Kamilla

2. fejezet - 10 évvel korábban

A hely nagyon szűk volt, de jó meleg. Mocorogtam és a mellső lábaim valami puha dologhoz ütköztek. Többen voltak körülöttem, amitől elég kényelmetlenül éreztem magam. Próbáltam kényelmesen feküdni, de nem sikerült, a lábaim és a farkam is mindig beleütközött valamibe. Emlékeztem, hogy korábban ez a hely még kényelmes volt, mind elfértünk. Úgy látszik kinőttük, viszont elmenni nem tudtunk.

Mocorgást éreztem magam mellett, aztán történt valami nagyon különös. Egyre több hely lett és végül már csak egyedül voltam. Boldogsággal töltött el a tudat, hogy végre elférek, ki tudom nyújtóztatni a lábaimat és a hátamat. Elhelyezkedtem és elaludtam. Álmodtam is, ugyan azt, mint mindig. Egy embert láttam, egy lányt, aki mellettem fekszik és átölel. Mindig boldogsággal töltött el, amikor álmomban megéreztem az érintését. Nem tudtam ki ő, nem tudtam hol lehet, de azt igen, hogy meg kell találnom. És ha megtaláltam, vele kell maradnom. Vigyáznom kell rá, szeretni és óvni, ha boldog, vele nevetni, ha szomorú megvigasztalni. De ahhoz előbb ki kell jutnom innen.

Nos, nem sokkal később kint is voltam. Éreztem, hogy nyalogatja valaki a bundámat. Megint zsúfoltság. Éhes is voltam, de nem fértem oda az ételhez a testvéreimtől. Odafurakodtam anyámhoz és addig ittam a tejet, amíg el jól nem laktam. Aztán elaludtam.

Így telt el elég hosszú idő. Ha álmodtam, mindig azt a lányt láttam és alig vártam, hogy elindulhassak megkeresni. Jelenleg ez elég nehéz volt, mert ha felálltam sokszor elestem. Így nehéz lesz elindulni bárhova is. Meg hát azt sem tudtam merre induljak.

Anyámmal és a testvéreimmel egy ketrecben éltünk, kicsi, szűk helyen. Egy ember jött naponta többször is, nézte, hogy hogyan fejlődünk. Mi ettünk, aludtunk és néha játszottunk. Ez a játék arról szólt, hogy birkóztunk, vagy egymást rágcsáltuk. Élveztem, bár a legtöbbször alul maradtam. Így telt el 8 hét, amikor egy idegen ember jött hozzánk. Felemelt a grabancomnál fogva, megnézett és az mondta: „Ez jó lesz." Berakott egy nagy, furcsa valamibe, aminek rossz szaga volt és még mozgott is, majd elvitt magával egy számomra ismeretlen helyre.

Itt nem volt ketrec, viszont játszani sem tudtam kivel, mert egyedül voltam. Az ember, aki elhozott egy férfi volt, magas, mély hanggal és furcsa, kesernyés szaggal. Nem tetszett nekem, mert sokszor kiabált velem és volt, hogy meg is ütött. Nem tudom miért, hiszen szerintem nem csináltam semmi rosszat.

Ahogy teltek a napok egyre rosszabb lett, egyre többször bántott és kiabált. Én nagyon féltem tőle, de nem tudtam elmenekülni. Az egyetlen vigaszom az volt, amikor a lánnyal álmodtam. Tudtam, hogy nem adhatom fel, mert meg kell őt találnom.

Ha a férfi enni hozott nekem, mindig a sarokba bújtam, hogy ne tudjon bántani. Sokszor hallottam, ahogy kiabál a házban: „Nem is értem minek hoztam ide, el fogom tüntetni innen." vagy „Semmi haszna nincsen, csak a sarokban kuporog, a hangját sem lehet hallani."

Szerettem volna, ha nem bánt többet, nagyon féltem tőle. Sokszor voltam éhes is, mert nem adott rendesen enni, az udvaron pedig semmi ehetőt nem találtam. A víz mindig koszos volt, és fura szagú. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy az a lány nem is létezik, csak álom és én itt fogok maradni örökre. Ami nem lett volna túl hosszú idő.

Nyáron egy fa árnyékába húzódtam, mert a napon már nagyon meleg volt, én pedig szomjas voltam, de nem találtam vizet. Szomorú voltam, fájt a hasam az éhségtől és a csontjaim a férfi korábbi látogatásától. Néztem a kék eget és a lány arca derengett fel előttem. Barna haja volt és nagyon sötét barna szeme. Kedvesen mosolygott és azt mondta különleges vagyok. A szívem megtelt reménnyel. Így merültem álomba.

Eljött a tél és én nagyon fáztam, mert nem volt hová elbújnom, csak a hideg, vizes vagy havas földön aludtam. Szomjas voltam, de a vizes tálamban már rég befagyott a víz, így csak a jeget nyalogattam, ami alig oltotta a szomjamat. Enni pár napja már nem kaptam. Gyenge voltam és fáradt. Nem akartam feladni, mert tudtam, hogy valahol várnak rám.

Ajtócsapódást hallottam, gyorsan a sarokba szaladtam és összehúztam magam. A férfi jelent meg előttem. Rettenetesen féltem. Büdös volt és nagyon mérges. Éreztem a dühét minden alkalommal, amikor a közelembe jött. Felemelt a grabancomnál fogva, ami fájt és nem tudtam mit fog velem csinálni. Megtámadni nem mertem, annyival nagyobb volt nálam. Bedobott abba a mozgó, furcsa szagú valamibe, amivel idehozott. Összekuporodtam és vártam, hogy mi fog történni.