The light is coming ∆ Egy stréber élete

✴4.fejezet✴

Reggel nyűgösen keltem fel. Nagyon izgulok. Úristen, remélem lesz barátnőm. Vagy ne bántsanak.
Lebattyogtam a konyhába, és megittam a maradék kávét. A hűtőhöz fordultam, azzal a céllal, hogy kajcsit készítsek. A hűtőajtón egy üzenet volt: Csináltam neked reggelit, ne szenvedj ezzel. Ügyes legyél, puszil;Anyu.

Juhúú, ez de jó. Anya nagyon kedves.
Megettem a gyümölcssalátát, majd a fürdöbe mentem. Hangosan felnevettem, ugyanis Dagi cica a mosdókagylóban tanyázott.
- Mit csinálsz, gyönyörűm? - kérdeztem szórakozottan, amire egy rekedtes nyávogás volt a válasz.
Kiemeltem a ciccet a mosdókagylóból, majd útjára engedtem.
Beálltam a zuhany alá, és folyattam magamra a vizet.

Nem szerencsés fél év előtt új suliba menni. December eleje van, pontosabban december 10.-e.

Hagyom ezt! Bátor leszek! Haverkodni fogok! Erős, magabiztos lány vagyok! Vagy mégsem? 😕

Kiszálltam a zuhany alól, megtörölköztem és magamra vettem köntösömet.

A bőröndömhöz sétáltam, kikerestem egy ruhaszettet, és a szempillaspirálom.

Egy bordó pulcsit választottam, egy fekete nadrággal, valamint az anyától kapott nyakláncomat, amin egy cica van. Ezt csak alvásnál veszem le.

Felkentem a szempillaspirált, majd visszavettem a szemüvegem.

Az iskolatáskámban füzetek voltak, és az előző tankönyveim. Ne felejtsük el a fekete bőrhatású tolltartómat se.
Uhh, elfelejtettem elrakni az ajakápolós cuccomat. Tél lévén állandóan kiszárad a szám.

Felvettem az éjjeliszekrényről a telefonomat. Megnéztem az időt, 07:06 van.
Indulhatok is, mert a suli a Google Maps szerint 10 percre van.
A fekete kabátomat, és a szürke sapkámat felrakva kiléptem a fagyos hidegbe, és a térkép mutatta utcán lépkedtem.
Megálltam a nagy épület előtt, majd sóhajtottam egy hatalmasat.
Jézus ereje, el fogok ájulni.
Megtörölgettem a hidegtől párás szemümet, majd beléptem az épületbe. Megkerestem az osztálytermemet. Egy fehér ajtón ez állt: 10 B.
Hát, essünk túl rajta.

A teremből kihallatszódott az ordítás.
Ajkamat rágcsálva léptem be az ajtón, mire minden szem rámszegeződött.
Húha, szuper.
Egy szőke fiú, aki a széken táncolt, sóhajtott egy nagyot, majd elkiabálta magát.
- Hát a szívem megállt. Azt hittem a tanár jött.. - vihogta el magát.
- De te ki is vagy? - folytatta kedvesen.
- A nevem Lisa. És hát, osztálytársak leszünk - biccentettem félénken.
- Jah, az klassz - mosolygott.

Elvileg 11-en vagyunk, a 11. b a legkisebb létszámmal rendelkező osztály (nagy örömömre).. Körbenéztem a 8-9 kíváncsi szempáron, és észrevettem, hogy egy vörös hajú lány a kezével hív magához, így hát zavartan odatotyogtam.

- Szia Lisa, Anabell vagyok. Ülj csak le mellém - üdvözölt kedvesen.

Így közelről jobban szemügyre vettem. Vállig érő vörös haja van, és kék szemei csak úgy csillognak.

- Szia, Köszi - mosolyogtam rá.

- Mesélj magadról - bírt szóra.

- Nos hát, Lisa Martinez vagyok, az anyukámmal, és a cicámmal költöztem ide, mert anyut áthelyezték.
Szeretek olvasni, és zenét hallgatni. Ennyi lennék én - zártam le.

- Akkor én is mesélek. Anabell Scott vagyok, de csak Bellnek hívnak. Én is szeretek olvasni, és szeretem a zenéket, valamint gördeszkázok. Az osztályból szoktak lemenni páran gurulni. Jöhetnél te is, ma délután - mondta vigyorogva.

