The light is coming ∆ Egy stréber élete

😱6. Fejezet😱

Reggel a telefonom csörgése ébresztett. Csukott szemmel, kapálózva forogtam az ágyamon, az egyre hangosabb tárgy után kutatva. Fordultam mégegyet, és a kemény, hideg padlón találtam magam. Miután elmondtam egy biztosan nem létező káromkodás-kombinációt, észrevettem a telefonomat az éjjeli szekrényemen. Bell neve állt a kijelzőn.

- Szejha - morogtam fáradtan.
- Lisa! Te még mindig alszol? Indíts a fürdőbe, vagy én üldözlek odáig! - szólt Anabell felháborodva.
- Jóvanna' megyek mán - válaszoltam nyöszörögve.

Hát igen. Nem vagyok az a "morning person". Közben elindultam a fürdőszobába ahol belenéztem a tükörbe. Hátrahőköltem, ráadásul saját magamtól. A hajam akár a szénakazal, a fejem meg egy vízihulláé.

- Amúgy meg azért hívtalak, hogy nem tudunk együtt menni. Mármint nem megyek hozzátok, hanem ott találkozunk. Anya ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen - mondta kicsit szomorúan.

Ajajj. Remélem nem fogok elesni az osztálytársaim előtt. Jessica tuti kiröhögne.

- Aha, jó, semmi baj - szóltam enyhén pánikolva.
- Bocsi, de tudod anya milyen. Láttad - sajnálkozott.

Bell letette, mondván sürgős dolga van.
Megmosakodtam, fogatmostam, majd a szemüvegemre nézve elgondolkoztam. Mi lenne, ha kipróbálnám a kontaktlencsét? Csak nem olyan rossz. Fél óra szarakodás után sikerült behelyeznem. Először irritálta a szemem, de már nem is olyan rossz. Kíváncsi vagyok, mit szól majd Bell. Ez után a fárasztó hadműveket után sminkeltem.
Egy tust raktam fel nagy nehezen. Háromszor kellett letörölni, mert úgy nézett ki mint Dagi cica megszáradt ürüléke. Raktam fel szempillaspirált, meg egy barackos nude rúzst.

Felöltöztem, majd ellenőriztem, meg van-e minden dolog. Kaja, inni, wcpapír, ruhák, fürdőruha blablabla... ..telefon. Természetesen fennt hagytam az emeleten, úgyhogy az utam a szobámhoz vezetett. Meg is találtam az ágyon, léptem volna ki az ajtón, amikor Dagi cica levágta magát a lábfejemre.
Hangosan dorombolt, majd rákezdett a nyávogásra is. Aham, szóval éhes.

A lépcsőn leszaladva röhögtem, mert ő is jött utánam, szintén futva. Ez még nem is vicces, de közben nyávogott, és valahogyan így hangzott:
Me-e-e-e-e-e-e-e, me-e-e-e-e.

- Na akkor most kecském van, vagy macsk...

- Lisa! Hol a szemüveged? És miért ordít a macska? - mondta anya a konyhapulton ülve.

- Ümm. Kipróbálom a kontaktlencsét, de eltettem a szemüvegemet is. Dagi meg azért ordít, mert éhes, adok neki cicakonzervet - feleltem mosolyogva.

- Mar kapott, ne adj neki. Amúgy szép vagy így, szívem. Nah, de rohanok is a munkába. Jó legyél! Hívlak majd este. Puszi - adott az arcomra egy (khm,10) cuppanós puszit.

- Jól van, elég. Én is megyek. El tudsz vinni? - kérdeztem reménykedve.

- Nincs annyi időm, késésben vagyok, sajnálom kicsim - mondta az ajtót becsapva.
Szuper. A táskámat felkapva, ami meglepően könnyű volt, elindultam az ajtóhoz. A suli felé sétálva zenét hallgattam, és a fákat nézve eljátszottam, hogy a videoklipben vagyok, ezzel elszórakozva hamar odaértem.
Az iskola hatalmas épülete előtt egy sártól szürke, újonnan fehér busz állt.
Az ofő kiabált, hogy Jessica és Janet vegye át a rózsaszín tűsarkúját, Jason vegye le a nyakából Adamet,  Daniel pedig beszéljen lehetőleg olyan nyelven, amin ő is tud.

- Ne mondjam mégegyszer! - figyelmeztette őket vörös fejjel.
- Jó reggelt! - köszönt, amit én viszonoztam.

Zavartan toporogva vártam az indulást és Bellt, szigorúan a földet nézve, hogy elkerüljem Jessicáék lenéző pillantásait.

Azt vettem észre hogy egy vörös folt száguld felém, a következő pillanatban pedig az aszfalton találtam magamat, Anabellel a hátamon.

- Sziiaaa! - visongott nevetve.
- Bell, összetörsz - terültem el a földön.

Mindenki rajtunk nevetett, a plázabarbiek gúnyosan, a fiúk szívből jövően.

- Jól vagy? Nagyot estél - nyújtotta felém karját egy ismeretlen személy.

Félve felpillantottam, majd azt hittem elájulok, és nem az eséstől. Feltehetőleg ő volt Cameron - vagy Keaton - a tegnapi hiányzók. A srácnak kék szeme volt, barna haja, és izmos testalkata.

- Jól - hebegtem továbbra is a földön ülve.

- És nem szeretnél felkelni? - kérdezte szórakozottan. Basszus, de cuki a mosolya.

- Mi? Jah, de - kaptam észbe, majd kezemet az övébe csúsztatva, piros arccal álltam fel.

- Keaton, szedjél mán' fel engem is - parancsolta Bell.

Daniel odament hozzá, majd  könnyen felkapva a lányt, talpra állította, aki megköszönte cselekedetét.

Szóval ő Keaton, Keaton Grey. Hát meg kell hagyni, egész helyes. Olyan izmos, meg magas és..

Az álmodozásomat egy - a vállamon pihenő - kar szakította meg.

- Oké vagy, csillagvirág? - kérdezte kedvesen....

---------------------------------------------------
Hát hellókaa! Itt is lennék a 6. Fejezettel, egyáltalán nem tartott sok időbe megírni (khm 2 hónap), de mindegy. Szerintem elég foscsimoscsi lett, de próbálkoztam.
Remélem tetszik!😘

UI: Hallgassátok meg a fenti ⬆⬆⬆ számot! Ariana Grande: No tears left to cry a neve, ha valaki nem ismerné!
//Arianator4ever//