Hajsza

Hatodik játszma

Nila

Soha ezelőtt nem látta még ilyen felszabadultnak Virgint, mint az első éjszaka. Annyira magával ragadta a lány tánca, hogy tátott szájjal bámulta őt, akárcsak a tömeg. Olyan kecsesen és gyönyörűen mozdult, maga volt a megtestesült álom; olyan, amilyen belőle soha nem lesz. Egyszerre csábította a férfiakat, miközben elvarázsolta őket a különleges bűvkörével. Nem is értette, hogy miért nem táncos lett a lányból, miért pont kurvának állt, bár egyszer megemlítette, hogy a dugást is olyannyira szereti, mint a táncot.

Azóta nem is kérdezte erről, s most is, csodálkozva figyelte barátnője minden mozdulatát. Még a ruháját sem kellett levennie magáról ahhoz, hogy mindenki felfigyeljen rá, aki a bárban járt. A tulajdonos oda meg vissza volt érte, nem akarta elhinni, hogy milyen kincset szerzett meg Virgin személyében.

Csendben tette a dolgát, amiért felvették. Eddig szerencséje volt, egy ügyféllel sem kellett ágyba bújnia és a táncot is elkerülhette, bár tudta jól, hogy következő este már más műszakban lesznek Virginnel és neki kell majd táncolnia. Nagyon nem fűlött hozzá a foga, ráadásul jó pár férfi vendéget a halálfaszára elküldött nem egyszer, hogy ne tapizzák. Amíg Virgin élvezte az egész helyzetet, addig ő azt hitte, menten kifordul a bárból és világgá szalad, de végül mégsem tette meg. Nem akarta barátnőjét itt hagyni, és ha ő élvezi, akkor addig Nila kussban lesz. Ráadásul a holmikat sem tudta olyan gyorsan elpasszolni, mint amire számított, kellett a pénz, hogy kifizethessék az albérletet, amit találtak.

Azóta egyszer sem látta újra a szép szemű pasit, kicsit el is ment a kedve az egésztől, de végül vállat vonva tette a dolgát. Jó lett volna újra találkozni vele, de tudta jól, hogy ez csak fellángolás. Rég volt már pasival, alig szórakozott valamit a munkát leszámítva, ott meg olyan alakok voltak, akiket amúgy messziről került volna. Most is, az egyik vendég megint ráakaszkodott, hogy elküldte őt a picsába. Nem tetszhetett a főnökének, látta az ajkai rándulásán, ahogy bosszúsan nézett rá, mikor visszaért a tálcával a kezében a pulthoz.

- Remélem tudod, hogy azért tűrlek meg itt, mert a barátnőd ennyire jó. De még egy hasonló megnyilvánulás és repülsz innen, érthető voltam?! - mordult rá Mr. Smith bosszúsan, miközben csak bólintott egyet a főnöke szavaira. Kezei ökölbe szorultak, nem szabad megütnie, abból csak baj lesz.

Hulla fáradtan értek haza Virginnel, alig állt a lábán, ráadásul kénytelen volt magassarkúban tipegni egész este, a főnök nem engedte, hogy bakancsban szambázzon a vendégek között, mondván az milyen fényt vet a rájuk. Meg a kurva anyját!

- Nila, jól vagy? - pillantott rá kérdőn Virgin, miután végzett a zuhannyal, s most egy szál semmiben sétált egyik szobából a másikba.

- Persze, megvagyok. Csak nem várom a holnapot...

- Ne aggódj, biztos ügyes leszel - lépett oda hozzá barátnője, majd kedvesen megsimogatta az arcát. Ahogy a ragyogó smaragdszín szemekbe pillantott, azokban csak kedvességet és biztatást látott. Mosolyogva ölelte magához a meglepett lányt. - Hé, mi ez a hirtelen érzelgősség, nem ilyennek ismertelek meg?

- Az lehet, de attól még parázom. Szeretethiányom van, ölelj meg újra! - bújt oda a nevető lányhoz. Sokkal jobb volt így együtt ülni vele az ágyon, bár kissé furcsa volt a tény, hogy Virgin teljesen pucér volt. Soha nem zavartatta magát a kishölgy, csak ő volt az, aki ilyenkor nem tudta, hova legyen. Végül elengedte barátnőjét, gyorsan lezuhanyozott, együtt megvacsoráztak aztán irány az ágy.

Másnap, késő este lépett be a bár hátsó személyzetnek fenntartott ajtaján. Idegesen sietett az öltözőbe, hogy átvegye magára azt a holmit, amit ma neki szántak. A mai estére maszkabált hirdettek meg, így sokan jöttek egy-egy álarccal, esetleg öltönyben a bárba, hogy jól érezzék magukat. A többi lány is maszkban és falatnyi ruhában táncolt.