A very special girl or not?

Chapter 0.1

Már csak kevesebb mint egy nap van hátra és megkezdődik az iskola. Részemről ez azért fontos mert - ahogy azt már említettem - új suliba fogok járni. Számomra teljesen ismeretlen környezet, osztály társak és tanárok. Nagyon izgulok a holnappal kapcsolatban, félek de egyben kíváncsi is vagyok, hogy vajon mit fognak hozzám szólni. Plusz végre szeretném megismerni Michael barátait, akikről annyit szokott mesélni. Hallottam róluk egy csomó jó dolgot, de még nem találkoztunk. Az elbambulásomból Phil zökkentett ki - épp vacsoráztunk közben pedig beszélgettünk - biztos mondott valamit, amit nem hallottam. Mert most egy kicsit erőteljesebb volt a hangja. 

- Föld Keylanak, hallasz? Min gondolkoztál el annyira?- láttam rajta, hogy meglágyult az arc kifejezése és már nem is haragszik, amiért nem figyeltem rá.

- Most már igen!-néztem rá. -Egyébként a holnapi napon. Új iskola és diákok, ez annyira furcsa. Azért is mert nem voltam a Gólyatáborban, így nem ismernek.

- Emlékezz, hogy arra te nem akartál menni, mi örültünk volna neki!- szólt közbe a beszélgetésbe Nora.

- Mert nem akartam, hogy már a tanítás előtt piszkáljanak vagy cikizzenek.

- Miért gondolod azt, hogy lefogják szólni a külsődet vagy a hajadat? Engem sem piszkál senki, azért mert kéthetente vagy annál többször festetem át a hajamat más színűre.- szállt most már be Michael is. Az asztal körül mind a négyen ott ültünk, és a vacsorára készített ennivalókat majszolgattuk. 

- Jó, de téged már egy éve ismernek!- érveltem tovább.

- Megtörhetetlen vagy te lány!- nevetett fel mosolyogva Phil.- Bízz bennünk, nem lesz semmi gond!

- Rendben!- adtam végül meg magam, bár még mindig ugyan az volt a véleményem. De jobbnak láttam nem vitatkozni tovább velük.- Köszönöm a vacsit, finom volt! Most már megyek, tusolok aztán meg alszok! Ki akarom pihenni magamat.

- Oké, jó éjt!- köszöntek el. Még kivittem a tányéromat a konyhába, utána pedig már mentem is fel a szobámba a pizsimért, majd irányt változtattam és elindultam a fürdőszobába. Bezártam az ajtót, levettem a ruháimat - ami aznap rajtam volt - és beálltam a zuhany alá. A meleg víz segített némiképpen  csillapítani a bennem lévő félelmet. Egyfelől megérthető ez a fajta viselkedésem, mivel mindenki megijed ha valami nagy változás lesz az életében, másfelől viszont vicces hogy ekkora nagy parádét rendezek ennek, mert nem akarom hogy cikizzenek. Ha meg még is megfogják tenni, akkor azt teszem amit Nora mondott még régebben, hogy ne is foglalkozzak velük és menjek tovább anélkül hogy rájuk néznék. Kész lettem, így kiléptem a kabinból, felvettem a kikészített ruháimat, a törölközőmet kiterítettem száradni, majd kisétáltam a fürdőszobából ás a saját hálószobámba. Befeküdtem az ágyba, de még mielőtt lefeküdtem volna szunyókálni, elővettem a mobilomat, hogy nem-e jött új értesítésem, miután láttam hogy nincs, beállítottam az ébresztőt - gondoltam nem lenne a legjobb, ha már az első nap elkésnék - majd lezártam és a szekrényemre tettem. Az oldalamra fordultam és nem kellet 5 perc se és én már aludtam is.

Másnap reggel a telefonomon beállított zenéjére és annak a szekrényemen való rezgésére keltem. Nem mondanám, hogy ez volt életem legjobb felkelése, sokkal szívesebben visszaaludtam volna. De mivel suliba kell mennem, nagy nehezen kikászálódtam pihe-puha ágyikómból és lementem készíteni magamnak valami ennivalót, még se mehetek el üres hassal. Leérve a konyhába egy cetlit pillantottam meg a pulton Michael kézírásával:

"Szia Key! Sajnálom, hogy nem vártalak meg, de a fiúkkal úgy beszéltük meg, hogy ma korábban bemegyünk, mert jelentkeztünk önként, hogy segítünk az eligazodásban az új diákok számára, akik még nem ismerik az iskolát. Kiengesztelésül csináltam neked reggelit, az asztalon meg is találod! Remélem nem haragszol!"

