Évek óta |hyungwonho /befejezett/

ten

Szorosan magához húzott és megölelt. Meglepődtem, de visszaöleltem, bár nagyon félénk ölelés volt. Nem tudtam hova tenni ezt a dolgot, hiszen lehet hogy csak szánalomból ölelt meg. Igen, ez az egyetlen megoldás.
-Hoseok-mondtam halkan.-Nincs szükségem arra hogy szánalomból úgy tegyél mintha kedvelnél-engedtem el, és mellkasánál fogva eltoltam, de csak annyira, hogy szemébe tudjak nézni.-Megértem, ha helyettem inkább egy szép lányt szeretnél magad mellé. Teljes mértékben. Nem kell ezt csinálnod. És tényleg. Szépen kérlek, hogy menj el.
-Annyiszor mondod amennyiszer akarod, de akkor se megyek el-mondta határozottan.-És nem akarok egy szép lányt magam mellé. Téged akarlak magam mellé, Hyungwon. Tudom, sokszor megbántottalak és figyelmen kívül hagytalak. Sajnálom. De ez mind azért volt, mert nehéz volt bevallanom magamnak, hogy egy fiú iránt érzek szerelmet. Eddig idegen volt számomra ez az érzés. De sikerült elfogadnom, hogy igen is szeretlek Hyungwon. És azért lepődtem meg akkor annyira, mert nem hittem volna, hogy te is így érzel. Vagyis, volt egy gyanúm, de nem voltam biztos benne.. De a lényeg, hogy szeretlek Chae Hyungwon. És szeretném hogy a párom legyél-fogta meg kezeim, mire éreztem, hogy az én belsőmbe szét áradt egy meleg érzés. Egy percig se gondoltam arra, hogy hülyéskedik velem. Látszott rajta, hogy minden szava őszinte volt, és ez csak okot adott arra, hogy boldogságom nőjön.
-Leszek a párod, Lee Hoseok-néztem szemeibe, amik csillogni kezdtek. Mosolyogva nézett szemeimbe, majd egyre közelebb hajolt arcomhoz, míg nem megcsókolt.

~~~

-Na mivan Hyungwon?-sétált a padomhoz Minhyuk.-Reggel láttalak Hoseokkal bejönni.-Megsajnált és azért jött együtt veled?-gúnyolódott, majd rádőlt a padomra.
-Fogdd be Minhyuk-morogtam, és próbáltam ignorálni.
-Ennyivel nem küldesz el-nevetett fel gonoszan, mire egész testembe megremegtem.-Na mivan, nem mondasz semmit? Kis buzi-röhögött fel, majd egyre több szempár szegeződött ránk,majd sugdolózni kezdtek. "Hoseok meleg lenne?" "Dehogy meleg, ne legyél hülye. Lehet tényleg megsajnálta Hyungwont." Milyen nagylelkű, hogy mások kedvéért képes melegnek vallani magát" Ezeket lehetett hallani a körülöttem lévő lányok szájából, a fiúk nagyrésze pedig inkább undorodva nézett. Nem akartam. Nem akartam ezt az egészet. Egyre többen álltak körül minket, egyre többen sugdolóztak, ami már nem volt sugdolózásnak nevezhető mert minden szót tisztán lehetett hallani. A körülöttem lévő tömeget egy hangos köhintés zavarta szét. Hoseok állt a terem ajtajában, összefont karokkal nézve minket. A körülöttem lévő lányok csillogó szemekkel nézték, míg én csak zavartan néztem rá. Remélem nem csinál semmi hülyeséget...
-Mi folyik itt?-kérdezte, miközbe belépett a terembe,egyre közelebb jőve hozzám, majd a padom mellett megállt és átkarolta a vállam.
-Csak beszélgettem Hyungwonnal-vont vállat Minhyuk.-Láttam hogy reggel vele jöttél be. Oké, hogy szánalmas amit csinál, de nem kéne megszánnod, még a végén nagyon elbízza magát-röhögött fel.
-Az a szánalmas amit te csinálsz. És megköszönném ha leszáll által Hyungwonról-szorosabban húzott magamhoz.
-Tényleg te is olyan buzi lettél mint Hyungwon?-gúnyolódott Minhyuk.
-Hoseok oppa tényleg meleg?-szólslt meg egy lány, mire csak még idegesebb lettem. Ne szólítsa Oppának az én Hoseokomat!
-Szeretem Hyungwont-mondta ki, mire szivem heves dobogásba kezdett.-Évek óta és örökre. És akinek nem tetszik az bassza meg. Senki kedvéért nem fogok lemondani róla!-hajolt le hozzám ,mire szívem még gyorsabban dobogott, szemeim bekönnyesedtek. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt az egész osztály előtt.

~~~

"Kedves Naplóm!
Már egy hónapja hogy Hoseok a párom. Nem akartam felvállalni a kapcsolatunkat, de mikor Hoseok szerelmet vallott nekem az egész osztályom előtt, úgy gondoltam fölösleges titkolni, és sokkal jobb is így. Pár hete bemutattam az anyukámnak, aki teljesen megvolt döbbenve, hiszen mikor a szerelmemről meséltem neki azt hitte hogy lány.. de nagyon szimpatikus volt neki Hoseok, és ennek igazán örültem. Kihyun is tudott róla, és szerintem ő jobban örült ennek az egésznek mint én. Tudom, egy kicsit elhanyagoltam a naplót.. de nem tudom, jobb elmondani másnak a gondolataimat. Köszönöm, drága naplóm hogy éveken keresztül velem voltál, és meghallgattad a bajaimat. Nagyon megszerettelek, és nehéz elengednem téged, de érzem, így lesz a legjobb. Ezek az utolsó mondataim. Biztos jó lesz évek múlva visszaolvasni amiket leírtam ide. Így a végére baragasztanék egy közös képet Hoseokkal.

Köszönök mindent.

Chae Hyungwon, 2018. 03.23.

Vége