A very special girl or not?

Chapter 0.2

- Bocsi, de olyan mint ő, nincs még egy a Földön!-mondtam.

- Ó, gyere ide!- mosolygott kedvesen, kitárva kezeit, hogy öleljem meg. Nem kellett kétszer mondania, olyan jó érzés mindig mikor a karjaiban vagyok. Megnyugtató érzés.

- Khm..-szólt valaki vagy inkább valakik Michael háta mögül. Elváltunk egymástól és megláttam három kíváncsi tekintetű fiút.

- Bocsi srácok! Elfelejtettem nektek bemutatni a fogadott húgomat. Ő itt Keyla!- mutatott rám, miközben a srácoknak magyarázott.- Key, ők itt Ashton, Calum és Luke, a haverjaim. Tudod, akikről annyit meséltem.

- Sziasztok!- intettem mosolyogva feléjük, ők viszonozták és visszaköszöntek.

- Szóval te vagy Keyla, a bátyád már nagyon sokat mesélt rólad!-szólt Ashton.

- Én is hallottam rólatok, csomó dolgot!-válaszoltam.

- Remélem csak jókat!-nézett rám Calum.- Vagy olyan nekünk nincs is?-kérdezte a többiektől.

- Szerintem nincs haver!-karolta át Ashton. Akadt egy kis időm, hogy végre jobban szemügyre vegyem őket, mert a fiúk elkezdtek egymás között beszélgetni. Legelőször Ashtont néztem meg részletesebben. Magas, hullámos-göndör barna haja kuszán a barna szemébe lóg. A mosolya, az valami irtó cuki, főleg a gödröcskéi. Látszik, hogy figyel a külsőjére, mivel a felső alól kilátszódtak izmos karjai. Helyes srác, azt meg kell hagyni. A következő az Calum volt. Barna haja összevissza állt kócosan, mintha csak az előbb kelt volna fel. Rajta is látszott, hogy jár edzeni. Ő is akkora volt, mint a mellette álló fiú. Barna szemei csak úgy csillogtak, miközben aranyosan nevetett. A szemem tovább vándorolt és végül megakadt az utolsó fiún. Luke volt láthatólag a legmagasabb, szőkés-barna haja az égnek állt és gyönyörű kék szemei vannak. Neki is kidolgozott teste van és a lábai nagyon szexik. Ő volt az egyetlen, aki még nem szólt hozzám. Nem tudom miért, de olyan visszahúzódónak tűnt. De mindegy is, nem tudtam tovább a gondolataimmal lenni, mivel megszólalt a csengő vagy is nem soká kezdődik az első óra. Körülnéztem, hogy merre induljak el, mikor a fiúk visszafordultak hozzám. Láttam Michael-en, hogy tudja mit szeretnék kérdezni, ezért a fel nem tett kérdésre már válaszolt is.

- Mindjárt megnézzük, hogy te melyikünkhöz vagy beosztva és segítünk megtalálni az osztály termedet.-nézett rám, majd Ashton elővett pár lapot, amin gondolom az új diákok nevei vannak.

- Mi is a teljes neved?-nézett fel.

- Keyla Cook.-adtam az egyszerű választ.

- Várj...váárj...meg vagy! Lássuk ki fog ma téged körbe vezetni!- vezette végi ujját a nevem mellett lévő sorban.- Luke, tiéd a megtiszteltetés!-emelte fel tekintetét az említettre.

- Oké, mehetünk is?-kérdezte egyből.

- Felőlem igen, majd akkor még találkozunk fiúk!-köszöntem el a többiektől és Michaelnek még adtam két puszit. Megfordultam, majd elkezdtem követni Luke-ot, de a nagy tömegben, ami épp a suli ajtaja felé vándorolt, nehéz volt. Ezért megfogtam a pólója hátulját és így mentem tovább. De ő hátrafordult és kíváncsian rám nézett.

- Bocsi, csak nem akarok elveszni a sok ember közt!

- Akkor inkább fogd meg a kezem!-mosolygott, majd felém nyújtotta karját, én pedig elfogadtam azt.- Nem szeretném, ha eltévednél. A bátyád kinyírna, az tuti.

