A szerencsésen szerencsétlen

Üzenetek

Ízlésesnek és nőiesnek cseppet sem nevezhető szitokszavak hagyták el számat, miközben a nadrágom hátsó felét vizslattam abban az iszonyat szexi, idiótán kitekert pózban. Egyetlen ,,szerencsém" pusztán az volt, hogy a fehér nadrág, amit nagy eséllyel aznap felhúztam volna, a fürdőszobában egy vízzel teli lavorban ázott, általam remélve, hogy kijön majd belőle az előző nap egyik emléke, a céklafolt. Tehát az egész fenekemet és combomat befogó bordó festék egy sötétkék nadrágra került, viszont sajnos a ruhám feketére enyhén hajazó színéhez ettől függetlenül nem hasonult, így ismét úgy néztem ki, mint aki durván menstruál.
- Tesó, ez nem a te napod -veregette meg Zoé együttérzően a vállamat, bár enyhén felfedeztem arckifejezésén a visszatartott vigyorgást.
Végül mivel nem voltunk túl messze a házunktól, a lányok hazakísértek, majd miután átöltöztem és egy jó kis hígítós fürdőbe dobtam a gatyám, tábort vertünk az ágyamon.
- Na és, Bea, mi is történt akkor a nappalitokban? -jutott eszembe a befejezetlen történet.
- Jaj, hát Hédi, tudood, Jocó...
- Zoé, másodjára nem vicces már -intette le Bea tréfás kedvű barátnőnket, majd folytatta a mesélést-, egyébként meg beszélgettünk. Ugye elmesélte, hogy átjön hozzánk, meg ilyenek. Egész jó arc, meg helyes is.
- Szóval... bejön neked?
- Igen, eléggé megkedveltem, de nem tudom, viszonzott-e. Van valami fura benne. Nem tudom, hogy mi, de túl rejtőzködő...
- Lehet, hogy csak azért, mert nem ismer még téged. De úgy is tudtok majd még dumálni, ha te leszel az egyetlen, aki nem idegen számára a sulinkban -gondolkodott Adél-, de ne görcsölj rá.
Bizalmas beszélgetésünk aztán negyed órán belül átcsapott abba az állapotba, amikor mindegyikünk csak telefont nyomkodva nyúlt el, néha mutattunk egymásnak pár mémet, meg videót, semmi különös.
Aztán hirtelen izgatott sikítás törte meg a csendet, mely az én számból tört elő.
- RÁMÍÍRT! -ordítottam torkom szakadtából a telefonom kijelzőjén felbukkant chatfejre meredve.
- Mutasd! -tépte ki Zoé a kezemből a készüléket, és mielőtt még feleszméltem volna, megnyitotta az üzenetet.
- Mi az, hogy csak egy sziát írt? - ejtette elém felháborodva a telefont, amit azonnal felvettem, és már pötyögtem is be a választ, ám az elküldésig nem jutottam el.
- Add már vissza! -nyújtózkodtam Zoé kitárt karja felé, mivel ismét ő vette el a mobilt.
- Tilos, ismétlem, TILOS azonnal visszaírnod! -förmedt rám, kezeit még mindig a magasba tartva.
- De...
- Nincs semmi de! Össze akarsz jönni vele?
- Igen, de...
- Hallgass!
Barátnőmön nagyon látszott, hogy szívemen viseli sanyarú szingli sorsomat, bár intézkedős stílusa más esetekben is gyakran megmutatkozott. Ilyenkor pontosan tudom, mit kell tennem. Hallgatni rá, azt tenni, amit mond, aztán ha valami miatt enyhül a figyelme, azonnal visszaszerezni az irányítást. Ebben most Adél volt a segítségemre.
- Zoé, szerintem visszaadhatod már neki. Úgy is kijelzi, hogy Hédi már látta az üzenetet, olyankor viszont írni kell -nézett fel saját képernyője mögül, én pedig abban a pillanatban kikaptam a telefonom a szorító ujjak közül. Itt beindult a beszélgetés, természetesen a lányok igyekeztek a szerintük helyesnek vélt válaszokat diktálni.

Tamás: Szia😁
Hédi: Hali 😊
Tamás: mizu?

- Ejj, de sablon a gyerek... Még jó, hogy Áron nem ilyen... -tűnődött Bea.
- Erre mégis mit írjak? ,,Semmi kül., épp a barátnőimmel agyalunk, hogy mit írjunk a lehetetlen kérdésre?" -rajzoltam macskakörmöket a levegőbe ujjaimmal.
Tanácstalanságomban, és mert a többiek sem tudtak semmi használható ötlettel ellátni, kénytelen voltam sablonra sablonnal válaszolni.

