All Done For You

Chapter 49 - Az átírt, majdnem elveszett rész (töredék)

Megint egy átírt rész, ami végül azért nem került ki, mert a gépem összeomlása után majdnem az egész történet elveszett, és pont ez lett volna a soron következő. Amíg kétséges volt, hogy meglesz-e a dokumentum, újraírtam - kicsit máshogy. Végül előkerült, így most megmutathatom Nektek is, mi lett volna az első verzió. Kicsit más, kicsit dühösebb talán. Nem tudom, döntsétek el Ti. :) 

Hosszú idő után végre újra teljesen szabadnak éreztem magam. Az, hogy legyőztem az egyik legnagyobb félelmemet és mertem szeretni valakit, szabaddá tett a saját magam által teremtett láncok fogságából. A mellkasomban újra feldobogott az a szív, amiről azt hittem, évekkel ezelőtt kitéptem. Boldog voltam, sokkal boldogabb, mint valaha. Még pár nappal ezelőtt is azt hittem, ha feltárom az érzéseimet, minden kudarcba fullad. Azonban a hálószobában szuszogó férfi látványa és az előző éjszaka emlékei elűzték minden kétségemet, mintha soha nem is léteztek volna. Szerelmes voltam belé, olyan mély érzelmekkel, amiket még soha nem tapasztaltam. A felismerés megrészegített. Ez lenne valójában a szerelem? Soha nem éreztem még így magam. Ahányszor ránéztem vagy csak gondoltam Ashley-re, a szívem hevesen kalapálva ki akart törni a mellkasomból, a testemen elektromosság futott végig, libabőrt varázsolva minden milliméterre, ahogy a vele kapcsolatos emlékek is bódulttá tettek. Az előző éjjel történtek bizonyítékaként hevertek a ruháink még mindig a nappali padlóján. Boldogan mosolyogva szedtem össze őket, miközben Ash hangja visszhangzott a fülemben, ahogy azt mondja, szeret. Egész éjjel csak ezt ismételgettük egymásnak, amitől akár jelentését is veszthette volna. De nem vált értelmetlenné, jelentéktelenné, semmissé, sőt, minden egyes újabb vallomással csak még erősebb lett. Olyan régóta tartottuk magunkban, hogy szinte vulkánként tört ki belőlünk és órákig nem akart elapadni. Imádtam annak a tudatát, hogy szeret. Biztos voltam benne, hogy a szíve legmélyebb őszinteségével mondja ki minden alkalommal. Azzal, hogy én is bevallottam az érzéseimet neki, elérte a célját és végre teljesen meztelenül láthatott maga előtt, álarc és falak nélkül. De végre nem féltem ettől. Megszabadultam a láncoktól.

A tegnap este viselt ingébe burkolózva vittem be neki a reggelivel megpakolt tálcát. Próbáltam halk lenni, de a mozgolódásomra felébredt. Abban a percben nyitotta ki az álmos, barna szemeit, amikor az ágyhoz értem. Soha nem láttam még kora reggel ennyire sugárzóan boldognak. Kinyújtott karja hívására letettem a tálcát az éjjeliszekrényre és az ágyra, terpeszben a férfi fölé lépve ereszkedtem a takaróval fedett csípőjére.

- Jó reggelt – az ölén ülve, két kezem közé fogva az arcát hajoltam hozzá egy csókra. A fenekemre vezette mindkét kezét és az ajkaim közé mormogott.

- Jó reggelt, szerelmem.

Csillogó szemmel távolodtam el tőle. A tekintetem az álmos boldogságtól ragyogó szemei és a reggeli csóktól nedves ajkai között cikázott, miközben hevesen verdeső szívvel mosolyogtam rá. A fülemben dübörgött még mindig a hangja, amivel azt mondja, szerelmem.

Összebújva reggeliztünk az ágyban, elfeledkezve mindenről. Csak ketten voltunk, egymásra figyeltünk, kizártuk a külvilágot. Senkit és semmit nem engedtünk beférkőzni a gondolatainkba, akárcsak a Nashville-ben töltött hétvégén. Most viszont végre nyíltan vállaltuk az érzéseinket és már nem féltem az elválástól. Tudtam, hogy Ashley este elrepül Missouriba, de pár napon belül újra együtt leszünk. A turnétól sem tartottam, hiszen azzal, hogy őszinte szerelmet és szeretet láttam a szemében és hallottam a hangjában, meg is bíztam benne. Tudtam, hogy márciusban hozzám fog hazatérni, gondoskodni fog rólam, törődni fog velem, vigyáz majd rám és nyugodt szívvel bízhatom rá magam. A kimondott szeretlek végre áttörte a gátat. Teljesen átadtam magam Ashley Purdynek.