∘◦ x. ◦∘

306 78 1
                                    

xxxx. xx. x.

A peronon álltak egymással szemben. Egy szót sem szólva, hisz nem tudták pontosan mit is mondhatnának. Ez a csend, mely fátyolként ereszkedett vállaikra inkább megmosolyogtató volt, mintsem kellemeten. Szavak nélkül is tudták, mit érezhet a másik és ez is csak az bizonyította, milyen remek kapcsolatban is voltak ők valójában.
A vonatot jelző hang felbődült, s Yoon Gi kilépve gondolatai törmelékjeiből, közelebb lépett Jeonghoz, egy apró, ám annál inkább meghittebb ölelésben részesítve őt.
- Vigyázz magadra.-súgta egy halovány ajakgörbülettel arcán, majd elhajolva tőle felszállt a vonatra. A fiatalabbik csak némán követte őt a kabinjáig. Leeresztette az ablakot és szinte kacagva hajolt ki rajta.-Mikor visszatérek, juttasd eszembe, hogy elakarok majd mondani neked valamit.-kezével kinyúlt a rozsdás, ütött-kopott járműből, hogy Jeong arcára simítva közelebb húzza magához és egy gyengéd csókot lehelhessen homlokára.-Hiányozni fogsz.-durozsolja lágyan bőrére, majd a figyelmeztető jelzést meghallva elengedi barátját, ahogy lassan robogni kezd a vonat.
Jeong szívének darabkáit szinte hallani lehetett, ahogy koppantak az állomás térkövein. Amint meglátta barátja suhanó alakját, nem bírta tovább magában tartani lelkének vérét, mely meleg nedűként csordult végig az arcán, hogy utána a szíve szilánkjai mellé pottyanhassanak a mocskos kövön. De akkor már késő volt. A gombóc, mely eddig a torkában lüktetett, felengedett, de nem tudott tiltakozni, nem tudta leszállítani a kabinból, helyette csak egy szót engedett kiszabadulni, hogy cserepes párnácskáit mantraként hagyják el.

- Hyung.
De akkor már késő volt.
- Hyung.
Túl késő.

- Hyung!
Bömbölve, zokogva, torka szakadtából kiáltotta ezt az egyetlen szót, mely annyi érzelmet foglalt magában, miközben minden erejével, utolsó adrenalin löketét is beleadva kezdett el rohanni a meg nem álló vonat után a sínek közt. Csak futott és futott. Félő volt, hogy a nagy sebességben lábai összeakadnak és orra bukik, ám ez akkor cseppett sem érdekelte. Csak egy dolog érdekelte.
- Hyung!
Összerogyott.
A sínek közt.
A magánnyal ölelkezve.
Hiányával takarózva.
Keser-édes ízzel megtöltve.
Órákig zokogva.

ʏᴏᴜʀ ʟᴇᴛᴛᴇʀꜱ - ʏᴏᴏɴᴋᴏᴏᴋ Where stories live. Discover now