7.

859 55 3
                                    

Este volt. A Hold besütött az ablakokon, melyeken a függönyt nem húzták be vagy szimplán nem volt rajta függöny, sem ablak, csak annak a helye. A vadászok nem szerették ezt a napszakot, hiszen a szörnyek ilyenkor bukkantak elő és tettek valami olyat, ami munkára késztette őket, mert ez volt a dolguk. Hogy elsimítsák azokat a tetteket, amiket a szörnyek nagy boldogsággal vittek véghez. Több fajtája volt ezeknek. Azok, akik egyedül gyilkoltak, általában könnyű volt őket levadászni, de belőlük kevés volt. Annál több azokból, akik falkában, csoportokban ölték meg áldozataikat. Hivatkozhattak arra, hogy táplálék forrásként szükségük van erre, de akkor is csak az a szó jellemezte ezt a tettet. Gyilkosság.
Sam és Dean kiskoruk óta ezt tették. Levadászták azokat, akik szörnyek voltak és gyilkoltak. Teher nehezedett rájuk ezzel a munkával, de nem akkora mint most. Most valakinek az élete a kezükben volt. Vigyázniuk kellett rá. És ez egy olyan dolog volt, ami meggátolta őket abban, hogy teljesen átadják magukat a szörnyetegek kivégzéséhez.
Gyönyörű volt a Hold. Gyönyörűen világított be az ablakon. Gyönyörű volt a kinti csend. Ám bent, ahol folyt a csata hangzavar volt. Mégis az a fájdalmas kiáltás, belehasított ebbe a végtelennek tűnő háborúba.

Dean ereiben megfagyott a vér. Nem akarta, hogy az történjen, amire most ő gondol. Ám sajnos beigazolódott félelme.

Ahogy odakapta a fejét, meglátta, ahogy Elinort megszúrja egy vámpír majd a kést azonnal kirántja belőle. Legszívesebben odaszaladt volna a lányhoz és karjaiba kapva kivitte volna, el innen messze. Ám ahogy ránézett öccsére, szemeiben meglátta a kétségbeesést és fájdalmat, azonnal kizárta fejéből ezeket a nevetséges ötleteket. Nagyon jól tudta, hogy Samnek már most mennyit jelent ez a lány. Nem akarta elrontani az ő tipikus csak egy éjszakás kalandjaival azt, hogy Sam Jessica után végre újra komolyabban kezdett nyitni egy lány felé. Dean úgy érezte, hogy ebből most ki kell maradnia annyira amennyire csak lehetséges. Szerette a testvérét és a legjobbat akarta nyújtani neki, azzal, hogy nem rontja el testvérének az utat, hogy egy normális élet felé tartson azzal a lánnyal.

Miután Sam elvitte Babyt Elinorral együtt, Dean még kivégezte az utolsó vámpírokat, majd az alsó szintre sétálva belépett abba a szobába, ahol a többi áldozat sajnos már holtan feküdt.

- Miért vagy a nyomomban? - szólalt meg Dean a mögötte lépegető Claire-nek.

- Maradtam, hogy segítsek - lépett mellé a lány, amikor Dean megtorpant és csak az előtte levő ágyakat nézte a rajta lévő hullákkal.

- Nem gondolod, hogy el kellett volna tűnnöd, mielőtt még megöllek? - Dean egy gyors mozdulattal a lány nyakához tette a kést. Claire visszafolytotta lélegzetét, úgy bámult a férfi szemébe. - Ne felejtsd el, hogy már te is egy vagy közülük.

- Nem akarok ölni - mondta keményen a lány, Dean zöld szemeibe nézve.

- Az nem jelent semmit - horkantott fel Dean. - Lehet, hogy most nem akarsz ölni. De a gyilkos ösztöneid egyszer úgyis eluralkodnak majd az emberi éned felett.

Claire óvatosan Dean karjához nyúlt, melyet a férfi árgus szemekkel figyelt, ám nem moccant.

- Igen, lehetséges, hogy ez megtörténik, de kössünk alkut. - Dean szeme megcsillant. Alkut mi?

- Mi lenne az alkud?

- Ameddig tiszta fejjel tudok gondolkodni és nem ölök meg senkit,persze ebbe bele tartozik a sima emberi vér fogyasztás is, addig szabadon élhetek. Mihelyst valaki meghal a puszta kezem által vagy a fogaim által - ekkor Claire közelebb nyomta a kést a nyakához, melyből a vér szivárogni kezdett - levadászhatsz úgy ahogy akarsz.

Supernatural - Hunters LoveWhere stories live. Discover now