Hajsza

Negyedik játszma

Logan

Miután magára hagyta a lányt, valami nem hagyta nyugodni. Annyira ismerősnek tűnt, lehetséges, hogy ő volt az? Visszaszaladt a hotelszobába, ahol már Dylan várta türelmetlenül. Mindketten farkas éhesek voltak, de szendvicsnél többre egyelőre nem futotta, így azokat adta át társának.

- Figyelj csak, mond el kérlek még egyszer a vörös hajú személyleírását?

- Minek az neked, már egyszer elmondtam - válaszolt vissza Dylan értetlen arcot vágva.

- Mondd már végre! - mordult barátjára, miközben fel-alá sétálgatott a szobában. A srác újra elmondott mindent, ekkor kattant be neki is a dolog. - Francba, most azonnal megyünk! Igyekezz!

- Mi van? Mi bajod van, szellemet láttál? - Dylan alig tudta tartani vele a tempót, ahogy lefutott az emeletről, majd a hotel hátsó parkolójához siettek, ahol a Dodge várt rájuk. Idefelé látta a vörös furgont, mikor leparkoltak, de már annyira fáradt volt, hogy nem volt képes összekapcsolni a dolgokat a fejében, erre tessék. Pont a vörösbe kellett belefutnia a boltban és volt olyan hülye, hogy hagyta meglépni, pedig már akkor ott motoszkált benne a felismerés!

- Bassza meg, bassza meg!

- Logan, mi a fasz bajod van, nyögd már ki?! - kiáltott rá mérgesen Dylan, közben beültek az autóba és már indította is a kicsikét, hogy abba az irányba menjen, amerre a lányokat sejtette. Visszafelé nem indulhattak el, így biztos, hogy a város másik kivezető útja felé mentek, hogy onnan felmenjenek vagy a pályára, vagy kisebb főutakon haladjanak tovább. Még az elágazás előtt utol kell érniük őket, különben cseszhetik az egészet és meglógnak az orruk elől.

- A vörös! Találkoztam vele a boltban és sikerült meglépnie előlem. Nem tudom, miért indulhattak el éjnek-évadján, pedig biztos vagyok benne, hogy mindketten kimerültek; de már nem volt ott a furgon, mikor kijöttünk. Velem még egyikük sem találkozhatott, de akkor is. Francba! - csapott egyet a kormányra indulatosan, közben felbőgette a motort és sebességet váltott. A Dodge pillanatok alatt utol tudja érni őket, kivéve, ha már több mérfölddel előttük járnak, vagy esetleg olyan elágazáson kanyarodtak le, ami kisebb földutakon megy tovább.

Nem is beszéltek többet Dylannel, csak hajtotta az autót, ahogy a csövön kifért. Igyekezniük kellett, még ma a nyomukban akart lenni, nem lóghatnak meg előle többet.

-o-o-o-o-o-

Nila

Nem értette, mi lelhette Virgint, de látta a lányon, hogy nem marad nyugton, és ilyenkor próbáljon meg neki az ember ellenszegülni. Hajthatatlan volt, mint mindig. Biztos sokkal többet tudott, mint ő, bár nem hagyta nyugodni, hogy barátnője valami pasit emlegetett, aki miatt kirángatta az ágyból éjnek évadján, pedig tök jó álma volt; hogy aztán megint a furgonban üljenek és hajtsanak a következő városig. Alig tudta nyitva tartani a szemeit, aztán a következő pillanatban megint elnyomta az álom.

Régi emlékek kerültek elő, amiket jobb szeretett volna elfelejteni, de sajnos ez nem volt olyan egyszerű, mint azt hitte. Többször riadt fel egy-egy álom után éjszakánként, sokszor Virgin segített, máskor inkább nem is aludt, mert úgy tűnt, barátnője sincs jobb helyzetben. Most viszont nem segíthettek egymásnak, Virgin vezetett, míg ő pihent az anyósülésen, és hagyta, hogy a régi emlékek maguk alá temessék az álmait, hogy aztán rémálmot kreáljon belőlük az agya.

Mikor újra magához tért, már egy másik motel előtt álltak meg a furgonnal. Úgy tűnt, Virgin is nagyon fáradt, látta a karikás szemein, ahogy ajkait vonallá préselte, miközben dörzsölte az arcát.