Non Average

Prológus

- Mi folyik itt?! –lépett be Stilicho Agrippa professzor az első évfolyam termébe.

Ők voltak a legújabb osztály a Non Average falai között, úgyhogy még nem ismerték a rendet - és Agrippa professzort. Első évük első napján, az iskolában, melynek a neve mindössze annyi volt: Non Average, bizonyos nyelvekről lefordítva pusztán annyit tett: Nem Átlagos. A fiúk legtöbbje papírgalacsinokkal vívott „élet-halál harcot", a lányok sikoltozva, tapsolva szurkoltak nekik. Egyikük - egy tűzvörös hajú lány - a tanári asztal tetején táncolt és énekelt, túlharsogva a sikolyokat. Hangja erős volt és magas, de korántsem fülsértő, sokkal inkább egy drámai hangszín, a zene nyelvére lefordítva. Nem sokkal később egy hosszú, hullámos, szőke hajú lány lépett be a dalba és duettet énekeltek. A drámai és lírai szoprán csodás szimfóniát alkotott, és bár a törékeny szőkeség mozgása kissé esetlennek volt mondható, mégis kisebb közönséget szereztek maguknak diáktársaik közül.

Akadtak persze páran, akiket nem nyűgözött le sem az alakítás, sem a gyerekes „párbajok". Hogyan is élvezhetnek ilyen infantilis örömöket tizenhét éves, felnőtt emberek? Egy széles karimájú kalapot viselő, elegáns lány enyhén félrehúzódva a tűzvonalból, méltóságteljesen várakozott, míg egy kapucnit viselő, hosszú aranybarna hajú fiú fordítva ült székén, háttal a többieknek, állát a támlán összefont kezein nyugtatva. Láthatóan zavarta a zaj, ellenben békés arckifejezése olyasfajta emberre utalt, aki akkor sem szólna rá másokra, ha az ő hátán ugrálnának éppen.

Agrippa professzor beléptekor mindenki gyorsan a helyére szaladt és leült - mindenki, kivéve a két éneklő lányt. Nekik már nem volt idejük leugrani az asztalról, sóbálvánnyá merevedve álltak ott. A professzor kelletlenül elhúzta a száját, hóna alól előkapta fekete mappáját és lapozgatni kezdett benne, mígnem sikeresen megtalálta a két keresett dossziét. A képek alapján könnyen be tudta azonosítani a két lányt.

- Christine Blake és Callisto Drumer! Rossz ponttal indulnak...

Rossz pont. Egy rossz karma. Máris az első napon. A tanár hangja tárgyilagos, már-már unott színezettel kongott a hirtelen termett halotti csendben, mégis volt benne valamiféle rejtett fenyegetés. A két lány ennek ellenére, vagy talán éppen ezért továbbra is értetlenül nézett a professzorra, és mozdulatlanul álltak az asztalon.

– Leülni! – kiáltott rájuk a professzor, türelmét vesztve, mire Christine és Callisto ott, ahol voltak, levágták magukat a tanári asztalra. Agrippa arca elborult a dühtől. - A helyükre! - ordította. A két lány a szélnél sebesebben rohant helyre. Egy kétszemélyes pad volt még szabad, így egymás mellé kerültek, magukban megállapítva, hogy a tanárnak sürgős látogatást kellene tennie egy neves pszichiáternél, gyenge idegeivel.

A professzor elégedetten az asztalához sétált és lecsapta a mappáját. Mintha a bíró lépett volna a tárgyalóterembe, hogy kihirdesse a huszonöt bűnös halálos, vagy annál is rosszabb ítéletét. Senki sem mert megnyikkanni, lélegzetvisszafojtva várták a fejleményeket.

Sötét öltönyös férfi volt Stilicho Agrippa professzor, régi stílusú keménykalapban, sétabottal. Fekete hajú, sötétzöld szemű úriember képét mutatta kívülről, belül azonban hatalomvágyó, törtető ironista volt. A korát nehéz lett volna meghatározni, de ránézésre úgy 30 és 40 év között lehetett. A látszat mindig csal, ha a Non Average falai közé lépsz, de az új osztályok diákjainak többsége ezt általában idővel a saját bőrén tapasztalja meg.

- A nevem Stilicho Agrippa professzor - kezdett mondókájába a legjobb indulattal is ijesztőnek mondható férfi. - A hónapok, esetleg évek során több mindent fogok tanítani maguknak. Néhány szerencsétlen, aki esetleg nem bukik meg az első vizsgán, abban a kegyben részesülhet, hogy okkultizmust tanítok nekik... és hasonló dolgokat. Délután megkapják az órarendjüket. Van kérdése valakinek? Mert ha igen, azt kivágom az ablakon! Szóval, ha senkinek sincs kérdése, én be is fejeztem. Viszlát!- ezzel Agrippa professzor megpörgette botját, hóna alá kapta mappáját, és színpadiasan hagyta el a termet.

Callisto és Christine magukban elhatározták, hogy bármi ára is legyen, de kiidegelik a professzort. Egyetlen szót sem kellett szólniuk, egymásra vetett pillantásuk minden szónál ékesebben beszélt.