Story Time 2

458 30 11
                                    

Hey my girls, ma ismét sztorizni fogok nektek. Ma éppen arról, hogy milyen meccsen (illetve inkább napon) van túl a drága csapatom...
Szerintem belekezdek...

Na szóval, mi ma diákolimpián vettünk részt, de nem úgy ment, ahogy mi azt elterveztük...
Az első probléma a saját csapatommal volt, a fele nem az én csapatomban játszik!

"Miért?"
Jöhet a kérdés tőletek.. Nos.. 2 lányon kívül az összes többi csapattagom elment Angliába az iskolával. (Én is mentem volna csak hát nem vagyok gazdag xd)
És persze ettől függetlenül össze kellett szednünk 6 embert a csapatunkoz.
Szerencsénkre az évfolyamon volt 2 lány, akiket be tudtunk szervezni. Nekik még örültünk is, mert eygesületisek, tehát baromi ügyesek es még kedvesek is. Az már csak egy plusz, hogy egy libero védte a hátunkat. (Nishinoya idézet hehe~)
Na de.. Ez sem volt egyébként annyira jó. Méghozzá azért nem, mert nem voltunk összeszokva, nem nagyon ismerük egymás játékát, stb.
Egyébként velük meccs alatt sikerült összhangot teremteni, tehát ez egy idő után valamilyen szinten orvosolva lett.
De ez még csak 5 ember..
Kell még egy..
Akarom mondani kettő, mert az edző mondta hogy csere is kell.
Oké! Keressünk!
Végül ismerősök közül jöttek játszani, akik eltöltöttek valamennyi időt az edzőnkkel (akinek nem esne le, arra gondolok, hogy járt hozzá valamennyit röplabdázni).
Na de gyerekek... Az a katasztófa ami velük volt..

Édes jó istenem.......

Azzal a lánnyal, aki velünk együtt kezdett, nem volt túl sok baj. Kihagyott egy évet. És ez meg is látszott. De persze nem szidtuk, meg semmi, csak nem örültünk neki. Próbáltuk támogatni, sikerült is, egy idő után belejött.. csak az a probléma, hogy nem nagyon bírjuk. Legalábbis én nem. Meg még egyik csapattársam fixen rosszban van vele. Nevermind, elővettem a legkedvesebb oldalam, és együtt nyertünk egy meccset...

A másik lányról mit is mondjak...
FHU!
De komolyan. Ő is egy évet hagyott ki.. de a jó istenbe már!! Éppen 1-esen állok, ő 6-oson (csillag alakban játszottunk), erre elkezdi nekem hogy menjek már arrébb jobbra.
Baszki! Majdnem az én helyemen állsz, menj te balra! Játsz a saját helyeden, ne engem tolj ki a pályáról... A másik kedvencem... Várjunk, azt inkább később. Menjünk végig a meccseken, azt hiszem...

Az első meccsünk:

Esküszöm nektek jó volt.
Mondjuk nem tudtam eldönteni, hogy vagy mi voltunk túl jók, vagy a másik csapat volt túl béna. Bár ha a többi meccsre gondolok.. Inkább a második opciónak tudom be a győzelmünk. Mindkét szettet vittük, összeszedett volt a játékunk, azt hiszem nem tudok nagyon rosszat mondani.

Második:

Na, itt már voltak bajok. Olyan alaphibákat vétettünk, hogy jajj. Az első szettet azért összeszedtük. Aztán a második.. Egyenesen elfogott a sírógörcs. Nem viccelek.
A második rohadt szettben 24:16-ra vezettünk.. 24:16-RA!!!
És megnyerték... EGYFOLYTÁBAN KISZERVÁLTAK MINKET.... A liberonk se tudott semmit sem csinálni, se senki más és a végen rohadtul kikaptunk 29-27-re.. Én... én azt hiszem... Azt hiszem hanyagolom ezt az egészet..? Lehet jobb lesz..? Ja, egyébként a harmadik szettet is persze vitték. Na nehogy már mi nyerjünk. Pfff...

