és egy nő szállt ki belőle. Ő nem volt félelmetes, kedvesen nézett rám. Én megálltam és összehúztam magam, ahogy tanultam, mert nem tudtam mit fognak felem csinálni.

A nő közelebb jött hozzám és alaposan megnézett.

-Szegény kicsikém, hát te hogy kerültél ide? - mondta. Nem értettem mit jelent, de a hangja olyan megnyugtató volt, hogy megcsóváltam a farkam. Csak picit, de igyekeztem mutatni, hogy nem fogom bántani.

Odajött hozzám, megsimogatott, én pedig hagytam. Sosem éreztem ilyet korábban. Felemelt és berakott az autóba.

-El kell téged vinni egy orvoshoz, csúnya sebek vannak rajtad...

Megint csóváltam, hogy azt higgye értem, amit mond.

Kicsit később megálltunk egy helyen, ahol erős szagok voltak, de nem ismertem őket. Nem jártam itt korábban. Éreztem más állatok szagát is, de nem volt ott senki más rajtunk kívül.

Egy férfi lépett oda hozzánk. Ismét összehúztam magam és morogni kezdtem. A férfiak bántanak. Egyikük sem lepődött meg.

-Az erdő mellett találtam, szegény jó ideje ott lehetett már. Nem is tudom, hogy kerülhetett oda egyáltalán.

Bevittek egy még büdösebb helyre, lefogtak és mindenfélét csináltak velem. Nézegettek, fogdostak, nyomkodtak és megszúrtak. Megpiszkálták a sebeimet is. Én nagyon féltem. Nem ismertem ezeket az embereket és most meg piszkálnak is. Azt se tudtam mi történik velem.

-Nincsen komolyabb baja, - mondta a férfi - a sebeit kitisztítottam, kap rá antibiotikumot, kapott oltást is. Kicsit ki van száradva, sokat kell itatni és nagyon sovány is. Ne kapjon egyszerre sok eledelt, szép fokozatosan kell felhizlalni. Most kb. 2 kiló, a normális súlya 4 kiló körül lenne.

-Mennyi idős lehet?

-A fogai nagyon rossz állapotban vannak, abból nem lehet megmondani, de olyan 3 évesre tippelném.

-Nem tudom hazavinni. Segítsen neki kérem.

-Hívja fel a menhelyet. Az egyesület foglalkozik tacskók mentésével is. Ott jó helye lesz, amíg meggyógyul és találnak neki egy jó embert, aki majd vigyáz rá.

Nem tudtam miről beszélnek, de annyira kedvesek voltak hozzám. Gondoltam, hogy ez a nő fog segíteni megtalálni a lányt, akit keresek. Nem tudtam, hogyan kérjek segítséget tőle.