Uzumaki ikrek

9.fejezet

Kabuto szomorú tekintettel meredt az előtte ülő lányra. Karjai magától mozdultak és átölelte vékony derekát. Erősen tartotta és nem állt szándékában most elengedni. Airi könnyes szemekkel ölelte őt vissza.

Szeretnék így maradni. Az ő védelmező karjaiban. Mellette megnyugszik megbánásoktól és bűntudattal teli lelkem. Ha lehetne egy mód arra, hogy ez megtörténjen megtenném. Viszont ez lehetetlen. Mi sose lehetünk együtt. 

-Kabuto...Titokban se lehetne?-kérdeztem meg az engem szorító fiút. Ő elengedett és lágy tekintettel nézett rám. Megsimogatta a fejem és pár perc tétovázás után megszólalt.

-Airi...olyan fiatal vagy még. Olyan naiv és ártatlan.-mosolygott rám.-De te is tudod, hogy nem lehet. Az életünket Orochimarunak szenteltük fel.

-De...de titokban...megígérem nem leszek terhedre...én.-fogtam meg a ruháját és egyre jobban kezdtem remegni.

Óvatosan megfogta a kezem és levette a ruhájáról. Felvett az ölébe és befektetett az ágyba. Megsimogatta a fejem és halkan suttogott egy "Jó éjszakát!"  Ő is befeküdt a saját ágyába és próbált elaludni. Pont ahogy nekem se ment neki sem.

A másnap fájdalmasan indult. Az este történtek miatt szörnyen éreztem magam. Annak a tudata, hogy is szeret még se lehet az enyém teljesen összetört. Nekem ő kell. Mindennél jobban akarom. Nem tudom miért érzem ezt. Vagy, hogy mióta akarom ennyire. De szükségem van rá.

Kabuto előttem sétált nehéz léptekkel. Tegnap óta egy szót sem szólt. Reggel csak ott hagyott és kint várt rám. Kerüli a velem való kapcsolatot. Nem nézz a szemembe. Ha ezt folytatni is fogja én megőrülök. 

Leadtuk a jelentést Orochimarunak és elkezdtem keresni Sasuket.  Laza 1 óra után hagytam az egészet a fenébe. Szóval csak bementem a szobámba és gondolkodni kezdtem. 

-Talán megszökök.-suttogtam magamnak.-Igen...talán ez lenne a legjobb.

Összepakoltam néhány ruhát és az ágy alá dugtam. Kimentem a szobából és elindultam enni. Közben össze találkoztam Sasu-val.  A szavaiból kiszűrve hamarosan ő is elmegy nem sokára. Mondjuk elég gyilkos tekintete volt most. Beszédesebb is volt. Valami nagyon nem stimmel most. Fogalmam sincs mi, de valami nagyon zavar.

-Sasuke...uhm...te vissza akarsz menni Kohonába?-néztem rá komolyan. A kérdésem hallatán felsóhajtott és unottan rám nézett.

-Airi. Ezt már sokszor elmondtam nem? Az egyetlen célom, hogy megöljem a bátyám.-éééééééééééés megint ezzel jön.- Viszont Konohába nem hiszem, hogy vissza akarnék menni. Minek?

-Na, de Sauske. Naruto mindent megtett, hogy megállítson. Mindenki haza vár.-mosolyogtam rá.

-Neked sincs szándékodban haza menni. Téged mindennél jobban haza vár az az idióta.-ejtett meg egy félmosolyt.-Tudod...Naruto azért is sok mindent megtett, hogy téged vissza vigyen. Hiszen a kishúga vagy.

-Azta Sasuke...nem hittem. hogy te fogsz ilyet mondani nekem...minden esetre köszönöm.-próbáltam volna megölelni azonban ő megpöckölte a homlokom és hátrébb lépet.-Naaaaa Sasuuuuuu. Kérleeeeek. Csak egyeeeet.-kezdtem megnyújtani a szavakat.

Sóhajtott egyet és széttárta a karjait. Azonnal megöleltem és bújtam mint egy kiscica. A jobb kezét a fejemre rakta viszont a balját maga mellett tartotta. Így lehettünk pár percig. Megnyugtatott főleg az este után. Végül egy hang szakított félbe minket.

-Khm...nem zavarok?-nézett ránk megvetően az a sötét szempár.

Na meg is érkezett a következő rész. Remélem tetszik és ezután is fog. :)

Továbbá meg szeretném kérdezni van-e igény ennél a sztorinál +18-as részekre vagy jelenetekre? Ha igen írjátok meg. Köszönöm :) <3

Találkozunk a következő résznél. Helló~