Én? A gördeszkapályán? Én a gördeszkapályán? Ráadásul télen? Igaz, délután nincs annyira hideg, és hó sincs, a járdák nincsenek befagyva, de.. inkább tanulok otthon törit, meg matekot.. Hehe. Nem akartam visszautasítani, és így viszonylag könnyebben illeszkednék be.

- Oké, jöhetek - mondtam végül.
- Szuper! És amúgy, itt van a telód? Beírnám a számomat.
- Persze - vettem elő a telefonomat.
- Úristen! - sikított fel hangosan, bár remélem, ez a nagy ordítások, és kecskehangok (?) közepette nem volt hallható.
- EZ A TE CICÁD A TOKON? Úristen, olyan cuki, hogy belehaloook. - vinnyogott.

- Igen, ő Dagi cica. Imádom a kis hülyét - mondtam mosolyogva.
- Bocsi, néha elkap a sikítóroham, ha cicákról van szó. Imádom őket. Szóval.. Ott tartottunk, hogy számcsere - szólt zavartan.

Bepötyögtük egymás számát a telefonokba, mikor végeztünk, egy kopaszodó ember lépett be az ajtón.

- Az ofő - susogta nekem Bell.

- Jó reggelt mindenkinek! Hiányzók? - kérdezte, miközben szeme átjárt a termen, végül megállapodott rajtam, de aztán elkapta a fejét, mert mondták a hiányzókat.
- Keaton és Cameron - ordították be páran.

Beírta a naplóba a neveket, majd a szeme újra rám szegeződött.

- Új osztálytársatok van, mint látjátok, és...
- Mi észre sem vettük - szakította félbe egy nyávogós pláza Barbie.
- Köszönjük Jessica, senki nem kérdezett - hallgattatta el az ofő.
- Lisa, kérlek bemutatkoznál? - folytatta.

Atya ég. Jajj, de jó, hurrá. Juhéé.

- Lisa Martinez vagyok, 16 éves. Anyukámmal költöztem el ide, mert áthelyezték. Röviden ennyi - húztam el a számat.

- Oké, köszönjük. Érezd magad jól itt - mondta nyájasan.

- Szóval, kezdjük el az osztályfőnöki órát.. - kezdett el beszélni.

Az derült ki, hogy holnap 2 napos osztálykirándulásra megyünk, egy szállodában fogunk aludni, és ott van egy 5-6 medencés beltéri fürdő is.
Megnézzük a várost, ahova megyünk, és kb. ennyi.

Ez csak számomra volt újdonság, a többiek nyílván hetekkel ezelőtt tudtak róla.

A nap többi részében nem vot semmi érdekes, kaptam új könyveket, amiket lelkesen lapozgattam át. Az osztállyal való kapcsolatom nem nagyon alakul.

Az osztályom:

Én, Lisa Martinez

Anabell Scott: Padtársam,nagyon segítőkész lány, egész nap mutogatta, mi hol van. És jé, lett egy barátnőm.

Jessica Taylor: Egy kígyó. Tipikus szőke plázapicsa, beképzelt.

Janet Smith: Jessica hű csatlósa, szintén  beképzelt plázapicsa.

Adam Wood: A fiú, aki reggel táncolt a széken. Egész kedves, és nagyon vicces.

Daniel Robertson: Beszél franciául, és spanyolul is. Barna haja van, és barna szeme.

Jason Prescott: Izomagy. De tényleg.
Jessica egész nap a nyálát csorgatta utána.

Will Graham: Fekete haja van, és fekete ruhát visel. Csendes.

Ryan Blake: Egy barna bőrű srác, róla nem sokat tudok.
Will és Ryan együtt bandáznak.
A többi fiú meg egymással, szóval ök afféle különállók.

Cameron Hill: ??? Ma nem volt suliba

Keaton Grey: ??? Szintén.

Utolso óra  után, mikor mentünk volna a gördeszkapályára, elkezdett szakadni az eső

- Basszus - morogta Bell csalódottan.
- Pedig úgy gurultam volna..

- Majd legközelebb. Holnap találkozunk a suli előtt. Szia! - siettem haza a szakadó esőben.

**A helyesírási/elírási hibákért elnézéseteket kérem!😳**

Remélem tetszik a történet, de még  csak most kezdődik..