The light is coming ∆ Egy stréber élete

🏡3. fejezet🏡

Két emelete volt. Pont úgy, ahogyan a réginek. A földet vékony hóréteg fedte.
- Anya, ez a ház nagyon hasonlít a régihez - mondtam elképedve.
Elmosolyodott.
- Igyekeztem olyat keresni, mint a régi. Elvégre 16 évet éltél ott, és így könnyebb lesz elfogadni az új helyet - szólt lágyan.
- Köszönöm! - könnyeztem meg kedves tettét.

A bőröndöket, és Dagi cicát felkapva beléptünk az ajtón. Kinyitottam a hordozót, mire a macska a plüssel a szájában futott felfedezni az új lakóhelyét.
Bent egy kis folyosó fogadott.
Balra valami gardróbszerű helyezkedett el.
- Itt lehetnének a kabátjaink, meg a cipők - tűnődött anyu.
A gardróbbal szembe egy wc volt. Delfines csempe virított a falon. - Ez cuki - gondoltam magamban.
A folyosó túloldalán egy hatalmas nappali helyezkedett el. De tényleg.
Jobbra egy konyha volt, a nappalival egyben. Sok dolgunk lesz holnap, kipakolni a cuccokat a szekrényekbe. Azért holnap, mert akkor jönnek meg a bútoraink.
Az emeleten is körülnéztünk. Két hálószoba volt, az egyik nagyobb, a másik egy picivel kisebb.
- Enyém lesz ez a szoba - mutatott rá a kisebb szobára, majd bement.

Az emeleten volt egy fürdőszoba, káddal és zuhanyzóval, illetve volt még egy wc.
Az új szobámba belépve elkezdtem tervezgetni, hogy hova rakjuk holnap a bútorokat.
Leraktam a bőröndöm, majd átmentem anyához.

- Ugye, milyen szép? - lelkesedett.
- Igen, valóban szép - bólogattam.
- Nem láttad a macskát? Mióta bejöttünk, nem találom - kérdezte anya szemöldökét ráncolva.
- Dagi cica, cicc cicc!! - hívtam, majd a macsek megjelent az ajtóban.
- Látod, hogyan csinálja a mester? - kacsintottam rá derűsen.
- Persze, persze, majd elsajátítom ezt a profizmust - bólogatott szórakozottan.

Anya adott enni a macskának, és közben mi is megéheztünk. Rendeltünk pizzát, majd elmentem fürdeni.
Egy négysajtos pizzával ültem le a matracomra, ami ágyként funkcionált ezen a napon. - Holnap már a pihe-puha ágyamban fekhetek - nyugtattam magam, mert a matrac igencsak kényelmetlennek bizonyult.

Leoltottam a lámpát, majd lefeküdtem.

Holnap iskola. Remélem nem fogják velem azt csinálni mint a régiben.
Lökdöstek, és folyton kibeszéltek, gúnyoltak a stréberségem és a szemüvegem miatt. A suliban csak nekem volt rossz a szemem, ezáltal szemüvegem is csak nekem volt, bár lehet, hogy valaki kontaktlencsét hordott, és nem akart úgy járni mint én.
Barátnőim se nagyon voltak. Volt egy lány akivel el-elbeszélgettem, de rajta kívül senki.

- Na mindegy - hesegettem el eme vidám gondolatokat a fejemből.
- Jézus ereje, de kényelmetlen ez a szar - dünnyögtem kelletlenül.