Kpop Sztorik Meg Minden

Televízió

Már szürkület volt, mikor hazaértem kis lakásomba, majd egy gyors zuhanyzás után le is vágtam magam tévém elé és a kedvenc műsoromat vártam.

- Bárcsak ne lenne ennyi reklám! - bosszankodtam, majd gyorsan kiszaladtam egy pohár vízért. Azon agyaltam, hogy mégis mi a fészkes fenéért nézek még mindig tévét, hisz már mindent meg lehet nézni internet segítségével a telefonon, laptopon. Reklám nélkül. Ekkor eszembe jut a gyerekkorom, mikor anyával és apával, egy hideg téli estén, a hatalmas, doboz méretű, régi televíziónkat néztük, aztán bosszankodtunk egy sort a reklám miatt. Erre az emlékre csak elmosolyodtam, és visszasántikáltam a készülékhez.

Későre járt már. Hosszú napom lesz holnap is, hisz traineeként, nincs gyakran lazsálás, csak kemény munka. Nagyot ásítva álltam fel kényelmes fotelemből, ki akartam nyomni a televíziót, de hirtelen szemeim kipattantak. Egy reklám. Egy férfi arckrémet reklámoztak, de igazából nem ez érdekelt, hanem a benne szereplő srác. Gyönyörűnek véltem. Sajnos véget ért a reklám, ezzel együtt a gyönyörű fiú is. Csalódottan visszaültem fotelembe, és a csatornák között váltogattam. Minden reklámot adó csatornát megnéztem, de egyszer sem csíptem el azt a bizonyosat. Kezdtem álmos lenni, mikor elindult a várva várt reklám. Tátott szájjal figyeltem a fiút, a hófehér bőrét, vastag száját. Nem hittem a szememnek, hogy létezhet ilyen szép teremtést. Még mindig tátott szájjal kinyomtam a tévét, és elindultam hálószobám felé, hogy kipihenhessem magam. Rápillantottam telefonom kijelzőjére, ami pár perc múlva éjfélt mutatott. Képzeletben arcon vágtam magam, amiért ilyen sokáig gubbasztottam a tévé előtt.

Másnap nyúzottan keltem, bár ezen meg sem lepődtem. Hiányolom a reklámos fiút, pedig eddig életemben kétszer láttam. Nyújtózkodva felkeltem, és lementem reggelizni. Bekapcsoltam a készüléket, hátha látom ma is. Miközben a szendvicsemet készítettem, felkaptam fejem az ismerős hangokra és a tévé képernyőjére pillantottam. És igen, ő az. Megpróbáltam elvonatkoztatni az angyali arcától, és próbáltam valami nyomot találni, hogy mégis hol találhatnám meg őt. Megláttam egy logót és abban a pillanatban félrenyeltem. Öt perc után végre kiköhögtem magam és elmosolyodtam. Nem hittem el, hogy ő is az SM Entertainmentnél van.

- Valószínűleg ő a modell részén van. Azt a... egy épületben vagyok egy ilyen csodával? – kérdeztem önmagamtól, ugyan is nem hittem el.

Eldöntöttem, hogy a mai nap folyamán körbekérdezek mindenkit, hátha hozzájutok valami fontos információhoz. Gyorsan megmostam a fogam, felöltöztem és indultam is. Sietős léptekkel indultam el az Ent. épülete felé, szerencse, hogy 10 perce laktam tőle gyalog.

Bedugtam fülhallgatómat és a reggeli nyüzsgést figyeltem. Mélyen beszívtam a kora reggeli kissé szmogos levegőt és beléptem a hatalmas épületbe. Ahogy beléptem, meg is pillantottam Jaehyunt.

- Jó reggelt! – üdvözöltem barátomat. – Figyelj, csak km... néztél mostanában tévét? – kérdeztem buta vigyorral arcomon, hisz ma már szinte senki sem néz televíziót, csak olyan magányos, unott emberek, mint én.

- Hm... tegnap néztem a nagyimmal a híreket, de miért? – vakargatta meg tarkóját, mintha gáz lenne, hogy a nagymamájával tévézik. Szerintem ez aranyos.

- Csak láttam egy reklámot, valami arckrémet reklámoztak és... ha jól láttam egy SM Ent.-es modell volt... - mondtam cipőm hegyét tanulmányozva, hogy véletlenül se lássa barátom az elpirult arcomat.

- Jaj, azt én is láttam! –csillantak fel szemei, majd folytatta. – Azt hiszem egy Thai modell van a reklámban és a művészneve Ten. – csacsogott Jaehyun, aminek kifejezetten örültem. – Miért kérded? – vigyorodott el. Arcom ha lehet még vörösebb lett, majd felnéztem barátomra.