Hazaérve az első dolgom volt az átöltözés. Derékig érő hajamból csöpögött a víz, úgyhogy elfoglaltam a fürdőszobát. Megszárítottam a hajam, majd az ágyamra vágódtam volna, de..
De még mindig nem volt ágyam. Ha jól emlékszem, ma jönnek a bútorszállítók, szóval a szekrényeim, a polcaim, az ágyam, a lámpám, és persze a többi dolog.
Szóval, leültem a matracomra, kipakoltam az iskolatáskámból, ami szintén elázott.
Megcsináltam a házikat, majd lementem a konyhába (Ami szinte üres volt, csak hűtő, és sütő volt ott, valamint a kedves kis kávégépem).
A hűtőben kutakodtam, mikor anya hazaért, 2 bevásárlózacskóval a kezében.
- Szia Kicsim! Mondta az osztályfőnököd, hogy mentek holnap 2 napra kirándulni. Vettem neked finomságokat, hogy ne éhezz - mondta mosolyogva.
Ha bármit eszek, nem hízok semmit. De tényleg. Szóval nyugodtan ehetem a táblacsokikat kilószámra, meg sem látszik.
- Kösziii, Anyu! Na és, milyen volt a munka? - érdeklődtem.
- Hosszú és fárasztó. Neked a suli? Lettek kis barátaid? - kérdezett vissza.
- Igen, lett egy barátnőm, a neve B...
A mondatomat félbeszakította a csengő.
Anya kisietett az ajtóhoz, majd kinyitotta.
Három férfi állt ott, munkásruhát viseltek, amin a bútorszállító cég jele volt.
- Jónapot. Maga Emma Martinez? Meghoztuk a bútorokat! - mondta komoran az egyik.
1,5 óra alatt a helyén volt minden.
Jött még pár doboz, amit otthom hagytunk.
Fáradtan dőltem le a puha ágyacskámra. De hiányzott!
Ekkor eszembe jutott, hogy én holnap kirándulni megyek.
Előszedtem egy utazótáskám, majd belevágtam a szükséges ruhamennyiséget, valamint egy plusz pulcsit és nadrágot. Nem árt a biztonság.
Megkerestem a fekete fürdőruhám, és raktam el egy zacskót neki, ebbe rakom ha vizes lesz.
Egy könyvet sem hagyhattam ki.
Zsepi, parfüm, dezodor, és egyéb dolgok
Megrohamoztam a konyhát, azon belül is a nasikat, amikez kaptam. Egyből kiszúrtam a kedvenc csokimat, amiből 3 db (!!) volt. Egyet elcsentem, és a zsebem mélyére süllyesztettem, már amennyire lehetett. Elpakoltam ezt a fél évre elegendő mennyiséget, és végre késznek nyílvánítottam magam.
Felmentem a szobámba, és az ágyamra pattanva dögönyözni kezdtem Dagi cicát, és közben kinyitottam az éjjeliszekrényre készített könyvet, majd olvastam. Arra eszméltem fel, hogy csörög a telefonom. Hisz senki sem szokott hívni, csak anya, de ő itthon van.
Érdeklődve pillantottam rá a kijelzőre, majd elmosolyodtam.
Bell nevét mutatta.
- Szia-szia csajszi! Elpakoltál? Miket raktál el? - kezdett el halmozni a kérdésekkel.
Beszéltünk egy bő órát, majd leraktuk, mert Bell elment fürdeni. Eléggé álmos voltam, úgyhogy követtem a példáját.
Elővettem mézeskalács illatú szappanomat, és ezúttal a kádban fürödtem.
Utána adtam Dagi cicának enni, majd az ágyamba zuhantam, gyorsan betakaróztam, majd el is aludtam.
VOUS LISEZ
The light is coming ∆ Egy stréber élete
Roman d'amour"....és mellette megismertem önmagam, érted? A szerelem nehéz dolog. Ezer meg ezer árnyoldala van. De Ő... visszahozta a fényt. " Mondjuk ki: Lisa Martinezt nem szívlelik az osztálytársai. De esélyt kap egy új életre, hiszen az anyukája új állást k...
