ʏᴏᴜʀ ʟᴇᴛᴛᴇʀꜱ - ʏᴏᴏɴᴋᴏᴏᴋ

∘◦ 2. ◦∘

Drágalátos Min Yoon Gi,

Te vén kujon, Isten éltessen harminchatodik születésnapod alkalmából! Ma téged fogunk ünnepelni megannyian.
Ha már ezt fentről látod, kérlek mosolyogj majd le ránk. Mosolyogj, mert bárhol vagy, megérdemled. Mosolyogj, mert annyi esztendőn át nem láttalak és szeretnék rád így emlékezni. Mosolyogj, mert én már aligha tudok.

Szeretettel ölel hűséges barátod, Jeon Jeong Guk.
1951. március 9.

Drága Min Yoon Gi,

Habár az élelmünk fogytán van és folyamatos a költözés, ugyanis egy hétnél tovább szinte sehol sem maradhatunk, ennek ellenére minden küzdelmet pozitívumként próbálunk felfogni Chaeval.
Tegnap este gyerekek kerültek életveszélybe, s én a legjobb tudásom szerint láttam el nyílt sebeiket, ám ez sem volt elég. Olyan parányi testeknek kellett örök fekvőhelyet ásnom... Teljesen megzavarodtam és Chae szerint még este is rázott a hideg, akárhogy bújt is hozzám. Végig csak az járt a fejemben, hogy nekem már ennyi megártott gyönge lelkemnek, s hogy te mennyi kínt élhettél át a hideg háború közben és mégsem panaszkodtál egyszer sem. Esetleg kedved sem volt hozzá, hisz olyannyira megakartál feledkezni a szabadidődben a jelenlegi állalpotról, hogy inkább úgy tettél, mintha valójában nem is létezne.
Mindenesetre, rettentően hiányzol.

Ölel, Jeon Jeong Guk.
1951. július 16.

Drága Min Yoon Gi,

Csodálatos hírrel szolgálhatok neked, barátom! Eddigi gyanúnk beigazolódott és ennél boldogabb már csak akkor lehetnék, ha ismét küldenél nekem leveleket, ugyanis kapaszkodj a kalapodba, öregem! Jeon Jeong Guk apuka lett. A kölyökből immár felnőtt férfivá érett. Büszkeségtől dagad a mellkasom, pedig még meg sem született a gyermekem.
Chaeval azonnal az öröm szárnyain repültünk és naphosszakat csak azzal töltöttünk, hogy a drága cseppséggel kapcsolatban mindenen gondolkodtunk, ami csak eszünkbe jutott. Vajon reá vagy rám fog hasonlítani inkább? Vajon szálkásabb lesz, vagy finomabb vonású? Ilyen kérdéseket váltottunk egymással és megegyeztünk, hogyha nem lesz kerekded arca, akkor bizony egyikőnkre se ütött.
Régebben úgy képzeltem el, hogy majd az ilyen hír hallatán egyből kalapácsot és deszkákat veszek majd magamhoz, hogy megalkossam a fekvőhelyét, de az az idő elmúlt. Már a békében sem igazán tudok reménykedni, inkább csak remélni, hogy egyszer még valaha eljöhet. Már nem gyerekszobáról álmodik az ember, hanem egy föld alatti járatról, ahova eltudja dugni csecsemőjét, hogy életben maradhasson. Szörnyű, mivé alakult körülöttünk a világ.
Chae az egyetlen ember, akit nem ijesztek el magam mellől, mikor mesélni kezdek rólad. Leül mellém törökülésben, átöleli a karom, s fejét a vállamra hajtja, ahogy elregélem neki akár ezredjére is, hogy estél le a szilva fáról 39' nyarán. Ő az, aki hogyha meglátja a körmölésem, mindig elmosolyodik és megkérdezi édesded hangján ,,Már megint a barátodnak írsz? Sosem hagysz békét neki. Szerinted a fronton eltudja majd olvasni a hat oldalas regényeid?".
Sokszor kellett már másik helyre letelepednünk, ezért hogy könnyebb legyen a cipekedés, egy zsákba tettük a holmijainkat, de Chae nem hagyta, hogy a leveleidet beletegyem. Azt mondta, emlékeket nem tartunk együtt holmi ruhákkal. Még aznap elhatározta magát és varrt is két rejtett zsebet a szoknyája belsejébe, hogy ott tudja őrizgetni a nekem szánt soraidat.
Őszintén mondhatom, nála jobb asszonyt nem is kívánhattam volna magam mellé.
Tegnap este, mikor fáradtan mellém dőlt az egész napos munka után, képes volt megríkatni. Senkinek nem vallanám be, hogy könnyeket ejtettem, de te megannyiszor kaptál már íriszeim nedvétől csutakos papírlapokat, így ez már semmiségnek bizonyul, ha ezt is elmesélem. Átölelte a derekam, édes szavakat súgott a mellkasomra, mint ahogy minden este.
A fülemhez hajolt, s azt mondta, szeretné, ha a gyerekünk jelképezné a teljes örömünk, mind a jelenben, jövőben, s múltban, ezért szeretné, hogy beleegyezzek a gyermek nevébe.
Szerintem még nem említettem, de neki a vőlegénye halálát lelte a háborúban. Hivatalos értesítést ugyan nem kapott róla, de az egyik asszony elmesélte neki, hogy a férje megírta hogyan is esett el Byun Sook Min. Számára ő jelentette az életet, s rettentően kötődött hozzá, legalább annyira, mint én te hozzád, s pont ezért döntött e mellett a név mellett, mely teljesen összetörte megcsonkított szívem darabkáit.
Remélem egyszer majd karjaidban fogod tartani és elmeséled majd neki a történeteidet, Jeon Yoon Sook biztos örömmel hallgatná végig.

Ölel, Jeon Jeong Guk.
1951. október 20.