Fogalmam sem volt merre megyek és mit fogok ezután kezdeni az életemmel. Már legalább 4 órája úton voltam. A telefonomból még reggel kiszedtem a kártyát és az első csatornába beledobtam. Nem bírtam volna elviselni, ha bárki keres. Csak el akartam tűnni. Ebből az egész kibaszott életből elegem volt. Egyszerűen besokalltam. Egy rendőrautó húzott el mellettem. A szívem minden egyes ilyen alkalommal megállt egy pillanatra. Volt nálam egy rakat fű, nem lett volna szerencsés, ha megállítanak, mert nem volt valami jól elrejtve. Egyszerűen bedobtam a kesztyűtartóba. Tudom felelőtlen, meg meggondolatlan vagyok hallottam már, de nem érdekelt semmi, tényleg semmi. Még jó, hogy tekertem néhány cigit még indulás előtt az anyagból, mert különben tuti begolyózok. Ideges voltam, vajon mikor kezdenek el keresni. Reggel még jó ötletnek tűnt eltűnni, de egyre bizonytalanabb lettem és ideges, nagyon. Egyedül voltam, de nagyon és rögtön előjöttek a démonok, minden amit elbasztam életemben, de tényleg minden ott visszhangzott. Szinte megváltás volt amikor megláttam egy stoppos csajt az út szélén, hú de jól nézett ki, derékig érő haj, tökéletes alak, muszáj volt megállnom neki.
- Merre mész? – kiabált be a lehúzott ablakon.
- Igazából nem tudom – mondtam és áthajolva kinyitottam neki az ajtót.
- Az tökéletes – dobta le a csinos kis táskáját a hátsó ülésre.
- És te merre tartasz? – próbáltam kiszedni belőle valamit.
- Én sehova – mondta irtó semmitmondó hangon.
- Akkor mégis miért stoppolsz? – kezdett furcsa lenni a dolog.
- Kikapcsolódás – vonta meg a vállát.
- Értem – és ezzel nyugtáztam, hogy nem valami jó beszélgetőpartner a csaj.
Csak némán ültünk egymás mellett. Rágyújtottam a következő cigire, mire a csaj beleszagolt a levegőbe és rémülten rám nézett.
- Ez fű?
- Kérsz? – tartottam felé nagylelkűen a félig elszívott bagót.
- Nem és neked sem kéne – végre halottam érzelmeket is a hangjában.
- Ugyan már, segít megnyugodni – fújtam ki egy jó adag füstöt.
- Te jó ember vagy Tomi, én tudom – sóhajtott én pedig egészen elképedtem. Honnan tudja a nevemet?
- Te meg, hogy....?
- Többet tudok mint hinnéd, tudom, hogy nem csak a fűvel vannak problémáid.
- Igen sok mindennel vannak, mint mindenki másnak – próbáltam hárítani, de éreztem, hogy a vesémbe lát.
- Tudok a heroinról, tudok a lányról, hogy is hívták? Léna?
- Nem tudom miről beszélsz – próbáltam kifejezéstelen lenni, de remegett a hangom és izzadt a kormányon a kezem.
- Meghalt, Tomi, MEGHALT! – most már üvöltött velem. Én pedig fékeztem egy óriásit egy üres mellékúton álltunk a semmi közepén. És nem bírtam, tudtam, hogy igaza van az a lány a tegnapi buliban Léna, egy hete ismertem, egyszer lefeküdtem vele, aztán, megtudta, hogy van nálam cucc, kérlelt, hogy próbáljuk ki együtt, azt mondta ő még soha nem tolt semmilyen drogot. Féltettem, nem akartam, tényleg nem akartam belőni, de aztán lerészegedtünk mind a ketten és megtörtént. Nagyon féltettem, tudom, hülyeség, meg egy hete ismertem csak de igen azt hiszem szerelmes voltam belé. Fel akartam hívni magamhoz, azt akartam, hogy mellettem legyen, azt hittem akkor minden rendben lesz. De másnap reggel hiába hívtam, nem vette fel, elmentem a lakására is, de nem nyitott ajtót. Én pedig berezeltem, tényleg irtóra befostam ezért egy rakat füves cigivel autóba ültem és nekivágtam a semminek. Most pedig itt ültem a fejemet a kormányra hajtva és bőgtem, tényleg ordítottam, taknyom, nyálam egybe folyt. Amikor végre abbahagytam és felnéztem az anyósülésen nem volt senki, de nem hallottam sem azt, hogy kinyitotta az ajtót sem azt, hogy becsapódott. Semmit nem értettem, ki volt ez, honnan tudott Lénáról és rólam mikor vagy 500km-re voltam otthonról és hova tűnt? És akkor, a tekintetemet valami a hátsó ülésre vonzotta. A táska ott volt. Akkor mégsem hallucináltam. Hajtott a kíváncsiság, hogy mi lehet benne. Úgy nyúltam utána mint függő az utolsó adag herka után. Mohón kicipzároztam a táskát és meglepett amit benne találtam. Egy pisztoly volt és egy tépett cetlire írt üzenet, rajta két csepp megbarnult vér, semmi más. Nem is tudom mire számítottam talán tamponokra, rúzsra, kis tükörre, ilyesmikre, ehelyett egy női táskában csak egy pisztolyt és egy cetlit találni, elég meglepő dolog. De ha már így megtaláltam el is olvastam az üzenetet.
Drága Tomi, szeretném, hogy tudd ez a pisztoly egy lehetőség, hogy kövess engem. Én nem haragszom rád, csak máris hiányzol. Szeretlek.
Léna
Nem hittem a szememnek. Léna írta a cetlit. Nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Az a csaj aki beült mellém, tuti egy angyal volt, Léna küldte nekem, hogy elhozza a pisztolyt. A kis cetlit zsebre vágtam, kezembe vettem a pisztolyt és az útszéli erdőbe mentem. Csak mentem, gondolkoztam és ömlöttek a könnyeim. Basszameg én tényleg szeretem ezt a lányt. És akkor egy tisztásra értem. Minden csendes lett, a madarak is elhallgattak, a gondolataim is elillantak. Már csak némán sírtam. A pisztolyt a fejemhez emeltem, remegett a kezem és térdre rogytam. Ott volt a kezemben, nevezzük pisztolynak vagy lehetőségnek, ott volt a zsebemben nevezzük cetlinek, vagy reménynek, és ott volt az autóm kesztyűtartójában, nevezzük drognak, vagy félelemnek. Nah és persze ott voltam én nevezz gyávának, vagy gyilkosnak, nekem már mindegy, mert meghúztam a ravaszt.
