You my Cat [ BEFEJEZETT ]

4. - Gyere be!

Mikor felébredtem fájt a fejem. Úgy döntőttem, hogy eszek valamit hát ha jobb lesz. Mivel volt még egy szendvicsem akár mire gondoltam, hogy ha nem sikerül eljutnom a célomhoz az sem érdekel. Miután megettem a szendvicset úgy gondoltam, hogy lemászom a fáról elvégre ideje lenne végre elindulnom mikor egy gangos faág reccsenés nem ütötte a fülem, és egy őz ki nem ugrott az egyik bokorból. De ha ettől nem ijedtem volna meg eléggé akkor még egy farkas is kiugrott a bokorból egy fényképezővel a nyakába. A tekintetünk egy percre találkozott aztán elbujtam a párnák mögé. Hallottam ahogy valaki vagy valami elkezd felfele mászni. Az egyik párnát megfogtam és magamhoz öleltem, a felet kukucskáltam ki, hogy lássam azt aki feljön. Néhány másodperc elteltével egy kezet láttam meg, majd egy pár szürke fület, aztán pár szürke tincset és végül két gyönyőrű szempárt. A félelmem viszont ezek ellenére is nagyobb lett. Véhül meglepetten nézett rám a farkas. Lassan már remegtem mire ő kedvesen elmosolyodott.

-Ne félj. Nem harapok! - nézett kedvesen. - Mit csinálsz te itt? Csak nem te vagy az a srác akit annyira keresnek a rendőrök? Na. Gyere ide! Elviszlek haza majd ott telefonálunk. - hangja kicsit tompultabb volt a szájmaszk miatt. Miért is rejti el az arcát?

Lassan kezemért nyúlt amit megpróbáltam elhúzni de nem igen sikerült. Ahogy meleg keze hozzáért jéghideg bőrömhöz, nyikkantam egy kisebbet. Az idő szinte egy csapásra megszűnt létezni. Mélyen egymás szemeibe néztünk. Valahonnan ismerősek voltak ezek a szemek. Olyan volt Kisumi Lingho szemei. Arcáról lehuzta a szájmaszkot és abban a pillanatban már csak meglepetséget éreztem és hirtelen pillangókat a gyomromban. Valószínűleg mert nagy rajongója vagyok. Kezét végig huzta az én kezemen majd ajkait szóra nyitotta.

-Nagyon kihűltél! Tessék. Ezt addig ne vedd le amig hozzám nem érünk! - mondta még mindig kedvessen viszont harározottan. - Aztán ha nálam vagyunk akkor majd még ráérünk enni, és estleg isnerkedni amig meg nem jönnek a redőrök. Oké? - lassan bologattam, mire egy kisebbet nevetett és átkarolta a nyakam. - Nehezebb lesz veled beszêlnem mint ahogy én azt gondoltam... - válaszólt vidáman.

Miközben sétáltunk lassacskán én is elkezdtem megnyúgodni, hogy haza mehetek. Viszont azt nem tudom mi lesz velem a szüleim nélkül hiszen azért a majd frissen házasodott nővéremen és Talion nyakán lógjak elvégre akadályoznám őket a huncutságokban. Ezek a gondolatok valahogy elszomorítottak és fejem lehajtottam. Valószínűleg Kisuminak is feltűnt mert nevetése elhalt és megállt,mire én is megálltam.

-Baj van Akoi? - nézett rám aggódva. - Attól félsz, hogy hova kerülsz a szüleid nélkül? - nézett mélyen a szemeimbe.

-I...igen. Mert... Nem nagyon... Akarok a nővéremen és... És a férjén lo-logni. - válaszóltam a leghatározotabban és a könnyeimet próbáltam visszatartani.

Viszont néhány perc néma csend után megtörtem. A könnyeim megintultak és halkszipogásban törtem ki. Kisumi karjait körém fonta és hátamat simogatta miközben beszélt hozzám, hogy semmi baj sem lesz. Remélem igaza van.
Lassan elértünk hozzájuk és mikor a nappaliba értem akkor egy a nővéremmel egyidős nő fogadott minket.

-Sza Kisu! - mosolygott ránk nagyon kedvesen. - Oh! Üdv nálunk... Azt hiszem... Akoi! Viszont én bocsánatot kérek tőletek és elmegyek Nicolassal egy randira. Rendben? Addig is vigázz rá Kisu! - megölelte a mellettem álló személyt aztán engem. - Nyúgodtan visszaölelhetsz nem harapok! - és ezek után viszonoztam kedves ölelését majd elment az emeletre.

-Ő a nővérem. Lisumi. Róla biztosan hallottál ahogy elnézem az öltözeted! - mosolygott rám Kisumi. - Na de gyere! Adok ruhát... Hátha van még a régi ruháim közt ami jó rád, és menj el fürdeni. Utánna eszünk és szólunk a rendőröknek, hogy itt vagy.

------------1 órával később------------

Miután ettünk tényleg felhívta a rendőröket. 2 óra és itt vannak mert közben egy bunyóhoz is kihívták őket de értesítették a nővérem, hogy minden rendben van és megtaláltak.

-Na és... Mihez van kedved? - nézett rám Kisumi. - Mi lenne ha kimennénk - és megszólalt a csengő.

-Kinyitod a zajtót Kisu? - kérdezte Lisumi. - Mert ez nem Nicolas lesz! - leült mellém a kanapéra.

Mikor kinyitotta az ajtót egy szőke hajú lány ugrott a nyakába. Ekkor hirtelen egy fájdalom csík hasított a szívembe. A lány nyávogása viszont elviselhetetlen volt. Rózsaszín ruhája szinte rikitott és macska létére is nagyon más volt a füle.

-Ez ki? - nézett rám durcásan. - Jaj! Te vagy az a fiú akit keresnek! - mondta meglepetten és elengedte Kisumit, és feléfordult. - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova... - mondta a lány.

-Bocsi de ma nem jó Emma... Most Akoira kel vigyáznom. - mondta a lánynak. - Viszont ha neked jó akkor holnap elmehetünk valahova. - mosolyodott el.

Ekkor jöttem rá, hogy a lány randizni akar Kisumival és én a boldogságuk útjában állok.

-Nem kell. Menjetek csak el valahova! - mondtam mosolyogva. - Majd kint a kapú előtt megvárom a rendőröket!

-Nem! - mondta Emma. - Majd akkor inkább holnap! Sziasztok!

Mikor kiment az ajton valami furcsa érzés kapott el... Bár tudnám mi volt az...