Supernatural - Hunters Love

Prológus

A gyönyörű 67-es chevrolet impala sebesen szelte Missouri állam útjait, szállítva a két vadász testvért, Dean és Sam Winchestert.
Az idő kissé szeles volt, de a nap besütött az őszi színben pompázó fák lombjai között, azzal megvilágítva a fekete szépséget. A benne ülő két fiatal, Sam elszenderedve Dean pedig természetesen vezetve drágaságát kapcsoltak ki egy kicsit, miután St Louisban levadásztak egy vendigót. Dean igaz fáradtan, de teljes odaadással vezette szépségét, amit már vagy ezerszer rendbe hozott, amióta együtt vadásznak újra Sammel. Miután Jessica meghalt, ugyanúgy, mint szegény Anyukájuk, Dean és Sam együtt vadásztak újra. Bár Samnek nem volt ínyére a dolog, mivel inkább ment volna vissza az egyetemre, egyetlen bátyját sem akarta egyedül hagyni, s így csatlakozott hozzá, s most együtt folytatják vadászatukat különféle lények után.
- Merre vagyunk? - kérdezte Sam, miközben megdörzsölte fáradt szemeit. Pár hét óta most aludt jól először.

- Hamarosan Kansas City-be érünk Sammy - válaszolt neki bátyja, szája sarkában kis mosollyal.

- Ne nevezz így! Sam a nevem - ráncolta össze a szemöldökét a fiatalabb, Dean pedig felkuncogott. Tudta, hogy öccse nem szereti, hogyha Sammynek hívja, de Dean szerette így hívni, hiszen régen is mindig így nevezte.

- Rendben Sammy, nem nevezlek úgy - folytotta vissza nevetését Dean, a kisebb pedig felsóhajtott.

- Faszkalap - fejezte be ezzel Sam, Dean pedig felnevetett. Dean mulatságosnak tartotta Sam kiakadását és nem is értette miért nem szereti, ha így hívja, de inkább nem kérdezte meg tőle. - Mennyit aludtam? - kérdezte Sam bátyjától, miközben próbált kényelmesen elhelyezkedni az amúgy már kényelmetlen ülésen. Sam csak azért nem szerette az utazásokat, mert elülte a seggét és ha tudott is valamennyit aludni, azt is a mozgó kényelmetlen kocsiban.

- Úgy 5 óra hosszát körülbelül - válaszolta Dean, aki ásított egy hatalmasat, hiszen ő semennyit sem aludt, amióta elindultak, hiszen valakinek vezetnie is kellett.

- Nem akarsz pihenni? - kérdezte Sam sokat mondóan bátyjára nézve, aki szeme sarkából sandított öccsére.

- Na-na Sammy! Nem vezetheted az én Babymet! Ne is próbálkozz! - simogatta Dean a kocsi műszerfalát, majd kezét vissza vezette a kormányra. - Amúgy is, majd alszom Kansasben, ha odaértünk... egy kicsit - gondolkodott el, majd figyelmét újra az útnak szentelte.

- Tervezel valamit? - kérdezte bátyját, bár tudta, hogy igen. Hiszen Deant még akkor sem lehetne lelőni, ha halálos sebe lenne. Menne a nők után, mint egy sebesült kiskutya, hogy figyeljenek rá. Biztosan ezt tervezi most is. Sam pedig örül, ha aludhat a szálláson.

- Hát, ha már van egy kis pihenőnk... és kikapcsolódunk, akkor meg kell adni a módját nem? - kacsintott öccsére Dean, Sam pedig csak megforgatta a szemeit. - Kansasben nagyon jó bigék vannak! Hé, Sammy, majd összeszedünk neked valami jó kis macát! Hidd, el nem fogod bánni! - lelkesült fel Dean mire Sam csak felhorkant.

- Kösz nem - zárta le ennyivel, Dean pedig nem folytatta ezt a témát. Sam nem tudott nőre nézni azóta, amióta Jessica meghalt. Nagyon fájt neki, hiszen rettentően szerette a lányt és vele képzelte el a jövőjét. De az fájt neki a legjobban, hogy nem tudott rajta segíteni, hiszen mindent megtett volna érte. De már nincs itt többé és túl kell tennie magát rajta. Idővel jobban lesz, tudta, de még nem most.