                                                                                                                             Michaelxx

Elmosolyodtam írásán, majd tekintetem a helyre tévedt, ahova Michael tette a kajámat. Azonnal meg is pillantottam a tányért és a rajta tornyosuló gofrikat. Leültem a pult mögé és elkezdtem falatozni. Mikor végeztem, elraktam a tányéromat a mosogatóba, majd elindultam a fürdőbe készülődni. Nem sok időt töltöttem ott, hisz csak megmosakodtam és felraktam magamra egy alap sminket. Ami abból állt, hogy kihúztam a szememet és raktam föl rózsaszín rúzst, hogy kiemeljem az ajkaimat. Mikor végeztem visszamentem a szobámba, ahol a legtöbb időt szoktam tölteni reggelente, mert nem tudom eldönteni, hogy mit vegyek fel. Most nagy gondolkozásba estem, hogy mi lenne a legjobb az első napra, hogy jó benyomást nyújtsak. Kinyitottam a szekrényeimet és elkezdtem keresgélni a cuccaim között. Már vagy két-három összeállítást is felpróbáltam, mikor ránéztem az órámra és láttam, hogy nem soká indulnom kéne.

Ezért gyorsan körülnéztem és megakadt a szemem egy sötétkék farmeron és egy fehér felsőn. Sietősen magamra kaptam azokat, ehhez még felvettem pár ékszert és egy hozzá illő órát. Felkaptam a kedvenc táskámat, beleraktam a fontosabb dolgokat, mint például telefon, kulcs és pár toll meg a  jegyzet füzetem, mivel ma még nincs rendes tanítási nap. Lementem a nappaliba, ahova kikészítettem egy üveg vizet, meg ennivalót hogy éhen ne haljak a mai nap folyamán. Körülnéztem, hogy itthon vannak-e még Noráék, de nem találtam őket, ezek szerint már ők is elmentek dolgozni. Kisétáltam az előszobába, ahol felvettem a magassarkúmat, a nyakamba raktam a meleg, kötött sálamat, mert lehet, hogy még szeptember van, de a reggelek egyre hűvösebbek. Gyorsan még visszaszaladtam, mert elfelejtettem, hogy nem raktam parfümöt, ami egy lánynak nagyon fontos. Visszaértem, kiléptem a házból és kulcsra zártam a bejárati ajtót. Elindultam a buszmegállóba, mivel Michael autóval ment és nekem maradt a gyaloglás-buszozás. Öt perc alatt oda is értem, nem is tudtam leülni, mert már jött is a busz. Felszálltam rá, majd helyet foglaltam, bár tudtam hogy nem fogok olyan sok megállót menni. De így most kényelmesebb volt közlekedni. Míg oda nem értem, a buszból nézelődtem. Láttam a sietős autókat, ahogy elhaladnak mellettem és a csoportokba verődött gyerekeket, akik nevetve és jókedvűen az iskolákba tartanak. Visszavezettem tekintetemet a buszba, majd a mellém leülő személyre, akit megkérdtem hogy engedjen ki, mert leszállok. Jeleztem a gombbal, hogy én a következő helynél leszeretnék szállni. A busz kinyitotta ajtaját, én pedig próbáltam leszállni úgy hogy ne menjek neki senki, de ez nem sikerült. Mivel akik felakarnak menni a buszra, azok nem tudtak várni, míg én elmegyek, hanem egyből elkezdtek tolakodni. Na ezért nem szeretek buszozni, ha legközelebb megint busszal kéne jönnöm, inkább választom a gyaloglást vagy felhívom Michaelt, hogy vigyen el. Végül letudtam jönni és elindultam a suli felé. Kicsit bizonytalanok voltak lépteim, mert még nem jártam itt, de Michael elmondta merre menjek. Felelevenítettem a szavait gondolataimban és azon az útvonalon lépegettem, amit még ő mutatott tegnap. Nem soká már oda is értem, nem volt nehéz meg találni, hisz az udvaron csomóan álltak és már messziről látszódott az iskola épülete. Beléptem a kapun és egyből elkezdtem keresni Michaelt a sok ember között. Sétáltam közben tovább és annyira figyeltem a tömeget, hogy nem vettem észre az előttem álló embert, ezért neki mentem.

- Bocsi, nem akartam!- mondtam neki, de rá sem néztem, hanem fürkésztem tovább az udvart.

- Semmi baj, de amúgy kit keresel annyira? Mert ha egy nagyon jó képű srácot, akkor nem kell tovább menned!- kérdezte, és nekem túl ismerős volt a hangja, ezért felé fordultam. Szembe találtam magam Michaellel, aki nagy vigyorral az arcán nézett engem.

- Igen, egy elég helyes fiút keresek, de nem találom. Olyan magas mint te, zöld szeme van, aranyosan mosolyog és nagyon kedves. Nem ismered véletlenül?-szórakoztam az agyával.

- Hát sajnos nem, de helyette itt vagyok én!-szállt be a játékba.