The Solid - The Reign Chronicles II.

Chapter 1

  – Izgul már a kisasszony? – kérdezi Louise két döccenés között.
  – Nem – felelem mosolyogva a cselédemnek és kibámulok az ablakon.
  Kocsival haladunk a naplementében Aelodian, az új otthonom felé. Opheatopia hercegnőjeként előnyös házasságot kötök Damien herceggel, Aelodian örökösével, így a két szomszédos ország a királyaik halála után egyesül Aelotopian Birodalom néven. Minden el van rendezve szinte a születésünk óta.
  Hamarosan megérkezünk a kastély felé, ahol mostantól élni fogok és véleményem szerint ilyenkor még egy hercegnőnek is több, mint megengedett, hogy egy kis gyomorgörcsöt érezzen, én viszont már-már halálos nyugalommal közeledek a jövendőbelim felé.
  Nem izgulok, bízom a szüleim választottjában, akit egy igazi királynéhoz méltóan fogok tisztelni és szeretni.
  A kocsi megáll.
  – Ha jól sejtem megérkeztünk a birtok határába – találgat Louise.
  – Magam is így gondolom – bólintok, ahogy a kocsi egy lódulással ismét megindul.
  Lesütöm a szemem, ahogy elhaladunk a kovácsoltvas kapuszárnyak mellett, ami mellől egy őr egyenesen, minden szégyenérzet nélkül bebámul a kocsi ablakán.
  Amikor ismét felnézek már a birtok közepe felé járunk. Magamban kissé csalódottan nyugtázom, hogy a mi kastélyunk kertjének a fele lehet nagyjából az itteni terület.
  Minden esetre a sövény takaros rendben szegélyezi az utat és egy márvány szökőkutat is fel vélek fedezni, amik körül rózsabokrok sorakoznak.
  Lehet, hogy nem nagy a birtok, de legalább szépen rendben van tartva.
  – Kisasszony? – szólít meg Louise.
  – Igen? – riadok fel a gondolataimból.
  – Ideje lenne kiszállnia... – súgja.
  – Ó – húzom ki magam és a kocsi ajtajára szegezem a tekintetem, amit most nyitnak ki kívülről.
  Nagyot sóhajtok és előveszem a legédesebb, legkifinomultabb mosolyomat.
  Francois, a kocsisom félreáll és a kezét nyújtja, hogy lesegítsen.
  Belehelyezem a fehér kesztyűbe bújtatott kezemet úgy, ahogy anyám milliószor elgyakoroltatta velem és a jobb lábammal lépek le először a kocsiról.
  Bizonytalanul, alázattal nézek fel az engem fogadó bizottságra. Jobb oldalon a cselédek, a balon a lovászok és inasok állnak, középen pedig a királyi család három tagja.
  Csak egy pillantást vetek rájuk, aztán illedelmesen lehajtom a fejem és meghajolok.
  A szemeimmel a másodperc töredéke alatt felmért képet elemezgetem az agyamban. Azalatt az egy pillanat alatt sikerült elkapnom a király szigorú tekintetét, a felesége hideg zárkozóttságát és a fiúkat, akin legszívesebben mosolyogni támadna kedvem.
  Szőke fürtjei aranyosan göndörödnek a halántékán, kék szemei csak úgy ragyognak kerek arcában. Az egész lényéből sugárzik valami gyermeki naivitás, ami azonnal képes lenne bárki szívébe melegséget csempészni.
  Engem mégis megijeszt egy kicsit. Erről az emberről szinte üvölt, hogy nem lesz egy erőskezű uralkodó, csak egy kedves, jólelkű bábkirály. De vajon kinek a bábja?
  – Köszöntünk Aelodianban, Felség! – szól a király, akinek a hangjától kiráz a hideg.
  És nekem a feleségeként vajon milyen szerepet kell majd betöltenem ebben a játszmában?