- Egyébként aludtam egy kicsit, amíg te is húztad a lóbőrt - nyögte be Dean, Sam pedig valamilyen szinten megkönnyebbült, hogy testvére is tudott pihenni, így nem fognak balesetezni sem. Valljuk be, ez is megfordult a fejében és féltette a testi épségét. Na, meg persze Deanét is.

- Rendben - Sam a hideg ablaknak döntötte fejét és úgy bámult kifelé az ablakon. Csak csendet akart és végre egy kis nyugalmat, hogy kipihenhesse az eddigi fáradalmakat. Ám valami feltűnt neki, ahogy bámult kifelé az őszi tájra. A madarak túl nyugtalanok voltak. Ijedten repültek fel a fák ágairól, messziről pedig egy éles sikoly ütötte meg füleit. - Dean - nézett rá testvérére, aki nem értette mi ez a nagy lendület hirtelen. - Hallottad ezt?

- Mit? Nem hallottam semmit Sammy - értetlenkedett Dean, hiszen tényleg nem hallott semmit.

- Valaki sikított az előbb. A madarak is felszálltak az ágakról, mintha valamitől megijedtek volna. Valami nem okés Dean! - kezdett kikelni magából Sam, Dean pedig nem értette mi baja testvérének.

- Nyugodj meg Sammy! Semmi fura nincs, lehet csak beképzelted - próbálta kiküszöbölni a helyzetet Dean, de Sam csak egyre nyugtalanabb lett.

- Kibaszottul ne hívj Sammynek! És nem képzelődöm! - akadt ki teljesen Sam. Dean is kezdett mérges lenni, így Sam felé fordult.

- Bazdmeg Sammy, ennyire nem szerethetted meg a vadászatot, hogy már a pihenőnkön is beképzeled a dolgokat! Biztos elrepülnek Afrikába vagy mi tudjam én! - rántotta meg a vállát, ebben a percben pedig Sam felordított.

- Dean, az úton! Vigyázz! - mutatott előre Sam, Dean pedig az út felé kapta fejét, majd teljes erejéből rátaposott a fékre, s imádkozott, hogy megálljon, mielőtt elcsapná az előtte állót.

- A picsába! - kiáltott fel Dean, s teljes erejével szorította a kormányt.

A lány az út közepén, a kocsi felé fordult miközben a szél arcába fújta a vörös haját és leblokkolva remélte, hogy a kocsi megáll és nem üti el.

A 67-es impala nagy hanggal állt meg a lány előtt 5 centire, ami az életét jelentette. Egyenletesen fújta ki a levegőt, a kocsiban lévők pedig kidülledt szemekkel fújtattak, hiszen az adrenalin csak úgy tombolt bennük.

Sam tért magához először, s szállt volna ki a kocsiból, de meglátva Dean arcát nem tudta hova tenni testvére reakcióját.
Dean szeme megakadt a lányon. Csak őt figyelte.
Hosszú, göndör, majdnem derekáig érő vörös haját, amit most arcába fújt a szél, ezzel homlokát látatva, amit egyébként frufru takart. Világos barna szemeit, sűrű fekete szempillákkal körülvéve és vérvörös ajkaira pillantva, akaratlanul is megnyalta száját.
A lányon sötétzöld trikó volt egy szürkés kabáttal, aminek ujja fel volt tűrve a könyökéig. Lábán fekete testhez simuló nadrág volt, mely megmutatta alakját, s rácsatolva fekete fegyvertartó, mely övvel körbefogta derekát és a két combját. Lábán pedig egy fekete bőrbakancs volt.

Nagyokat pislogva, majd Sam értetlen tekintetére nézve, végre feleszmélt, s azonnal kiugrott a kocsiból.

- Hé! Jól vagy? - kérdezte Sam a lánytól, közelebb lépkedve hozzá. Dean egy szót sem tudott kinyögni és ez Samnek is feltűnt, ám inkább nem kérdezett semmit. Még.

Az egész történet a képzeletem szüleménye, mely nem függ össze a sorozattal. Lehetnek benne összefüggések, de a cselekmények sem azon alapulnak és a végkifejlet sem.