Non Average

2. fejezet/3

Callisto töprengett. Már fél órája gyakorolt a szablyával az udvar egy füves, eldugott részén, de valahogy sehogy sem volt jó, amit csinált.

- Hiányzik valami a másik kezemből! - jött rá rövid gondolkozás után. Keresett egy hasonló méretű ágat a földön, mint a szablya, és úgy folytatta tovább a gyakorlást, hogy az volt a másik kezében. Így már sokkal jobban ment neki.

Közben ismét Blur jutott az eszébe.

Bárcsak itt lennél! - gondolta. Eszébe jutottak a tündér kezében táncoló szablyák, amilyen tökéletes összhangban tudta forgatni őket, mintha karjai természetes meghosszabbításai lettek volna. A gondolat erőt adott neki - fokozta az ütemet.

Olyan jónak kell lennem, mint ő! - gondolta, miközben rátámadott egy közelben lévő fára.

- Kertészkedünk, kertészkedünk? - hallott egy hangot a háta mögül. Megpördült, eldobta a botot, és az újonnan érkezettnek szegezte a szablyát.

- Nyugalom! - mondta a barnahajú, kedves, gyerekarcú férfi, és félretolta a kardot. - Nigel Black vagyok, a kertész. Igazán örülök, hogy segíteni akar a fák metszésében, de ez az én feladatom.

- Elnézést! - sütötte le a szemét Callisto. - Csak gyakoroltam. A nevem...

- Callisto Drumer. Tudom - vágott közbe Nigel Black.

- Hát mindenki ismer itt? - tette csípőre dühösen szabad kezét Callisto.

- Nem tudom. Én csak onnan ismerem, hogy... szóval láttam délelőtt az erdőben azzal a három ifjú hölggyel. Nagyon bravúros volt, és ahogy most is elnézem, ön kiváló harcos. És hogy lehet, hogy a mágiához is ért?

- Nem értek hozzá - válaszolta Callisto őszintén, bár újabban egyre jobban kételkedett ebben. - Tudok egy-két varázslatot, és ennyi.

- Miféle varázslatokat?

- Á, csak kisebbeket. Tündefény, sötétséggömb, a lebegést is ismerem, de mindig leesek, úgyhogy inkább nem szoktam alkalmazni - Callistot meglepte, hogy válaszolt, de valami azt súgta neki, hogy megbízhat ebben az emberben.

- Na és Agrippa professzor mit szól ezekhez a képességeihez?

- Nem tud róluk. Az kéne még, hogy tudja!

- Valóban nem tudja? Hát akkor van egy előnye vele szemben.

- Miféle előnyöm? - kérdezte cinkos mosollyal Callisto.

- A professzor utálja a sötétséggömböt - súgta oda Nigel Black, kacsintott, majd visszafordult a fák metszéséhez.

- Köszönöm, Mr. Black!

- Nigel - mondta háttal a kertész. Callisto elindult, de közben eszébe jutott valami. Visszafordult.

- Nigel! Nem hagyhatnám nálad a kardomat? Elég kényelmetlen a WC-ben dugdosni. És ha megtalálják nálam...

- Dobd csak be azok közé a piros virágok közé! Oda csak én tudok benyúlni.

- Hogyhogy?

- Dobd be, és meglátod! - Callisto engedelmeskedett. Mikor a szablya földet ért, a piros virágokból tűhegyes fogak nőttek, és csattogva felfelé kaptak.

- Hatásos! - jegyezte meg Callisto hátraugorva.

- Ha szükséged van rá, csak szólj nekem!

- Köszönöm! - mondta ismét Callisto, és elment.