Évek óta |hyungwonho /befejezett/

seven

Elérkezett a várva várt másnap, azon belül is a közös óránk Hoseok osztályával ami tesi volt. Hogy őszinte legyek sose szerettem a tesit, nem is voltam jó belőle. Az osztályomból mindenki sportos alkat volt, engem kivéve. Mindig mikor sulikört futottunk én voltam az utolsó, vagy el se bírtam indulni, már az első pár méternél kidőltem. Emiatt persze az osztályom többi tagja rendesen megnézett magának, halkan suttogtak rólam, hogy mennyire szánalmas, hogy nem tudok végig futni egy iskola kört. Sose érdekelt különösebben, az évek során megszoktam, hogy valaki mindig beszól nekem. De most azért zavart, mert összevont órám lesz vele és nem akarom hogy ő is hasonlókat gondoljon rólam.
Ezekkel a gondolatokkal a fejembe mentem le az öltözőkhöz, kezembe szorongatva tesi cuccom. Belépve az öltözőbe tekintetem egyből Hoseok gyönyörű szemeivel találkozott. Arcomra egyből halvány pír ült ki, amin jót szórakozott, mert arcára egy hatalmas mosoly ült ki. Zavartan mosolyogtam rá vissza. Oda akartam menni hozzá, hogy odaadhassam a dzsekit neki, de túl sokan voltak körülötte. Ezen végül is fölösleges meglepődnöm. Hoseok egy népszerű srác, rengeteg barátja van. Kis társaságából csak két embert tudtam ki venni. Changkyunt és Minhyukot.  Az viszont elég fura volt, hogy Minhyuk is Hoseok társaságába keveredett, de nem foglalkoztam vele. Úgy voltam vele, hogy ha majd egyedül lesz odamegyek hozzá. Addig is bementem az öltöző egyik elkülönített részébe. Szégyenlős voltam, sose mertem mások előtt öltözni.
Leraktam az egyik padra a cuccom, majd öltözni kezdtem. Kibújtam pólómból és nadrágomból, majd felkaptam a testnevelés órákra szánt fölsőt és nadrágot. Miután ezzel végeztem kifelé készültem az öltözőből, de hangokat hallottam, így inkább maradtam és hallagatóztam. Tudtam hogy semmi közöm ahhoz, hogy miről beszélnek, de nem bírtam megállni. Miután nevem is elhangzott a kíváncsiság csak nőtt bennem.
-Ahj tegnap majdnem megfagytam ahogy mentem haza-hallottam Hoseok morgós hangját.-Odaadtam annak a Hyungwonnak a dzsekim, de nem adta vissza.
Ezeket hallva egy kellemetlen érzés lett úrrá bennem,de tovább hallgatóztam.
-Jaj ne is mondd, tiszta fura a srác-röhögött fel Minhyuk. Komolyan Minhyuk?
-Még is jóba voltál vele-horkant fel szerelmem.
-De már nem. Meguntam a hülye fejét. Meg már untam hogy folyton rólad áradozott-forgatta meg a szemét. Nem láttam, de biztos voltam benne hogy megforgatta.
-Rólam?-Hoseok meglepett hangsúllyal kérdezett vissza.-Tényleg?
-Igen. Ha érdekel megmutathatom a beszélgetéseinket is. Folyton rólad beszélt. Azt hittem már falnak megyek, annyira untam.
-És ez mióta van?-még mindig elég érdekes volt hangja. Most biztos végem. Minhyuk elmondott neki mindent és most jobban le fog szarni mint eddig.
-Két éve.