You my Cat [ BEFEJEZETT ]

5. - Meglepetten

Mikor Emma elment Kisumi és én rengeteget beszéltünk. Megtudtam, hogy a szüleik állandóan utaznak. A rendőrök megkérték Kisumiékat, hogy vigyázzanak rám 3 napig amig folyik a nyomozás, hogy a nővéremék megnyugodjanak. Persze én is beszéltem velük és már egészen megnyugodott a nővérem. Lassan és is fáradni kezdtem és leültem vissza a nappaliba. Ő is leült mellém majd inkább megmutatta a szobám és adott ruhákat majd mondta, hogy menjek el nyugodtan fürdeni.
Mikor végeztem estéi teendőimmel, arra gondoltam, hogy mivel Lisumi elment... Nicolassal? Körbenézek. Ketten maradtunk a házban. Tudom, hogy itt nem bánthat senki de egy idegen házban vagyok egy modellel akit nem is ismerek, már mint úgy mint egy barátot vagy havert. Mikor végeztem a felső szint megvizsgálásával, hangokat hallotam a nappali, illetve bejárati ajtótól. Emma és Kisumi hangja volt. Lassan kihajoltam amögül a fal mögül ami engem takart. Csak azt láttam, hogy csókoloznak. Meglepett, még annak ellenére is, hogy ma mikor Emma jött randira hívni Kisumit, én úgye ez utjukba álltam, ezért holnap mennek el randizni. Vissza fordultam a fal mögé és szépen lecsúsztam rajta. Észre sem vettem de könnyeim megeredtek és egy picit szipogtam. Felhúztam térdeim és átöleltem őket, fejem peddig ráhajtottam térdeimre.
Egy hideg, szimatoló orrot éreztem, s mikor felnéztem egy huskyt láttam. Meglepett, mert nem tudtam, hogy van itt egy kutya is! Az állat nyakába borulva próbáltam eltakarni az arcom, ami fogalmam sincs, hogy miért sír. A kutya türelmessen leült és hagyta, hogy kisírjam magam. Azt sem tudom miért is sírtam, szóval inkább ezen nem is gondolkodam sokat. Talán a szüleim miatt, sírtam. Hiszen tudom, hogy erős vagyok de úgy tűnik, hogy annyira nem mint amit hittem. Szépen abba hagytam a sírást és felálltam. Hallottam Kisumi meglepődőtt hangját ahogy Emmához beszél. Elindultam a lépcső felé ami a fal mentén húzodott majd egy kicsit kanyarodott. Nyomomban a kutyával mentem le a lépcsőn, ahol láttam Kisumi ideges fejét.
Amint leértem a lépcső aljába, nyomomban a kutyával, elindultam a konyhába. Hallottam lépéseket amik egyre közelebb és közelebb értek hozzám majd levágodott mellém valaki. Majd magassarkú komogást hallottam és Emma hangját. Egy ideges farkas farkica lobálodótt ide-oda.

-Kisu... Most miért vagy mérges? Csak egy csók volt! - mondta egy hisztis hang. - Vagy. Nem tudtad, hogy hogy is érzek irántad?

A mellettem ülő husky közben gazdáját figyelte. Lassan az ő farka is úgyan azt csinálta mit a gazdájáé. Óvatossan a szemem sarkából ránéztem Kisumira. Egy fehér ing volt rajta egy fekete szővet nadrággal. Bal és jobb alkarjára támaszkodva a pulton a velem szemben lévő kezét ökölbe szorította. Lába férfiasan kereszte téve, egy nagyobb terpeszben. Farka ide-oda járkált, fülei hátra voltak csapva és elég feltünően engem nézett gyönyörű szemeivel.

-Tudod Emma. - itt lassan ránézett a lányra. - Nem egyedül vagyunk a lakásban. - hangja mélyebb és keményebb lett. Szemei ilyestően csillogtak. - Nem szeretnék rossz emlékeket ennek a cicának itt mellettem. Plusz. Nem akarok még gyereket. Mert ahogy téged ismerlek így is- úgy is sex lett volna belőle. De én csak egyet kérek. - emelte fel bal kezét. - Ne kelljen úgy viselkednem mint az előttem lévő többi pasid!

E szavakat követő válasz hallatán ledöbbentem.

-Oh... Igazán?! Akkor igen is kezdj el úgy viselkedni mint egy apuka! - a lány felé fordultam. - Mert utoljára veled voltam együtt! És azóta terhes vagyok te IDIÓTA!!!

A kutya az ijedt arcomat látva mancsát meztelen combomra rakta. Fejét mancsa mellé hajtotta és fejét elkezdtem simogatni, miközben ő csak nyűszített.

-Oh... Igen?! - kezdett bele Kisumi. - Csak közlöm veled, hogy a gyerek nem lehet az enyém! Azért is mert amikor elfeküdtünk akkor nem élveztem el! - ezt furcsa volt Kisumi szájából hallani. - És akár mit csináltál nem emlékszel rá mert részeg voltál és rám másztál! - kiabált rá a vele egyidős, 18 éves lányra.

-Tudod mit? - kiabál a lány. - Megtartom a babát, de ha te vagy az apa akkor feleségül kell venned! - kiabála le a fejét a lány. - És ha tagadod, akkor feljelentelek. Plusz lesz még valaki aki hisz nekem! Úgye Akoi?! Te is látod, hogy hazudik!

Ezzel kirohant Emma a házból. A kutya még mindig a combomon támasztotta a fejét és nyűszített. Kisumira néztem aki döbbent arcal nézte a lány hűlt helyét. Jeleztem a kutyának, hogy szeretnék felállni és mivel értette levette a mancsát és a fejét is a combomról. Elindultam a kanapéhoz és a kutya mellém telepedett, mikor kivágodótt a bejárati ajtó és es Lisumit láttam aki felém rohan és megölel. Láttam ahogy egy idegen férfi belép az ajtön kezében szatyrokkal. Gondolom ő Nicolas.

-Van egy jó hírem Akoi! - mondta és engedett a szorításán. - Velünk fogsz lakni! Találkoztunk a nővéreddel aki megköszönte ezt az egészet nekünk. Mi viszont szerettük volna ha itt maradnál. - hátra néztem Nicolasra aki helyeslően bólintott, miközben Lisumi a fülemhez hajolt. - És így nem kell annyit látnom Emmát. Csábítsd el az öcsémet!

Erre teljessen kiakadtam. Elhajolt a fülemtől és vigyorgott mint egy vadalma ahogy a pasija is. Viszont eszembe jutott amit Emma mondott és az arcomról eltűnt a pír, és egy fájdalmassat sóhajtottam.
Ezek közben megjelen Kisumi is aki egy bögre forró teát tartott a kezében. Éreztem ahogy engem néz és én is ránéztem. Ahogy nézett nem volt mérges. Szemeiben boldogság látszott csillogni és a szája mosolygott is. Leült mellém, de nem szorossan, hogy a kutya akinek a feje már az ölembe volt ne nyomja össze. A teát és egy sóhaj kiséretében komolyan nézett nővérére.

-Lisumi, Nicolas, üljetek le, és hallgasatok meg. És kérlel te is Akoi! - kért minket, lágy durúzsoló hangján. Mind ketten leültek.