A very special girl or not?

Chapter 0.3

Na de most, mivel nem ismerlek titeket annyira vagy csak pár embert, ezért azt szeretném, hogy mindenki mutatkozzon be pár mondattal.- ahogy befejezte mozgolódás söpört át a diákokon. Senki sem szeret egyedül beszélni, miközben csomó szempár figyeli. Ez így van velem is, mindig is lámpalázam volt közönség előtt. Hál' Istennek a másik padsorral kezdte, ezért volt időm felkészülni hogy mit fogok majd mondani.

Akik eddig már voltak, mind szimpatikusak voltak a számomra és meg is tudtam jegyezni a nevüket. Még nem fejeztük be, mikor kicsengettek. Vége lett az első órának.

Mindenki felállt a helyéről és szétszéledtek, de szigorúan csak a teremben. Gondolom még senki sem ismeri olyan jól az iskolát, hogy vissza is találjon. Én nem tudtam oda menni senkihez, hisz ahogy azt már többször is mondtam számomra idegenek voltak a körülöttem lévő emberek. Inkább elővettem a telefonomat és azon nézelődtem az interneten. Az első szünetem az így telt. A következő órán folytattuk ahol abbahagytuk. Mindenkit figyelmesen végig hallgattam, úgy ahogy a többiek is. Végül én jöttem. Nagy levegőt vettem, felálltam és belekezdtem mondókámba. Hosszabbra sikeredett mint gondoltam, és még a tanár is kérdezett dolgokat, egész jól elbeszélgettünk. Kedvesnek és jó fejnek tűnik, remélem nem csak most ilyen, hogy "ez az első nap a gyerekeknek, legyünk hozzájuk kedves, aranyos", hanem majd az elkövetkezendő pár évben is így lesz. Még csevegtünk erről-arról, amibe jól bele is merültünk, mert ismét a csengő hangjára lettünk figyelmesek. Egy újabb 5-10 perces pihenő következett. Ez már másképp alakult mint az előző. A többiek oda jöttek hozzám és kedvesen elkezdtek beszélgetni velem. Jól elszórakoztunk, végre úgy éreztem hogy tartozok valahova, egy társasághoz. Az előző iskolában ez nem így volt, ott magányos voltam. De most már nem érdekelt, hogy mi Volt, mert az már elmúlt és mostantól csak a jelenre és a jövőre fogok gondolni. Sok kérdésük volt számomra, amire én örömmel válaszoltam is, persze csak azokra amikre tudtam a választ. Csengettek, ezáltal elkezdődött a mai nap utolsó órája. Bejött megint a tanár úr, kivett egy kis lapot a dossziéja közül, ezután elkezdett írni a táblára. Mi csak néztük, majd később rájöttünk, hogy ez az órarend, amit le kéne nekünk is írni, ha tudni akarjuk, hogy milyen órára megyünk. Ezzel hamar végeztünk, most a tanárok neveit, óráikat írtuk az ellenőrzőnkbe  - amit még első órán osztott ki Mr. Kingston -  meg azt hogy mikor fogadják a szülőket napközben. Ez is kész lett, a további időben már csak társalogtunk. Például, hogy mit hozzunk a suliba ami szükséges, mit csináljunk ha egy felsőbb éves belénk köt (a fiúknak itt volt több ötletük is, viccesebbnél-viccesebb). Szóval jól eltelt a harmadik óra. Mikor vége lett, a tanár elköszönt és ment a saját dolgára. A többiekkel kiindultunk az udvarra. Megálltunk és elkezdtünk arról csevegni, hogy ki mit fog délután csinálni. Körbe pillantottam és tekintettemmel kerestem Luke-ot, mert azt mondta hogy órák után bemutatja a suli többi részét. Meg is láttam, amint a haverjaival kilép az iskola ajtaján. Szóltam az osztálytársaimnak, hogy nekem mennem kell ezért elköszöntem tőlük, meglepetésemre még a fiúk is kértek búcsú ölelést. Mosolyogva mentem oda Luke-hoz.

- Szia, akkor mehetünk?- néztem rá.

- Szia, persze!- mosolygott rám. -Hol kezdjük?- kérdezte.

- Nem tudom. Te vagy az idegen vezető, mond meg te!

- Oké, akkor gyere!- megfogta a kezemet és úgy vezetett a suli háta mögé, ahol megpillantottam egy nagy zöld füves pályát, meg egy betonozottat.

-Ez inkább a fiúk számára érdekesebb vagy fontosabb, de azért neked is látnod és ismerkedned kell vele. Minden foci meccs itt játszódik, a tesi óra is itt szokott megtartva lenni, amikor már jobb idő van. A pálya körül, futó sávok vannak, ahol legtöbbször lányok kocognak miközben a fiúk edzenek középen a füvön. Ez mellett pedig -vezetett egy kicsit arrébb- a kosárpálya található. Igen, amint láthatod elég nagy, mivel itt gyakran előfordulnak meccsek más iskolákkal szemben. Általában győzni szoktunk, egy kezemen megtudnám számolni, hogy eddig hányan "vertek" meg minket. Az edzőnk kemény eddz minket, hogy jók legyünk és nyerjünk.- mesélte, miközben tovább mentünk a következő úti célponthoz. 

- Ezek szerint te is kosarazol?- kérdeztem kíváncsian, tényleg érdekelt a dolog.

- Igen! Tavaly kezdtem, egyből a suli kezdéskor és persze én a fiú, haladó csapatban játszok.- válaszolta kedvesen.

- Az jó! Amúgy miért emelted ki, hogy a fiúkkal vagy, talán van lány csoport is?

- Aha, bár nem a legjobbak!

- Ezt most miért mondod, azért mert lányok és azok bénák?- háborodtam fel.

- Nem, dehogy! Csak van pár olyan lány, aki nem az edzés miatt jön, hanem azért hogy bámulja a fiúkat vagy flörtölhessen velük és ez lerontja őket, a csapatukat. -magyarázta meg a dolgokat.

- Most már értem! Ne haragudj, amiért neked estem!

- Semmi baj!- mosolygott.

A következő megálló a benti tornaterem volt, majd az öltözők. Tovább mentünk és megmutatta külön-külön a termeket, mondott róluk néhány érdekességet. Például, hogy melyik osztálynak a terme, milyen csínyeket követtek már el ott, abban a helységben stb. Mikor már végignéztük és láttam az egész iskolát, megnéztem az időt a telefonomon és észre vettem, hogy már 3 óra. Kicsit meglepődtem, azt hittem több időbe fog telni, mint másfél óra, mivel elég nagy az épület és a körülötte lévő udvar. Kimentünk a suli területérül és elindultunk a buszmegállóba. Míg vártam a buszt, elkezdtünk beszélgetni. 

- Na milyen?- kérdezte utalva az előbbi körbevezetésre.

- Elképesztő, nagyon tetszik!

- A legjobb iskola a városban.

- Ha te mondod, de én még csak egy napja járok ide.

Még csevegtünk erről-arról, de megláttuk messziről, hogy jön a busz. Így el kellett búcsúznunk, mert ő a másik irányba megy.

- Nagy valószínűséggel a tesód is Ashnél van, úgy mint Calum. Nem lenne kedved neked is átjönni?

-  Köszi a meghívást, de most nem tudok. Nincs otthon senki, a cicám is biztos éhes, mert még reggel kapott ennivalót, azóta nem. Meg össze kell keresgélnem a holnapra szükséges dolgokat és hamar leakarok feküdni aludni, hogy holnap friss erővel kezdjem meg az évet. De legközelebb mindenképp elmegyek!- mosolyogtam rá.