Uzumaki ikrek

12. fejezet

Meglepődve néztem Orochimaru arcát. Honnan tud róla? Miért nézz rám ilyen ijedten? Van rajtam valami? Kabutora néztem aki szintén értetlen fejjel nézett a férfira.

-Ára? Minek az ára?-kérdezte Kabuto és elém állt. Meg akarna védeni?

-Airi. Gyere velem.-nyújtotta felém bekötözött kezeit. Kikerültem ezüst hajú barátom és óvatosan tenyerébe csúsztattam enyémet.- Semmi baj. Csak sétálunk egy kicsit.

-Nem vagy ehhez kissé gyenge?-néztem fel rá kérdően mire ő elmosolyodott.

-Semmi bajom nem lesz.-mondta és elindultunk.

Egy szobába mentünk ahol leült azonnal és neki kezdett a meséjének. Elmondta, hogy tudja mi történt velem és, hogy többek közt ezért is van akkora erőm. Viszont minden halállal egyre valószínűbb a halálom. Egyre gyengébb leszek addig ameddig el nem jön értem az öreg kaszás.

Továbbá elmondta azt is, hogy olyan erő van bennem amit veszélyes kiengednem és magamtól rájönni. Szóval még többet fogunk edzeni..de kell neki egy gazda test mivel Sasuket bukta. Újat kell keríteni neki.

-Orochimaru-Mester...és mi ez az erő?-kíváncsiskodtam egyre jobban.

-Nehéz lenne megmondani. Eddig összesen 4 ember volt méltó erre az erőre. Ez olyan minta a rinnengan.-hevesen bólogatni kezdtem-Az első aki ezzel az erővel rendelkezett szinte legyőzhetetlen volt. Az ereje egyetlen hibája az érzelmek voltak. Akárhányszor megölt valakit látta az élete legboldogabb pillanatát. Pedig egy egész nemzetet meg tudott volna ölni. Csupán egyetlen mozdulattal. De a szíve nem vitte rá semmi ilyesmire.-nagyot nyeltem a szavak hallatán. Szomorúan néztem magam elé. Nem akarok mások emlékeibe látni. Főleg nem a boldog pillanatokba mikor megöltem valakit.

-A többi?-suttogtam mire Orochimaru lágyan rám nézett és sóhajtott.

-Az első után halálra küldték azokat akiknél ekkora mértékű erőt tapasztaltak. Egy idő után elkezdték megtiltani, hogy erről az erőről beszéljenek és mára már senki nem emlékszik a hatalmas Akira-ra aki egy  kézjellel képes volt emberek életét elvenni. Sose került harcba. Az emberek porrá váltak azonnal.

-Akkor...engem is meg fognak ölni?-ijedtem meg és egy óvó mosolyt kaptam csupán válaszul. Semmi mást.

-Nem kerülsz arra a sorsra mint ők.-állt meg az ajtóban Kabuto.

-Az első a halál. A második az élet. A harmadik az idő. És te Airi...még nem tudjuk.-mondta fáradt hangon Orochimaru és lehunyta a szemeit.

Kabuto elküldött a szobámba, hogy pihenjek azonban én még sose voltam ilyen eleven. Tudni akarom az erőm. Most azonnal el akarok kezdeni edzeni. Nem bírok holnapig várni. Ha valóban ilyen hatalmas erőm lehet még jó, hogy meg akarom tudni mi is lenne az.

Egy hideg kezet éreztem meg vállamon mikor vettem magamhoz pár eszközt ami hasznos lehet az edzésemben. Kissé megugrottam és Kabutoval néztem farkasszemet.

-Hova készülsz?-kérdezte mélyen a szemembe nézve amitől én elpirultam.

-Gyakorolni...-sutyorogtam alig halhatóan mire a fiú megforgatta a szemeit. Elnevettem magam ezen és ő is.

-Airi. Most jöttél vissza a halálból.-szavain elcsodálkozva megrázta a fejét.-Pihenned kell. Tudod.

-NAAAAA. Nem vagyok már kisgyerek. Tudom mikor van erőm gyakorolni.-fújtam fel az arcom amit ő azonnal össze nyomott. Mosolyogva figyelte az egyre vörösödő arcom.

-Igen, igen. Hidd csak ezt.-megsimogatta a fejem és elindult kifelé. Az ajtóban állva azonban a válla fölött vissza nézett.-Gyere enni legalább.-bólintottam és utána mentem.

Az egyetlen hang amit hallani lehetett az a cipőnk kopogása és a lélegzetünk hangja. A szívem újra zavarosan kezdett verni ahogy a kezére néztem. Meg akarom fogni. Egy pillanatra is de érezni akarom puha kezei érintését.

Az idő százszorosára gyorsult és megfagyott hirtelen. Csak ketten álltunk az üres folyosón. A lágy kezek derekamon pihentek  és hátam a hideg falnak volt támasztva. A forró ajkak enyéimen játszadoztak...végre újra.

Gomeneeeeeeeee. :(

Elég húzósan indult az iskolakezdés. Kell annyi felesleges dolgot tanítaniuk... Nektek milyen volt? Remélem tűrhető. 

Minden erőmmel a folytatáson vagyok. Remélhetőleg nem 2 hónap lesz ismét.

Remélem tetszett. Még találkozunk ;)