Kpop Sztorik Meg Minden

Figyelj - 3/2

Nem tudtam hirtelen mit is csináljak, levert a víz. Erőt vettem magamon és odasétáltam az angyalhoz.

- Szia, ne haragudj, de a helyemen ülsz. – mosolyogtam rá haloványan, majd a fülest kivéve füléből rám emelte gyönyörű íriszeit.

- Szia, bocs, de még van egy csomó hely és a jegyed nem hiszem, hogy helyre szóló. – mondja egy gúnyos mosoly kíséretében, ám sajnos nem tudtam nagyon figyelni arra, amit mondott, ugyanis mély hangjától végigfutott a borzongás gerincemen.

- Mindegy. – hagytam ott ennyivel, majd levágtam magam a mögötte lévő ülésbe. Elindult a busz, és én az előttem ülőt figyeltem, egy pillanatra sem szakítottam el tekintetem gyönyörű nyakáról. Két fülbevaló díszelgett fülében, haja olyan bársonyosnak tűnt, alig bírtam ki, hogy ne túrjak bele. Gyönyörű egy idegen.

Azt sem tudom, hol járhatunk, csak arra eszmélek fel, hogy az előttem ülő szépség feláll, és szemét rajtam legelteti. Bele néztem sötét szemeibe, hiba volt. Elvesztem. Megeresztett felém egy szívdöglesztő félmosolyt, és a gyomrom liftezni kezdett.

--------------------------

Már az iskolában rohadok, egyedül legjobb barátom, Doyoung szórakoztat, ám ebben a pillanatban még az ő bolondozása sem tud lekötni, ugyanis képzeletben még mindig a buszon vagyok azzal a rendkívül helyes sráccal. Alig várom a holnap reggelt.

- Taeil Hyung, miért nem tudsz egy kicsit rám is figyelni? – lengeti szemem előtt kezét barátom, mire visszatérek a valóságba.

- Bocsi csak kicsit elkalandoztam... - vakartam meg tarkómat.

- Hát azt vettem észre. – néz rám sértődöttem.

- Ne haragudj, haver. – nézek rá kiskutya szemekkel, amitől remélem megolvad a szíve.

- Jól van te ökör, nem haragszom, de akkor délután gyere el velem edzeni. – mosolyog rám, de én erre a kijelentésre elhúzom a számat.

- Muszáj? – hisztizek, ugyan is nem vagyok az az edzős fajta. Olyan srácot keresek majd, akinek tetszik a giliszta testem.

- Igeeen, kérleeek hyung. – könyörög. – Nem muszáj neked is mozogni, csak akkor legyél ott velem. – Na, ez így már jobban is tetszik nekem, így vállat vonva belemegyek, ő pedig győztes mosollyal normál ülőhelyzetbe tornázza vissza magát és próbál újra bekapcsolódni az órába.

----------------------

Órák után már csak barátomat várom, hogy kiszenvedje cuccát a szekrényből, ugyan is négy évnyi szemét van abban a kis szekrényben összezsúfolva, így ha teheti, akkor ki sem nyitva azt, ami inkább szemetesnek funkciónál.

- Igyekezz már légysziiii. – vinnyogok neki, mire végre bevágta szekrényének ajtaját.

- Jól van már, hova sietsz ennyire? – pillant rám puffogva, látom rajta, hogy kisebb harcot vívott meg a szemetessel (szekrénnyel), hajtincsei izzadt homlokára tapadtak, pedig a mozgást még el sem kezdte.

Tíz perc séta után be is tértünk egy helyre, ahol Doyoung barátom flörtölt pár percet a portás csajjal, aki mosolyogva ide is adta a szekrény kulcsot, gondolom ingyen.

- Mit mondtál neki? – böktem meg sejtelmesen az oldalát.

- Jaa, csak azt, hogy milyen gyönyörű ma is, meg, hogy sokat járok erre felé és mindig láttam őt, csak nem mertem idejönni hozzá. Aztán villantottam egy ezer wattos mosolyt és itt is az ingyen edzés. – örül a fejének a barátom, bár senki sem tudja rajtam kívül, hogy olyan meleg, mint egy gázkazán.

Gyorsan be is slisszoltunk az öltözőbe, ahol 10 perc alatt átöltözött, magára rakta fekete, nike fejpántját, hogy fekete hajtincsei nehogy megint arcába hulljanak.

- Na, én megyek kocogok egy kicsit a futópadon, addig ülj le, hallgass zenét, vagy nézd az izzadt pasikat. – pillant rém perverzen, majd karon vágom. Persze ő is tudja rólam, hogy a fiúk érdekelnek.

- Már van egy srác, aki érdekel. – csúszik ki a számon, amit azonnal meg is bánok, mert szemei kitágulnak, mosolya pedig még szélesebb lett.

- Miről maradtam le? – vigyorog még mindig, amitől muszáj eltakarnom arcom, kezd kicsit kínos lenni a szitu.

- Majd elmesélem, na menjél már te! – lököm meg gyengén a futópad felé, mire fejét rázva elindul.

Leülök a legközelebbi padra és a kis zsebkönyvemet elővéve olvasni kezdek. Negyed órája olvashattam, mikor felpillantottam, hogy él- e még a barátom. Igen, élt, bár nem ez kötötte le a figyelmemet. Ott volt ő. Igen, pontosan ő. Ujjatlan fekete pólóban volt, ami láttatni hagyta tökéletes izmait. Fekete, testhez simuló nadrágot viselt, ami megmutatta tökéletes, kerek fenekét és szép, hosszú lábait, emellett egy fekete, márkásabb sportcipőt viselt. Épp húzódzkodásokat csinált, karján az izmok csak úgy ide-oda mozogtak, az izzadság pedig beborította teste minden szegletét, vagyis gondolom mindet. Nem mindennapi látvány volt, az biztos. Könyvemet zsebre vágva rohantam Doyounghoz.

- Itt van Ő. – tálaltam neki a helyzetet, gondolom úgy nézhettem ki, mint aki hullát látott.

- Ki? – néz rám értetlenül.

- Hát ő! – magyarázok, de arc kifejezése még mindig ugyan olyan. – A crushom baszod! – magyarázok idegesen, még szerencse, hogy az a szépség fülest visel, így tuti nem hallja a szenvedésem.

- Jaaaaa. Az a helyes, vörös fiú? Mindig itt szokott lenni. El kell ismernem, tényleg jó pasi, de nem az esetem... na, repülj rá Hófehérke. – bólint felé, mire leesett állal bámulom barátom. Hát ez bolond...