Aztán az a bizonyos utolsó meccs:

Az ellenfelünk.. Az UTE volt... Azt hiszem nem kell többet mondanom...
Úgy kikaptunk, ahogy illik. Mondjuk, ezen már nem aggódtunk, nyilvánvaló volt, nekik van minimum heti öt edzésük, ameddig nekünk kettő.
Ezt az edző is alárírta, veszett meccs volt. De azért megpróbáltunk helytállni. Hamár kikapunk, akkor azt szépen..
Mii? Ahha.. 😂😂😂 Ti meg a szép kikapás azzal a bizonyos "másik lánnyal". Most jön képbe, aminek az elmondását halogattam.. Én 1-esen állok. Ő 6-oson.. Az UTE szervál, a labda felém jön, a kedves lány a 6-oson elkezd előttem toporogni, majd ahogy a labda odaér, kiáll a képből és leüvölt, hogy miért nem fogadom..
MOST MI VAN?! TOTÁL BEJÖTTÉL AZ ÉN JÁTÉKTEREMBE, NAGY HATÁROZOTTSÁGGAL FOGADÁSRA KÉSZEN A LABDA ELŐTT ÁLLTÁL, MAJD MEGGONDOLTAD MAGAD, KITÉRTÉL, ÉS NEKEM KELLETT VOLNA FOGADNOM?! ANNAK AKIT HÁTRASZORÍTOTTÁL?! Na menj már a tudod hova... Ne is lássalak..
Egyszerűen annyira... De annyira nem értem az ilyen embereket. Jó, hibás vagyok, láhattam volna, hogy ez fog következni, de 6 hosszú pihenőmentes szett után legalább ne keljen másfél métert előrevetődnöm 0.0037 másodperc alatt, mert meggondolja magát. Nem erről szól a röplabda. Csapatjáték, ha tudod, hogy nem fog menni ne akarj önzőzni, inkább segítsd a többieket, és harcolj velük.
Arról már ne is beszéljünk, hogy a liberonk nem tudott mozdulni sem, az összes labdáját elvette a lány...

Na igen, ez volt a szép 3 meccsünk, amint látjátok a továbbjutás kapuja becsapódott előttünk, én pedig itt írok nektek kimerülve. Most elmondok nektek pár szép jelenetet amit megéltem a saját testemmel. (Ez.. Ez elég rosszul hangzott.. :D)

Jaj, a legrosszabb. Úgy megijedtem.. Bal oldalt álltam, a kis gonosz pedig beejtett. Vonal mellé.. De annyira ügyesen csinálta, hogy jézus mária. Mivel próbáltam nagyon elhinni, hogy tudok röpizni, ezért vetődtem érte. Majdnem el is értem.....de nem..
Viszont csúsztam a háló felé. És ha nem lököm magam vissza a háló tartójától, (tudjátok, attól a vas oszloptól.. vagy mi az) akkor a szép kis buksim beverem oda. Nem csak én ijedtem meg. A bíró majdnem leugrott a helyéről lecsekkolni, és még az ellenfél is odarohant. Hála a jó égnek nem lett baj.
Mégegy szép dolog ami így hirtelen eszembejutott: Fogadás.
Hahaaa, kedvencem.. Nem, egyébként alapvetően egész jól megy. Csakhogy.. Mivel nálunk mindenki sima szervával nyit.. Így nem nagyon tudtam hogyan fogadjak egy az UTE által ütött ugró lebegőt... Azt se tudtam hol vagyok. És persze, amint megtaláltak engem, mint gyenge gyöngyszemet, vagy 6 pontot bezsebeltek rajtam.

Persze nem csak nekem voltak érdekes mozdulataim, mindenkinek. Egy idő után eluralkodott a csapaton a fáradtság, sokan elvették a feladótól a második érintést, pontatlanul fogadtunk, hálóba ütöttünk, röviden illetve alacsonyan adtunk fel, és a reakcióidőnk az utolsó szettnél valami katasztrófa volt...
Na igen, azt hiszem hiányzik a csapatom! Gyertek vissza Angliából!! Én veletek akarok játszani, nem mással, veletek akarok nyerni, kikapni, és sírni ha kikaptunk!

Bwah... Hosszú volt ez a nap.
Pont mint ez a rész. Remélem sikerült mindenkit halálrauntatnom, és mindenki a fejét fogva olvasta el.
Köszönöm a figyelmet, Szandi out~

(Helyesírásí hibákért NEM vállalok felelősséget, fél kilenc van, és én már félig alszom!😂)

Röplabdás problémák //Lányoknál//Donde viven las historias. Descúbrelo ahora