Uzumaki ikrek

10.fejezet

Az a mély hang végigsuhant rajtam. Megborzongtam tőle és még jobban bújtam fekete hajú barátom karjaiba.

-Nem.-mondta nyugodtan Sasuke. Dühösen nézett a szemüveges férfira.

-Airi...Orochimaru-Mester hívat.-összeszorította az ökleit és kinyitotta az ajtót. Elváltam a fiútól és kisétáltam. Kabuto mögöttem sétált. Csendben volt, de éreztem rajta azt az elfojthatatlan haragot.-Mi az...most, hogy én nemet mondtam szaladsz a kis kedvenchez?-szólalt meg mire hátra fordultam.

-Most nagyon figyelj rám mert egyszer mondom el.-összeszorítottam a fogam.-Sasuke nem akart megölelni. Szükségem volt egy ölelésre. Oké? Amúgy is nem vagyunk egy pár. Ha együtt lennénk Sasuke-val abba nincs beleszólásod.

-Airi!-nyomott a falnak és a kezét a fejem mellé rakta. Nagyon dühös. De én nem tettem semmit. Ő volt. Ő nem akart engem.-Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém.

-Te mondtad, hogy nem lehet és nem akarod. Akkor miért te vagy féltékeny?-néztem bátran a szemeibe.

-Nem lehetek veled. De attól még szeretlek.-monda szemeimbe nézve.-Ezt neked is meg kell értened Airi.-távolodott el tőlem.

-Nem...Neked kell megértened. Attól, hogy te vagy az életem bitorlója nem leszel. Ha nemet mondasz tovább lépek. HA azt mondod nem lehet nem lehet. Elfeledni nehezen foglak, mert rettentően szeretlek és az se segít, hogy társak vagyunk.-hajtottam le a fejem. Ő felemelte és megcsókolt. A falnak szorított. 

-Ez a te hibád.-suttogta a fülembe.-Nem kellett volna szerelmet vallanod. Eddig vissza tudtam tartani magam.Most viszont nem tudok nyugodt maradni a közeledben Airi.-a hangjától megborzongtam.

-Mennünk kell...-fordítottam el a fejem.

-Nem kell. Kitaláltam, mert féltékeny lettem. Birtokolni akarlak Airi. Te csak az ENYÉM lehetsz.-erősebben szorított magához.

-Kabuto...figyelj ez nekem elég fura. Egyszer ezt mondod egyszer azt.-toltam el magamtól.-Most megyek és beszélek Orochimaruval.

Ahogy elsétáltam éreztem Kabuto jeges tekintetét a hátamon. Ha most vissza fordulnék hozzá egészen biztosan belemennék abba amit akar és ez nem helyes. Annak ellenére, hogy szeretem nem akarok a tulajdona lenni amivel játszadozhat. 

-Orochimaruuuuuuuuuuuu-léptem be a szobájába elnyújtva a nevét. A látványtól ami fogadott megállt az ereimben a vér is.- Sasuke!-rohantam oda hozzá és megöleltem hátulról.- Kérlek hagyd abba! Nem kell ezt tenned.

A válla felett rám nézett azzal az érzéstelen tekintetével. Egy egyszerű mozdulattal a szoba másik végébe repített engem. Egy éles fájdalom hasított a fejembe. Biztos beverhettem valamibe. Próbáltam felállni, de a fájdalom túl nagy volt ahhoz, hogy ezt megengedje nekem. A kard csillanása a levegőben. A testem magától mozdult és előtte voltam. Az az édes vasas szag ami terjengett a levegőben és ismét elöntött a fájdalom. Újra a földön voltam a kezemet a sebemre helyezve.

Sasuke cipőjének kopogása a padlón volt az utolsó amit hallottam.  Megnyugtatott a tudat, hogy nem ölte meg Orochimarut. Egy halvány mosolyt ejtettem meg és a szemeim becsukódtak. Talán végleg.

Annyi mindent kellene még tennem. Még csak most vagyok 16 éves. Az életem még csak most kezdődött el konkrétan. Nem éltem át az igaz szerelmet. Nem tettem semmit. Egy senki voltam egész életemben. Nem érhet így véget. Nem akarok meghalni...Még nem.

~Kabuto szemszöge~

Az az idióta. Nem érti meg. Azt hiszi nekem ez könnyű? Épp annyira nehéz nekem mint neki. Eleinte húgomként tekintettem rá. Észre sem vettem de a mindenem lett. Nem emlékszem mikor vagy, hogy de megtörtént. Ő meg...annyira fiatal. Én csak nem akarok neki ártani. Megoldható lenne, hogy vele legyek. Én nem akarom de még is.

Airi...annyira törékeny és fiatal, élettel teli és érzékeny. Mint egy porcelán baba. Valószínűleg talál majd egy fiút magának. Aki korban is passzolni fog hozzá. Most a legfontosabb, hogy bocsánatot kérjek tőle és megbeszéljük higgadtan. 

Egy halk sikítást hallottam meg Orochimaru szobájából. Airi édes hangocskája. Teljes erőmből elkezdtem futni. Sasuke jött ki éppen onnan és eltűnt. Ahogy beléptem a vére beborította az egész testét. A testem elkezdett remegni. Orochimaru sokkos állapotban ült a székében.

-Kabuto...elém ugrott. Megmentett.-próbálta felvenni a földről az apró kis testét de a kezei állapota miatt nem ment neki. Orochimaru sose mondta ki. Nem is fogja kimondani soha. Airi eleinte az ereje miatt kellett neki. De egy idő után már úgy tekintett rá mint a lányára. Annyit foglalkozott vele, annyi időt töltött vele, hogy már az vált számára igazzá, hogy ő a lány és nem a tanítványa akinek majd elveszi az erejét.

-Orochimaru-Mester...majd én.-megfogtam a kicsiny testét és az ágyra fektettem.

Azonnal nekiláttam annak, hogy meggyógyítsam. Fontosabb szervek nem sérültek meg szerencsére de rengeteg vért veszített. Minden erőmmel és energiámmal azon voltam, hogy visszarántsam az életbe, hogy nem haljon meg a kezeim között.

Ha őt elveszítem a lelkem egy része is vele hal.