Én nem feleltem rá semmit, csak halkan felkuncogtam. Tovább kézen fogva mentünk és őszintén megvallva kicsit zavarban voltam, de nem foglalkoztam vele. Nem igazán tudtam követni, hogy most hol megyünk, de inkább ezt rá hagytam. Ő biztos tudja, hisz akkor nem vezetne ilyen határozottan. Arra számítottam, hogy csendben fog eltelni ez a pár perc, míg elérünk a teremig, de meglepve, számításaimat Luke keresztbe húzta.

- Hogy-hogy ebbe a suliba jöttél? Nem lesz zavaró, hogy a bátyád is itt van és mindig tud mindenről amit csinálsz?-kérdezte.

- A művészi szak nagyon érdekel, főleg a fotózás és a festés. Úgy gondoltam, itt jól megtanulhatok minden ezekkel kapcsolatos dolgot. Egyébként nem zavar, hogy Michael is ide jár, így még többet lehetünk együtt. Így is mindenről tud, ami velem kapcsolatos, mert neki szoktam elmondani az összes gondomat-bajomat és persze a jó dolgokat.

- Értem, akkor ezek szerint elég közel álltok egymáshoz!-fordult felém egy féloldalas mosollyal az arcán.

- Bizony.- nem tudtam mit hozzáfűzni, ez így igaz. Eközben megérkeztünk gondolom az osztály teremhez, mert Luke megállt egy ajtó előtt.

- Ma még csak 3 órád lesz és az is Ofő, szóval majd ha végeztél akkor keress meg és még körbe vezetlek a suliban. Szünetben, hogyha egyedül vagy és szeretnél valakivel beszélgetni, nyugodtan keress meg. Eggyel feletted járok, így én a 3. emeleten leszek, ott megtalálsz. Na sok sikert, szia!- mosolygott rám, majd elindult a lépcsők felé. De még mielőtt eltűnt volna megfordult és integetett nekem. Viszonoztam gesztusát, aztán ő kilépett a látó körömből. Egyedül maradtam. Félve, de kinyitottam az ajtót és beléptem rajta. Akik bent voltak azok egyből felkapták a fejüket érkezésemre. Mindenki engem nézett és szerintem ugyan az a kérdés jelent meg a fejükben, hogy én ki vagyok. Számítottam erre a reakcióra, mivel nem voltam a Táborban, így nem is ismerhetnek. Beljebb mentem és a szememmel kerestem egy üres padot, ahová leülhetek. Az ablak felőli padsor második helye épp szabad volt, ezért elindultam felé. Miközben haladtam előre, hallottam a sugdolózó lányokat és fiúkat egyaránt. "Nézzétek! Biztos ő az a lány, aki nem jött el a Gólyatáborba." Igen, az ilyen megjegyzéseket már vártam. De hallottam még olyat, ami eléggé meglepett. "Nem gondoltam volna, hogy ennyire szép."..."Ti is látjátok srácok, hogy milyen gyönyörű."..."Sokkal szebb, mint én, ez nem ér." Több nem jutott el hozzám, mert odaértem az egy személyes kis padhoz, beültem és körül néztem a jövendőbeli osztályomon, ezért mindenki csöndbe maradt és abba hagyták a sutymorgást. Különböző alkatú, magasságú, stílusú diákokat pillantottam meg, de egy valami közös volt bennünk, mindenkiről sugárzott a kedvesség és az összetartás. Lehet hogy még csak kb. egy-két hete látták meg egymást először, de olyan mintha egy összeszokott baráti körrel ülnék szemben.  A fiúk a lányok körében is megtalálhatóak voltak és ez tetszett, mert nem voltak klikkek meg hierarchia. Épp mikor megszólalt volna egy lány, becsengettek és az ajtó kinyílt, majd bejött rajta gondolom az elkövetkező pár évben lévő osztályfőnökünk. Mindenki megtalálta a helyét és leült. A tanár körül nézett, megköszörülte torkát majd elkezdte a mondandóját.

- Jó reggelt osztály! Én leszek mostantól az osztályfőnökötök, Robert Kingston. Szólítsatok Robnak vagy Mr. Kingstonnak, amelyik nektek szimpatikusabb. Engem nem zavar hogy ha tegeztek, szeretek az osztályommal szorosabb kapcsolatban lenni. Bízzatok bennem, nyugodtan elmondhatjátok ha valamit nem értetek az órákon és én segítek, vagy akár ha valakinek van valami problémája és nincs kivel megosztania vagy kíváncsi egy felnőtt véleményére, rám számíthattok.