Hajsza

Ötödik játszma

Dylan

Miután Logan visszatért a boltból, nem értette, hogy mi lelhette barátját. Teljesen izgatott volt és ideges, mégis mi történt, amíg ő idefenn volt a szobában? Aztán az, hogy mondja el újra a vörös személyleírását, mintha nem mondta volna el ezerszer neki!

Mikor meghallotta, hogy a lány is itt volt és hagyta meglógni, azt hitte, megöl valakit. Az nem lehet, hogy ilyen könnyen kicsússzon a kezei közül! Dühösen fújtatva ült be az autóba Logan mellé, mire a srác indította a járgányt, hogy a kerekek csikorogva meglódították az autót és már mentek is egyenesen előre. Nem tudtad, hogy Logan, hogy akarja megtalálni őket, de számíthatott a srác képességeire. Olyan volt, akár egy vérszomjas kopó, ami nem ereszti az áldozatát ha már szagot fogott. Ahogy ő ki tudta végezni a srácot egy kattintással, úgy Logan is könnyűszerrel elintézhette volna minden gond nélkül,hogy még Dylan jöjjön ki belőle rosszul.

Éjszaka haladtak az autóval, Logan mellette kitaposta belőle az életet is, de egyszerűen eltűntek előlük. Mikor már vagy hatodjára mentek el ugyanazon az úton és néztek körül, kezdte feladni és egyre idegesebb volt. Ha valóban meglógtak előlük, akkor végük van! Mindkettejüket elevenen fogják megnyúzni a vezérek, ha ez kiderül. Olyan holmikat vittek el a lányok, amik ha kikerülnek a piacra, akkor kampec mindenkinek.

Mérgesen rúgott arrébb egy kavicsot a földes úton idegességében, bár nem sokat segített rajta és a lába is megfájdult tőle. Logan az autó tetején támasztotta meg magát, fejét két kezére hajtotta.

- Büdös picsába, ilyen a világon nincs! - dühöngött, miközben még egy követ rúgott arrébb, hátha attól jobban fogja érezni magát, nem sok sikerrel.

- Francba! Ezt egyszerűen nem hiszem el, ezek tényleg felszívódtak - dünnyögött a srác maga elé, még mindig az autó oldalának dőlve karba tett kézzel. Mellé sétált és szintén megtámasztotta a kocsit a derekával.

- Nem értem... nem lehetnek olyan messze tőlünk, mégis hogy a francba tűntek el így? A városból csak két kivezető út van, akkor meg? - pillantott kérdőn Loganre, mire az említett végre felnézett rá.

- Az a baj, hogyha nem a főúton mentek, ami a pályára vezet; hanem egy mellékúton, akkor esélyünk sincs, hogy utolérjük őket. Csak abban bízhatunk, hogy valami hülyeséget csinálnak, amivel felhívják magukra a figyelmet és akkor elkaphatjuk őket - nézett rá átható kék szemeivel Logan, aztán hümmögve egy nagyot sóhajtott. Látta rajta, hogy mennyire fáradt. El is felejtette, hogy a srác ennek az egésznek az elején épp a munkából jött el, hogy neki segítsen, pedig ha jól rémlett, akkor dupla műszakot vállalt el; tehát több, mint huszonnégy órája talpon volt.

- Inkább keressünk valami pihenőt, ahol ledőlhetünk. Látom rajtad, hogy alig állsz a lábadon - sóhajtott egy nagyot, végül visszasétált az anyósüléshez, hogy behuppanjon, mikor csipogott a telefonja. Igaz, hogy az előzőt összetörte, de a kártyát és egyéb információt még kisajtolt belőle, aztán egy új készülékre tette át a dolgokat. Meglepve vette elő a telefont, nem értette, hogy most minek jelzett, hisz nem csinált semmit. Logan is meglepve nézett rá, mikor beült a volán mögé, vajon miről lehet szó. Ahogy meglátta az sms-t, úgy húzódtak ajkai ördögi vigyorra.

- Megvan a hülyeség, amiről beszéltél. Nézd csak! - nyújtotta át a telefont barátjának, aki erre csillogó szemekkel vigyorgott, indította az autót és már mentek is. Tudták, hogy hol kell keresniük a lányokat. Pár óra alatt el is értek ahhoz a szálláshoz, ahol fizettek a kártyájával, majd szobát vettek ki. Amíg fizetett, addig Logan jó messzire a szállástól leparkolta az autót, biztos ami biztos alapon, ha netán a lányoknak ismerős lenne.