Non Average

2. fejezet/2

Álcázástan óra következett. A terem ajtaja zárva volt, és egy cetli volt kiragasztva:

KERESSETEK MEG!

By: Tiberius Oberon

- felirattal.

Sid elővett egy hitelkártyát, és könnyedén megbirkózott a zárral.

A terem mindennek nevezhető volt, csak tanteremnek nem. Volt benne minden, amit az ember el tud képzelni. Ruhásszekrény, mosogató, kanapé, létra, kosárpalánk, dobozok, egy csomó papír, egy autó és még egy hűtő is.

Mindenki elindult előkeríteni a tanárt. Callisto úgy döntött, nem strapálja magát, célba vette a hűtőt.

- Együnk valami finomat! - kinyitotta. Legnagyobb meglepetésére Tiberius Oberon, az álcázástan tanár ült benn a joghurtok és jégkrémek között. Callisto szeme egy percre elkerekedett, aztán kivett egy jégkrémet, és... és becsukta az ajtót. Rövidest Christine lépett mellé.

- Hé, Callisto! Nincs ötleted, merre lehet? - a lány kivette a szájából a sztracsatella rudat.

- De! A hűtőben van - szólt egyszerűen, majd tovább lépdelt.

- Ne már, most komolyan!

- Nem hiszel nekem? - kérdezte Callisto. Gyors léptekkel a frigóhoz lépett, és kitárta az ajtaját, hogy jól láthatóvá váljon a döbbent arccal bent ülő álcázástan tanár.

- Nos? Még mindig nem hiszed el? - kérdezte újra a vöröshajú lány.

- De! - felelte Christine, és... és becsukta az ajtót.

- Hé, srácok! - kiáltott Callisto. - Ma elmarad az álcázástan óra! - mindenki ujjongva rohant ki a tanteremből.

Tiberius Oberon még egy óráig nem tért magához a döbbenettől. Egészen délig ült a hűtőben...

* * *

- Merre van az a haszontalan?! - visszhangzott Alisha Binary - a Binary ház Matriarcájának- kiáltása a hatalmas palotában. Rövidesen három lánya - Daiyu három felszentelt papnője - rontott be a terembe.

- Hol van?! - kiáltott a lányokra ismét a Matriarcha.

- Kicsoda? - néztek rá értetlenül a lányai.

- Az a semmirekellő hím! Kerítsétek elő!

- Majd én megkeresem - szólt a legifjabb és legszebb lány, akit mindössze néhány napja szenteltek fel.

- Menj! - parancsolta keményen a hidegszívű anya. - Tíz percen belül itt akarom látni! - a lány fejet hajtott, és kisietett a teremből.

* * *

- Ne csináld ezt velem! Gyere már elő, mielőtt meglátnak minket! Te jó ég! Ki fognak nyírni! - az ébenfekete bőrű, hosszú fehér hajú, magas, karcsú férfi kétségbeesetten rohangált a sötét, földalatti sziklák között. - Ci-cicc-cicc! - kiáltozta. - Psycho! Psy... - ordította volna újra a nevet, de ekkor valami hatalmas, fekete dolog ledöntötte a lábáról, és hanyatt esett.

- Mmnynmumm! - mormogott a bársonyos fekete szőrzet alól. Aztán sikerült kiszabadítania a fejét alóla. - Szállj le rólam! Szállj már le! Szállj... - ismét nem tudta befejezni a mondatát, ugyanis a hatalmas feketepárduc elkezdte nyalogatni az arcát. A férfi ismét csak mormogni tudott. Aztán nagy nehezen arrébb tolta a macska fejét, de a párduc csak nem akart leszállni róla, és a nyalogatást is folytatni szándékozta. Ha az ifjú ember lett volna, akkor valószínűleg már tiszta vörös lett volna a feje a dühtől.