Röplabdás problémák //Lányoknál//

Most akkor mivan?

Uhh.. Ez egy olyan rész, amit már most remegve írok meg... Na de ezen is túl kell esni.. Most NEM egy humorosan megírt részt hoztam. Hanem sajnos egy komoly részt. Túl komolyat....

Szóval, a helyzet az az, hogy van egy elég nagy problémám... Ami nagy valószínűsséggel kihat/ki fog hatni erre a sztorimra... Ugyanis már mostanában sem voltak posztok... Rengeteg edzést hagytam ki az elmúlt 1-2 hónapban.. De miért? Nos...

Én nem röpizhetek tovább.

A jobb kezem nem bírja.. Mindig fáj, meghúzódik, túl van terhelve. Nem tudok vele sportolni, elmondták, hogy le kell mondjak a röplabdáról.

Aki röpizik, és a boldogságát ebben a sportban találja, az valószínűleg el tudja képzelni mit érzek. Tehát igen... Vége annak, hogy csapattag vagyok.

Igaz, az edzőmnél ki tudtam könyörögni, hogy a tanév végéig még járhassak, akármilyen fizikai problémába is kerül, de utánna már nem leszek valószinűleg soha többé röpis...

A sztorit megpróbálom folytatni, kutakodok neten is ha kell problémák után, mert szerettem írni. Mindig írtatok hozzá valami sztorit, és olyan jó volt őket olvasni. Nemmellesleg olyan nézettséget értem el, amit sose gondoltam volna és hihetetlenül jó érzés volt rájönni, hogy ezt is el tudom érni...  Ami pedig a legfontosabb, hogy olyan embereket ismertem meg ennek a sztorinak a segítségével, akik irtó jófejek, úgyhogy nektek innen is köszi, hogy annyiszor dumálhattam veletek a sok hülyeségről! 😂❤

Lényeg a lényeg, én most itt lezárom ezt, mert nem szeretnék sírni (nehogy elhidd neki, úgyis sír), és ha van rá igény, akkor tényleg mindent megteszek, hogy folytassam eme csodás művem, amivel elkezdtem a wattis életem.

[Fun fact: Következő tanévtől mivel gimis leszek, gondolkoztam azon, hogy az én kis unalmas életem leírom majd egy sztoriként. Úgyhogy ha szeptemberben valaki nagyon rá akar érni, akkor az várhatja majd a sztorim. :S :D]

Most pedig Szandi-chan out, megyek megpróbálom felkelteni unokatesóm.. :D

Hope you'll have a great day! ❤