Supernatural - Hunters Love

14.

Az éjszaka hamar eljött, a srácok pihenni mentek, ám én mégsem tudtam aludni. A fejemben a nap eseményei zajlottak le újra és újra. Össze voltam zavarodva, ám mégsem éreztem magam bűnösnek amiatt, ami Deannel történt. Tudtam, hogy ahogyan most érzek, az velőmig rosszá tesz engem. Hiszen boldog voltam és csak arra tudtam gondolni, hogy ért hozzám ujjaival, vagy milyen csókokat lehelt ajkamra. Bolond voltam, hogy hagytam magam annak az érzésnek, ami folyton eluralkodott rajtam, ha megláttam, vagy hozzámért. Dean egy rossz férfi volt, aki játszadozott a nőkkel, így eldöntöttem az elején, hogy semmi közöm nem lesz soha hozzá, távol tartom magam tőle, ám ez a tervem rommá dőlt. Miért is? Hiszen egy lettem azok közül, akik odaadták neki magukat. A helyessége miatt, a rossz fiúsága miatt, mert egy szexisten volt. Bár én nem adtam magam oda neki, hiszen nem feküdtünk le, de így is mocskosnak éreztem magam. Miért? Mert eközben ott volt nekem egy olyan férfi, akivel elhitettem, hogy kell nekem. Aki mindent megadna nekem, amit csak tud, aki tényleg szeretne. De én, persze ezt is elrontottam.
Szóval az este egy része így telt. Forgolódtam, egyik oldalamról a másikra. Hol boldog voltam, hol pedig sírni tudtam volna. Döntésképtelen lettem, egy éjszaka alatt. Úgy, hogy ezt is eldöntöttem mit teszek ezután, s most ebben sem voltam már olyan biztos.
Hatalmas karikákkal a szemem alatt botorkáltam le a konyhába. Gondoltam, ha nem tudok aludni, akkor iszok egy kis meleg tejet, hátha az elűzi a fejemből a gondolatokat és segít átaludni, az est megmaradó részét. Ahogy beléptem a konyhába, azonnal leblokkoltam, hiszen nem vártam, hogy az éj leple alatt bárki is fel legyen rajtam kívül, főleg, hogy az a konyhában volt.
Valószínűleg megérezte, hogy valaki lyukat fúr nézésével meztelen hátába, s lassan megfordult, hogy tudja ki az, nem mintha nem lett volna eddig tisztában vele. Ahogy rám pillantott, szája féloldalas mosolyra húzódott és megtámaszkodott a konyhapulton. Hirtelen azt sem tudtam hova nézzek, annyira zavarban éreztem magam, de pillantásom nem is akart mozdulni. Megállapodott az előttem álló férfin, aki melegítő gatyában és meztelen felsőtesttel állt előttem. Nem zavartatta magát, nem érdekelte, hogy ott állok és őt bámulom lefagyva. Mintha jól tenné a dolgát, állt ott némán és mosolygott. Tudtam, hogy össze kell szednem magamat, hogy ne nézzem és végre a kitűzött célommal foglalkozhassak, ami a meleg tej volt. Megembereltem magam és elindultam a pulthoz, hogy levegyek a felette lévő polcról egy bögrét. Mikor odaértem, megálltam előtte és erőteljesen szuggeráltam, hátha észreveszi, hogy amúgy útban van, de nem történt ilyen, továbbra sem mozdult előlem.

- Arrébb mennél? - kérdeztem tőle, hátha rájön, hogy arra várok, hogy megmozduljon.

- Miért is? - szólalt meg, mély rekedtes hangján, amitől a hideg végig futott rajtam. Újra eszembe jutott az előző este, ahogy kimondta a nevemet, vagy a fülembe suttogott ezen a hangon... - Elinor? - szólalt meg, ez pedig kiugrasztott elmélkedésemből.

- Szeretnék levenni egy poharat - mondtam neki suttogva.

- Rendben - lökte el magát a pulttól, majd arrébb lépett egyet. Furcsa volt, hogy ilyen gyorsan beleegyezett, hiszen mindig noszogatni kell, mert szeret felidegesíteni másokat.
A pulthoz léptem, majd kinyitottam a szekrényt és lábujjhegyre állva próbáltam levenni a bögrét, amire szükségem volt. Nyújtózkodtam és már majdnem elértem, amikor megéreztem egy meleg testet a hátamhoz nyomódni. Lefagytam, a bögre pedig majdnem leesett, ám a mögöttem álló ügyesen elkapta. Levegőt sem tudtam venni, annyira meglepődtem a hozzám nyomódott test miatt. Óvatosan letette a pultra és hallottam, hogy kifújja a levegőt.

- Ez hangos lett volna - suttogta közel a fülemhez, a szívem pedig százszorosan vert miatta.

- Köszi - mondtam, arra értve, hogy megfogta a bögrét, mielőtt még leesett volna hangosan széttörve. - De elengednél? - kérdeztem háttal neki. Hallottam, ahogy felkuncog, amitől nyeltem egy nagyot.