Hédi: Semmi extra, épp a Szulejmánt nézem. Te?
Tamás: Ilyenkor is megy?😍 Melyik csatornán? Az a kedvenc sorozatom! Ki a kedvenc szereplőd? Téged is felcseszett a legutóbbi rész? Én amúgy csak pihizek 😂.

- Basszus, lányok, segítsetek! -mutogattam körbe a kijelzőt, hogy elolvashassák azt a rengeteg kérdést, amit egyszerre kaptam, és amire, ha akartam volna sem tudtam volna válaszolni.
- De te nem is nézed a Szulejmánt - nézett rám Adél -, sőt, semmit sem tudsz róla -nevetett fel.
- Franc sem gondolta, hogy ő nézi, valamit ki kellett találnom. Azt hittem, lerendezi egy okéval...
- Na jó, tudok egy mentést! -tépte ki kezeim közül Zoé -ki más- már harmadjára a telefonomat. Kis gépelés után pedig megmutatta kreatívitása gyümölcsét, majd rohant az íróasztalon nyugvó laptopomhoz, és bekapcsolta azt.

Hédi: Csak most kezdtem az egészet 😅😂. Netről nézem, az első évad első részének feledik percénél járok, szóval még semmit sem tudok róla mondani 😂.
Tamás: Jaa, értem😂 Majd írj, hogy hogy tetszett!
Hédi: Rendicsek! 😎

- Tessék -tolta elém Zoé a gépemet-, most szépen elkezded nézni a sorozatot.
És bekapcsolta az első részt, amit aztán mind a négyen érdeklődve figyeltünk.
- Ez... borzalmas - állapítottam meg, amint véget ért a videó.
- A díszlet meg a ruhák tetszenek. De maga a történet... -tűnődött Bea- olyan, mint egy szappanopera és egy történelmi dokumentumfilm szerelemgyereke.
- Nem szerelemgyerek az -szállt be Zoé is az értékelésünkbe-, inkább egy egyéjszakás kaland torzszülött... alkotása. Vagy nem is. Mintha egy szappanopera megerőszakolta volna a történelmet.
- Pontosan! El van rontva! Hédi -nézett rám Adél-, most mégis mit fogsz írni neki?
- Majd nagyon finoman tudatom vele, hogy annyira nem jött be. Nem akarom megsérteni a lelkivilágát -mosolyodtam el, amikor is felvillant a telefonom kijelzője.

Tamás: Naaaa, láttaad? 😁😏
Hédi: Aha😅
Tamás: És hogy tetszett? Ugye mennyire gyönyörű minden? És iszonyat jól játszanak benne!😍😍
Hédi: Nagyon jó volt! 😍😍

- MIT CSINÁLSZ? -fakadt ki mellettem Zoé -De hiszen te utáltad!
- De most törjem le a szárnyait?
- Akkor fogod letörni, ha kiderül, hogy hazudtál neki. Add... - szedte ki ismét a kezemből a telefont- ...ide.

Tamás: Jujjdejó, én is újrakezdem, és akkor nézhetnénk együtt! Majd megpróbálok nem spoilerezni! 😁😁
Hédi: Attól tartok, ez nem fog sikerülni. Mármint nem volt rossz, de nem akarom, hogy beleéld magad, annyira nem az én világom a dolog.
Tamás: De az előbb azt mondtad, jó volt 😅.
Hédi: Ó, hát... rosszul fejeztem ki magam, bocsi 😁😅.
Tamás: Hát oké 😅.

- Jó, most van egy kis kínos csönd, de legalább megoldottam a dolgot -húzta ki magát Zoé.
- Így meg fog halni a beszélgetés... -biggyesztettem le ajkaimat.
- Mondjuk, ja. Mínusz egy közös téma, törődj bele!
És így is tettem. Ezt a chatelős témát úgy döntöttem, jegelem kicsit, ír majd, ha akar, nem tűnik zárkózott gyereknek. A lányoktól meg egy kis beszélgetés után elbúcsúztam, lévén november, már sötétségbe volt borulva az egész város.
Egy undorítóan hosszú töritételt igyekeztem inkább kevesebb, mint több sikerrel a fejembe tuszkolni, mikor mellettem ismét üzenetet jelzett a telefon. A Messenger megnyitásakor nem tudtam eldönteni, sírjak-e, vagy nevessek...

Tamás: Amúgy honnan van a Hello Kitty sapid?😁 A húgom élne-halna érte, szülinapjára vennék neki egyet.