A very special girl or not?

Chapter 0.4

- Rendben, szavadon foglak!- kacsintott.

- Akkor holnap találkozunk. Szia Luke!

- Szia!- integetett, majd elindult gyalog, én pedig felszálltam a buszra. Kerestem egy helyet ahova leülhetek, beraktam a fülhallgatómat a fülembe és elindítottam egy zenelistát. Mindig így szoktam utazni, tudom nem szabadna így járkálnom mert veszélyes, de élvezem mikor a gondolataimban elveszek és nem hallom a zajos utcákat, járműveket, hanem csak a zenét. Körbe néztem és magamban megállapítottam, hogy most kevesebben vannak mint reggel. Pedig általában ilyenkor van vége mindenhol az iskolának. De mindegy is, nem foglalkoztam ezzel tovább, hanem kinéztem az ablakon. Eléggé elbambultam a nézelődésben, mert majdnem elfelejtettem leszállni. Az öt perc séta után haza is értem. Otthon senki se várt, a cicámon kívül. Az előszobában várt rám, és ahogy beléptem a házba, odafutott hozzám és a lábamhoz dörgölőzött. Levettem a magassarkúmat, majd elindultam a konyha felé. Közbe leraktam a pultra a táskámat. Az egyik polchoz mentem és kivettem belőle a macskaeledelt, elővettem Daisy tálját, letettem a földre és beleraktam az ennivalóját. Egyből rohant a tálkájához és úgy evett, mintha több napja nem evett volna. Édes egy állat, minden alkalmat kiszokott használni, hogy egyen. Daisyt tavaly kaptam Michaeltől a 16. szülinapomra. Megvártam míg végez vele és együtt felmentünk a szobámba. A cicám a könyveimen és az újságjaimon helyezte magát kényelembe, míg én elpakoltam holnapra a táskámba. Kész lettem ezzel is, úgy gondoltam hogy amíg Michael meg nem érkezik olvasok egy kicsit, már egyébként is régen csináltam ezt. Levettem egy könyvet a polcomról véletlen szerűen. Igazából mindegy melyiket fogom épp meg, mert már az összeset olvastam. Most épp a No és én című könyv esett a kezem ügyébe. Leültem az ablakomban lévő kis kiépített ülő helyre és nekikezdtem a könyvnek. Nagyban bújtam a könyvet, mikor meghallottam hogy valaki hazajött. Egyből felpattantam és lefutottam, hogy megnézzem ki is az. Michael volt. Köszönésképp odamentem hozzá és megöleltem, ő pedig mosolyogva viszonozta.

- Nagyon éhes vagyok, keresek valamit vacsorának. Te is eszel?- indult meg a konyha felé, azon is belül a hűtőhöz.

- Nem köszi, de itt maradok veled!

- Rendben! - végig néztem ahogy megcsinálja magának a kaját, majd leült mellém a pulthoz.

- Milyen volt a srácoknál?

- Nagyon jó, kétszer is legyőztem Asht xbox-ban. Aztán Calum vert le engem, így elkezdődött egy kisebb verseny, hogy ki győz többször.- röhögött, gondolom visszaemlékezett a hülyeségükre, amit ők ott levágtak. Próbáltam én is magam elé képzelni, de biztos vagyok benne hogy élőben viccesebb volt.

- Végül ki nyert?

- Luke, basszus ő szuper ebben a játékban, senkinek sem sikerült levernie.

- Akkor majd legközelebb én játszok ellene, és meglátjuk ki a legjobb. Amúgy is megígértem neki, hogy amint van időm átmegyek hozzájuk.

- Na, azt tuti meg kell néznem! Bár teljesen biztos vagyok benne hogy az én gyönyörű húgocskám fog győzni, azért szeretném látni ahogy letörlöd Luke magabiztos mosolyát.

- Köszi és remélem nem fogok csalódást okozni!- kacsintottam rá, közben leszálltam a székről.- Ha nem baj, én most már készülődök a lefekvéshez.

- Csak nyugodtan, majd szólj ha végeztél a fürdőben!

- Oké!- ezzel fel is mentem a szobámba, felvettem az ágyamról a pizsimet és bevonultam a fürdőbe. Először is lemostam a sminkemet, mert nem akartam úgy ki nézni fürdés után mint egy panda maci. Miután kész lettem vele, levettem a mai napon rajtam lévő ruhákat és beálltam a tus alá. Aránylag gyorsan végeztem, szépen megtörölköztem és felvettem a már kikészített alvós cuccaimat. Mielőtt még kiléptem volna az ajtón, a fogamat is megmostam. Végre mindent letudtam, így elindultam szólni Michaelnek. Közben az emeleten találkoztam anyáékkal, akiken látszódott hogy nagyon elfáradtak, ezért nem beszéltünk olyan sokat, úgy gondoltam hogy inkább majd holnap mesélem el nekik a mai nap történéseit, hisz arra minden szülő kíváncsi. Michael szobája ajtaját kopogás nélkül kinyitottam és mondtam neki, hogy szabad a fürdőszoba. Most már nyugodtan cammoghattam vissza az én kis birodalmamban. Daisy pont az ágyam közepén feküdt, ezért le kellett őt tennem a saját kis fekvő helyére. Azzal a tudattal, hogy ennek semmi értelme, mert reggelre megint mellettem fog pihenni, azzal az édes szuszogásával. Befeküdtem a pihe-puha takaróm alá és lekapcsoltam a villanyt. Mielőtt elaludtam volna, még visszaemlékeztem a hogy mik történtek ma. Mosolyogva aludtam és azzal a tudattal, hogy egy remek napot tudhatok most már magamévá.