A Múlt Katonája, A Jelen Hőse /Stark Fanfic./ (Lassan Frissül)

6.rész ☆

Ám egyik pillanatról a másikra, valaki elkezdett mellettünk krákogni, így Bucky elvált tőlem, és én is az illető felé tudtam fordulni, aki nem volt más, mint Stark... Howard Stark. Howard az elején csak nézett ránk, tágra nyílt szemekkel, majd fogta magát, hátat fordított nekünk és elviharzott onnan. Ránéztem Buckyra akin látszott, hogy nem érti mi is történt, majd mikor rám nézett úgy látszott, hogy megértette, mert szomorúan rám mosolygott és fejével Howard hűlt helye felé bökött. Gyorsan arcon pusziltam és futottam is Howard után, aki kocsival volt, így nehezebb volt a dolgom, de pont sikerült beérnem és mivel még nem zárta be az ajtókat, így gyorsan be tudtam szállni az anyós ülésbe.

- Most azonnal szállj ki az autóból. - még sose hallottam így beszélni. Jó oké, nem is ismerem csak pár napja, de attól még furcsa őt így hallani.

- Figyelj, én nagyon sajnálom, csak... csak annyira lefagytam annak a hallatán, hogy az, akit én testvéremként szeretek... szerelmes belém, nem bírtam őt ellökni magamtól és tudom, hogy hülyeség, de ezt egy első és egyben utolsó csóknak gondoltam. - már szinte alig bírtam vissza fogni, hogy ne zokogjak.

- De mégis mi az, hogy úgy gondolod, hogy első és egyben utolsó csók? Tudtommal én vagyok a barátod és nem pedig ő...- most már teljesen kiakadt és csodálkozom, hogy a kormányt nem csapkodja még.

- Na várjál csak. Az, hogy te és én egy pár vagyunk-e az még csak szóba se került. Elhiszem, hogy kiakadtál azon, amit tettem, szégyellem is magam, de még baromira nem kérdeztél rá, hogy akarok-e kapcsolatban lenni veled. - ahogy ezeket a szavak elhagyták a számat meg is bántam, mert ez lehet, hogy mind igaz, de azért nem kellett volna a fejéhez vágjam. Ő nem reagált semmit, csak beindította az autót és elindult, gondolom hazafelé.

- Én annyira, de annyira sajnálom, csak nem tudtam mit csináljak, mert tényleg olyan mintha a testvérem lenne és az, hogy ő szerelmes belém... az nagyon sok mindent megváltoztat. - lehajtott fejjel, szinte érthetetlenül mondtam, mert közben, ha százfelé állt a fejem, akkor is keveset mondok.

- Ezen még gondolkodnom kell, mert ez most kicsit sok volt, így egyszerre. - tényleg azt hittem, hogy befejezte a mondani valóját, de mint kiderült még bőven volt mit mondania nekem. - Még, hogy nincs köztetek semmi. Akkor csak úgy viccből csókolt meg ugye? Majd meghalok a nevetésben. - inkább nem mondtam semmit, mert tudtam, hogy csak rontanék a helyzeten. Ezek után nem beszéltünk semmiről sem, csak Howard morgott egyszer-egyszer valamit, amit nem igazán értettem.

Mikor haza értünk mindketten bevonultunk egy-egy szobába, így én a hálószobába, míg ő a műhelyébe vonult és csak gondolkoztunk mi legyen ezek után. Sajnos nem tudtam őt megvárni az alvással, mert holnap jelenésem van Carter ügynöknél, így bármennyire kattogott az agyam muszáj voltam le feküdni, aludni, vagy legalább is megpróbálkozni az alvással. Körülbelül egy, egy és fél óra múlva hallottam, hogy nyikorogva kinyílik az ajtó, majd odalép a szekrényhez és átöltözik. Miután ezzel végzett éreztem, ahogy besüpped mögöttem az ágy. Gondolom azt hitte Howard, hogy alszom, mert következő lépésével igazán meglepett, ugyanis az arcomhoz hajolt és nyomott rá egy lágy csókot, majd a fülem felé fordult és ezt suttogta bele:

- Tudom, hogy ezt most nem hallod, de bármit megteszek azért, hogy egyszer az enyém legyél, de nem most még. A mai napot meg kell emésztenem és neked is. Jó éjt. - nyomott még egy csókot arcomra, majd befeküdt az ágyba.

Álmomban, valami féle erő volt, mintha szuperképességem lett volna, mint a képregényekben. Tudtam uralni a tüzet, a vizet és így a jeget is, ami meglepett azaz, hogy nem a levegőt és a földet uraltam, hanem a gravitációt tudtam szabályozni. Mintha valami nagyon elcsépelt könyv történetbe zuhantam volna.